Gyásznap: így emlékezett Debrecen
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata az 1848-49-es szabadságharc hősei, az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett honvédtábornokaink emléknapja alkalmából megemlékezést és koszorúzásokat rendezett 2026. október 6-án.
Az ünnepség Magyarország lobogójának felvonásával és félárbócra eresztésével vette kezdetét a Kossuth téren, majd a megemlékezés a Honvédtemetőben, a Haldokló oroszlán emlékműnél folytatódott, ahol Puskás István alpolgármester mondott beszédet.
– A mai digitális világban lehetséges-e azt a sok mindent belesűríteni egy fényképbe, egy posztba, ami az emberben meg kell, hogy történjen, amikor fejet hajt jelképesen egy emlékmű előtt? A mai napon az 1848-49-es szabadságharc mártírjai előtt. Hogyan lehet azt megmutatni, hogy ebben a fejhajtásban ott van a tisztelgés, ott van a veszteség felett érzett elmúlhatatlan gyász, ott van a köszönet, a hála azoknak a mártíroknak, akiknek még több mint 170 év távlatából is köszönhetjük azt, hogy egy szabad és független Magyarországon élhetünk? – tette fel a kérdést Puskás István. Mint mondta, amikor néhány másodpercre megállunk az emlékmű előtt, akkor ezeknek a gondolatoknak a sokasága mind ott van a főhajtás gesztusában.
A városvezető egy ókori Rómáig visszanyúló párhuzamra is felhívta a figyelmet. A hiedelem szerint Rómának vannak úgynevezett „beszélő” szobrai, amelyek üzennek az embereknek.
– Elképzelhetjük ezt az oroszlánt is most úgy, mint egy ilyen beszélő szobrot, ami szól hozzánk, üzen hozzánk, történetet mond el számunkra. Kérdés az, hogy meghalljuk-e ennek a kőoroszlánnak a szavait, meghalljuk-e az üzeneteit, a történeteit? Elmondhatja-e az aradi vértanúknak a történeteit, egyenként mindannyiukét? Mindannyiuk története egy-egy külön regény, egy-egy külön tanulságos példázat a helytállásról, az elvek melletti kiállásról és a legnagyobb áldozatnak a vállalásáról. Elmondhatja egy nemzetnek a történetét, amely egy vesztes függetlenségi háború után is életben maradt, talpon maradt, és nem adta fel a küzdelmet – sorolta.
Puskás István a megemlékezésen résztvevőkhöz szólva azt mondta, hogy akik ide járulnak ez elé a kő emlékmű elé, hallják meg ezt a történetet, hallják meg azt, amit ez a szobor nekünk üzen, és ezt vigyék magukkal, osszák meg másokkal.
A megemlékezés Nagysándor József honvédtábornok kőhalmának koszorúzásával folytatódott, majd a 2-es számú toborzóiroda (Péterfia utca 58/A) falán elhelyezett Nagysándor József-emléktábla koszorúzásával ért véget.
