Fodor András, a deszantos debreceni parkolófőnök

Fodor András vette át január elsejétől a nyugdíjba vonult Nyikos István helyét a DV Parking élén. Sportberkekben aligha kell bemutatni az új debreceni parkolófőnököt, de most a sportról esik majd a legkevesebb szó.

 Cívishír: Gondolja, hogy a DV Parking élén is olyan sikeres lesz, mint amilyen a DEAC jégkorongcsapatának vezetőjeként volt? Hiszen a regnálása alatt érte el a debreceni hokicsapat a legszebb eredményeit. Kétszer Magyar Kupát nyert, többek között…
Fodor András: Továbbá kétszer a négy közé jutott a csapat a bajnokságban, de ezt korábban a DHK is megtette, azt azért ne hallgassuk el, a tisztesség kedvéért! Az első kupagyőzelem – bár fantasztikus volt – keserű emléket idéz, mert zárt kapus volt a koronavírus-járvány miatt, de rá egy évre Fehérváron a nagy Volánt megverni nem volt semmi, utána pedig nagyon simán legyőztük a Ferencvárost a Szuperkupa-döntőben. Ezek valóban nagyszerű emlékek, de ne menjünk el amellett, hogy az én szívemhez nagyon közel állt a debreceni jégkorong utánpótlás-nevelése, ami a 2004-es csarnoknyitás után abszolút felívelő fázisban működött, amikor azt a célt tűztük ki, hogy a különböző korosztályos csapataink legyenek harcban az országos bajnoki dobogóért. Annak idején ezt teljesítettük is, de egy idő után a DEAC úgy döntött, hogy fontosabb szerepet szán magának az utánpótlás-nevelés terén, és nem egyezett minden tekintetben az álláspontunk. Akkor ezt a feladatot átengedtem másnak, és az idő – mint látjuk – nem őket igazolja, de remélem, a debreceni utánpótlás elindul majd megint fölfelé arról a lejtőről, ahová lecsúszott.

Cívishír: Annyira lecsúszott, hogy a fiát Miskolcra kellett vinnie hokizni?
Fodor András: Ügyes srác, nagy potenciált látok benne, és azt éreztem, hogy Miskolcon jobb fejlődési lehetőséget kap. Nem azért, mert Debrecenben rosszabb edzők lennének, hanem azért, mert hétről hétre kiváló csapatok ellen tud játszani. Ez egyelőre szépen bevált, mert már négyszer magára húzhatta a korosztályos válogatott címeres mezét. Én csak próbálom egyengetni a karrierjét, és remélem, hogy a fejlődése töretlen marad.

Cívishír: Nem látjuk mostanság a meccseken. Ez sértettségre utal…
Fodor András: Megkapta más a lehetőséget, hogy jobban csinálja, mint én, és azt is megmondom őszintén, hogy abban a purparléban, amiben átvették tőlem a vezetést, nem szívesen találkozom bizonyos személyekkel. Sértettségnek nem nevezném, inkább csak annak, hogy nincs bennem jó érzés. Szerintem az én időmben egy nagy jó közösség formálódott, és ez a közösség számomra most megbomlott. Remélem, újraépül majd nélkülem, sok sikert kívánok ehhez mindenkinek!

Cívishír: A DEAC hokiszakosztályának vezetése és a DV Parking között eltelt néhány esztendő. Mit csinált?
Fodor András: Mindig is a Debreceni Egyetem alkalmazottja voltam, nekem a hoki csak egy másodlagos elfoglaltságot jelentett. Az egyetem pályázati központjának igazgatójaként dolgoztam főállásban, csak akkor kaptam némi felmentést a kancellár úrtól, amikor a felnőtt csapat vezetése is a feladatommá vált. Tavaly decemberben szűnt meg az egyetemi munkám, amikor jött a DV Parkingos felkérés.

Cívishír: A DV Parkingnál hogy került képbe? Mi volt az előzmény, ha volt egyáltalán?
Fodor András: A Debreceni Vagyonkezelőnél 2005 óta igazgatósági tag voltam, azaz a DV Parkingra a születése óta ráláttam stratégiai szempontból, és nem csak rá, hanem a többi tagvállalatra is. Amikor az igazgató úr nyugdíjba vonult, a polgármester úr felkért erre a munkára. Nagy, komplex feladat jött hirtelen velem szembe, aminek egyébként nagyon örülök, mert – ahogy mondani szoktuk – egy közgazdásznak ott kell teljesítenie, ahol éppen ledobják. Nem ez az első deszantos esemény az életemben, de ez az egyik legnagyobb kihívás, noha egy nagyon jól működő vállalathoz kerültem. Remek a munkahelyi morál, ami alapvetően határozza meg az ember hozzáállását a napi teendőihez, még akkor is, ha bőséges a munka, hiszen rengeteg a feladatunk a parkolási rendszer bővítése miatt.

Cívishír: A debreceni parkolási rendszer változásait kivesézzük majd, de kezdjük az alapoknál: milyen személyi és technikai állománnyal bír a DV Parking jelenleg?
Fodor András: Klasszikus kékgalléros cég a miénk, vagyis az irodai munkatársak vannak kevesebben. A legfontosabb az, hogy foglalkoztatunk huszonöt parkolóőrt, akik róják a terepet melegben, hidegben, szélben és esőben, és fenntarják a rendet a debreceni forgalomban. Őket kiszolgálja öt műszerész, akiknek az a dolguk, hogy működjenek a parkolóórák, a mélygarázsokban a sorompók és a fizetőautomaták, továbbá van diszpécserszolgálatunk, hiszen öt mélygarázst működtetünk, továbbá a repülőtér parkolási rendszerét is. Az ügyfélszolgálatunk szorul mielőbbi fejlesztésre, támogatni kell a személyi állományt, mert informatikai és műszaki szempontból nem biztosítja jelenleg a kívánt szolgáltatást. Ezen hamarosan változatunk.

Cívishír: A számok bűvöletében: tudja, pontosan hány parkolóhely is tartozik a DV Parkinghoz?
Fodor András: Igen, tudom! Jelenleg 5500 és 6 ezer között változik a szám, attól függően, hogy az ideiglenes parkolók száma hogyan alakul. Ezeket az éppen aktuális építkezések határozzák meg. Továbbá mintegy ezer parkolóhelyünk szerződéses alapú, azaz nem kizárólag a város tulajdonát, vagy a közszolgáltatás részét képezik, csak a DV Parking működteti. Ilyen például a Nagyállomásnál vagy a Zsibinél lévő parkoló, ugyanakkor több mélygarázs sem csak városi tulajdon, de mi üzemeltetjük. Ez a cirka hatezres szám 11 ezerre nő 2025 júliusától, mert egyrészt bezárul a nagykörúti övezet, majd hozzá csatlakozik a Sestakert, az Újkert és a Vénkert.

Cívishír: Jól hallom? Fizetőssé válik a parkolás az Újkertben is?
Fodor András: Igen, és ennek az az oka, hogy a forgalmi rendszert szabályozzuk. Mert a forgalmi rendbe nem csak az tartozik bele, hogy az autók miként jönnek-mennek a városban, hanem az is, hogy éppen hol és milyen módon parkolnak. Vagyis az emberek, akik a lakótelepeken laknak, tudjanak a házuk előtt parkolni éjszakára. Ezt most csak fizetős rendszerrel lehet szabályozni. Nem egy ökör ára lesz a parkolás, hanem csak óránként 180 forint – mondjuk az Újkertben –, tehát nem az emberek megsarcolása a cél, hanem az, hogy az ott lakók – akik regisztrálva ingyen parkolhatnak – jussanak parkolóhelyhez.

Cívishír: Ez felveti a kérdést, hogy hány embert kell felvenni, és hány új parkolóórát kell állítani a városban?
Fodor András: Február végén zárul le a közbeszerzési eljárásunk, 90 új automatát vásárolunk. Nem helyezzük el azokat túl sűrűn, de egyébként is azt tapasztaljuk, hogy az autósok 75-80 százalékban mobiltelefonon keresztül fizetnek, inkább az övezeti zónákat táblázzuk ki hangsúlyosan.

Cívishír: A parkolóőrök létszáma változik, vagy ugyanannyi ember lát majd el sokkal nagyobb területet?
Fodor András: A vagyonkezelő igazgatóságától kaptunk ígéretet létszámnövelésre, de az elsősorban ügyfélszolgálat fejlesztésére kértük, a parkolóőr személyi állományunk nem változik, diákszövetkezetekkel karöltve tervezzük ellenőrizni a parkolókat. Egyik tervünk az, hogy elektromos rollerrel tesszük könnyebbé és hatékonyabbá a parkolóőreink munkavégzését. Van egy próba rollerünk, éppen teszteljük, és ha beválik, akkor tovább fejlesztünk.

Cívishír: A DV Parking nem hatóság, mit tehet egy parkolóőr, ha valaki szabálytanul parkol?
Fodor András: Egy város parkolási rendje ugyebár az autós mobilitást szolgálja, vagyis állj meg, végezd a dolgod, aztán menj, és jöjjön a másik autós a helyedre. A mi parkolóőreink valóban nem büntethetnek, de a közterületfelügyelet emberei már igen. Mi együttműködünk velük, ennyit tehetünk.

Cívishír: A DV Parking parkolóiban gyakran a KRESZ-re fittyet hányva parkolnak. Nemrégiben a kollégáink a Széchenyi utcai parkolóban felismertek egy önkormányzati dolgozót, aki mit sem törődve másokkal, úgy elállta a kijáratott, hogy nem lehetett kifordulni…
Fodor András: Ha olyan helyzet áll elő, hogy valaki akadályozza a forgalmat, akkor hozzánk is lehet fordulni, de jobb, ha a közterületfegyületet hívják, hiszen az több jogkörrel felruházott, mint mi. A Széchenyi utcai egyébként egy ideiglenes parkoló, ahol nem lenne célszerű komolyabb fejlesztésbe fogni, hiszen ingatlanfejlesztésre szánt terület, mert egyszerűen túl értékes ahhoz, hogy hosszabb távon parkoló legyen. Amíg azonban ez a helyzet fennáll, igyekszünk a legjobbat kihozni belőle.

Cívishír: Az autók száma aligha csökken belátható időn belül a városban. Hány parkoló jelentene üdvösséget mindenkinek?
Fodor András: Ideális parkolószám nincs. Maga a parkolás egy városszervezési kérdés. Ennek mindig rugalmas rendszernek kell lennie, hogy a város szerkezetéhez képest a lehető legtöbbet nyújtsa a forgalmi rend szempontjából. Azért kell rugalmasnak lennie, hogy gyorsan változtatható legyen. Erre jó példa az, hogy most például a kiskörútnál, a Barna utca sarkán szabadult fel egy foghíjtelek, és azonnal parkolóterületként jelöltük ki, de amint megkezdődik az ingatlanfejlesztés, megszűnik parkolóként üzemelni. Hosszabb távon szükségesnek tartanám a nagykörúton belül további parkolóházak vagy mélygarázsok, továbbá kintebb, a lakótelepeken lévő üzleti központok közelében parkolóházak, garázsok, garázsházak építését. Tudom, ez nem mostanában valósul meg Debrecenben, de a jövő nem lehet más, legalább a gondolattal foglalkoznunk kell. A másik nagyon fontos a P+R parkolók létesítése, azaz parkolj le a város szélén, és használd a tömegközlekedést!

Cívishír: A P+R, azaz park and ride (parkolj és utazz) már régóta téma, csak éppen semmi nem történik…
Fodor András: Pedig már vannak ilyenek Debrecenben, csak éppen nem tudtuk eddig, hogy igazából, funkcionálisan P+R parkolók. Ilyen például a Főnix Aréna mögötti terület, ami most még egy nyitott parkoló, de később lehet majd például úgy hasznosítani, hogy aki ott parkol és fizet, napijegyet kap a DKV-tól. Bármilyen furcsa, de tulajdonképpen P+R parkolóként szolgál a Tesco-parkoló, valamint a Malompark-parkoló is. Ezen kereskedelmi egységek vezetőivel tervezek egyeztetni, miként lehetne úgy parkolórendet kialakítani, hogy az üzleti érdekeiket ne sértse. Biztosan találunk majd megoldást ezen magánterületek tulajdonosaival.

Cívishír: Rengeteg panasz érkezik a szerkesztőségünkbe az ételfutárok, az elektromos autók gazdái miatt…
Fodor András: Ebből a szempontból a KRESZ nem egyértelmű. Tagjai vagyunk mindkét országos parkolási szervezetnek, feltett szándékom, hogy javaslatot teszünk a KRESZ ilyen irányú szabályozásához: hangoljuk azt ebben a tekintetben is a valósághoz. Az emberi fegyelmezetlenséget és az önérdeket nehéz törvény nélkül szabályozni, és ahogy nem állhat minden sarkon rendőr, úgy parkolóőr vagy közterületfelügyeletes sem.

Cívishír: A DV Parkingnak – a bevétel szempontjából – az az érdeke, hogy zsúfolt legyen a város. Ez szemben áll azzal a törekvéssel, hogy egyre többen használják autó helyett a közösségi közlekedést, ugye?
Fodor András: Akkor lenne érdekünk a nagy forgalom, ha nem önkormányzati, hanem privát cég lennénk. Mint ahogyan a kilencvenes évek elején a város kiszervezte egy magán cégnek a parkolási szolgáltatást, és annak a cégnek az volt az érdeke. A DV Parkingnak azonban sokkal komplexebb feladata van, de nyilvánvalóan az is cél – mert mindenki pénzből él –, hogy hozzájáruljunk a Debreceni Vagyonkezelő szolgáltatásainak támogatásához, azáltal gyarapítva a város bevételeit. A vezérelv azonban az, hogy tevékenységünkkel jobbá, gördülékenyebbé tegyük a közlekedést. Talán nehéz ezt elképzelni, mert esetünkben nem az autó mozgásáról van szó, hanem arról, hogy éppen áll valahol, de a jó közlekedési rendnek a jó parkolórendszer is szerves része. Egyesekben az a nézet is él, hogy ez egy sarc, hiszen közterületért szedünk pénzt, de valamilyen rendszer mégiscsak kell arra, hogy például a lakótelepeken mindenki tudjon parkolni a lakóhelye közelében. Egyébként a pénz, amit beszedünk, nem a DV Parkingé, hanem a városé, amiből nekünk visszajuttat a működésre.

Cívishír: Évente mennyit költünk parkolásra mi, debreceniek?
Fodor András: Majdnem pontosan 1,9 milliárd forint.

Cívishír: Jelentősen csökken a bevétel azáltal, hogy 2025. január 1-től a debreceni lakosoknak ingyenessé vált a lakóhely közvetlen közelében történő parkolás?
Fodor András: Természetesen csökken a bevétel, és ebből is látszik, hogy mi nem megsarcolni akarjuk a debrecenieket. Korábban a lakók évi hatezer forintot fizettek a parkolásért, de a város január elsejével erről a bevételről lemondott, és ingyenessé tette azt. Már most négyszer annyian regisztráltak, mint ahányan korábban igénybe vették a hatezer forintos kedvezményt. A DV Parking pedig ezeken a területeken is végzi továbbra is a munkáját, noha ebből a regisztrációból már nincs bevétele.

Cívishír: Orral vagy farral? Ön hogyan parkol? Sokak számára ez nagy dilemma.
Fodor András: Ha a forgalmi és a parkolási helyzet engedi, akkor mindig tolatva.

Cívishír: A debreceni közlekedési kultúráról mondja meg nekünk a magáét!
Fodor András: Szerintem sokat fejlődött az elmúlt tizenöt évben. Felgyorsultunk a budapesti tempóhoz, vagy legalábbis közelítjük azt, én egyértelműen ezt érzem az autóban ülve, márpedig elég sokat autózom a városban. Abban a tekintetben is egyre jobban teljesít a debreceni autós társadalom, ahogy a zebráknál a gyalogosok számára az áthaladását biztosítja. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben már nyugat-európai színvonalon állunk. Hadd mondjak egy ellenpéldát: a jégkorongcsapattal jártam Csehországban, Ostravában, ahol meghökkenve tapasztaltam, hogy futniuk kell az embereknek, ha át akarnak kelni az úton, mintha nem is lenne benne a cseh KRESZ-ben az, hogy a zebrán a gyalogost át kell engedni. A lakótelepeken 70-es táblákat is láttam. Visszatérve hozzánk: a sávváltásokban még lehetne fejlődni, valamint az előzékenységben is, hogy például kiengedjük a parkolóból a másikat. Összességében úgy látom, hogy bár felgyorsultunk, sokkal nyugodtabb a hangulat a korábbihoz képest a városi közlekedésben.

Cívishír: Aki nem ismerőse a Facebookon, aligha tudja, hogy profi pékmester, aki talán a világ legszebb kenyereit süti.
Fodor András: Majdnem minden nap sütök egy kenyeret, mert a barátaim is rákaptak. Ez az egyik hobbim.

Cívishír: Az ihlet honnan jött? Csak nem péklapát volt a jele az oviban?
Fodor András: Azt hittük, a rendszerváltás majd elhozza a német és osztrák pékségek színvonalát, ehhez képest ránkszabadultak az albán pékségek és az adalékanyagos, ehetetlen kenyerek, de szerintem rendkívül silány a multinacionális láncok kínálata is. A legendás Nyíl utcai kenyérgyár kenyerén nőttem fel, minden vasárnap reggel az volt a dolgom szülői parancsra, hogy gördeszkával elguruljak a Libakertből a Nyíl utcára egy kétkilós kenyérért, és abból egy hétig is jóízűen lehetett falatozni. Ezek után – immár felnőttként – szomorú volt látni, mi történik a kenyérpiacon. Úgy gondoltam, majd sütök én. Hosszú évek alatt, önképző módon sajátítottam el a kenyérsütés tudományát. A koronavírus-járvány időszakában, amikor mindenki ráért, én is rákapcsoltam, és azt hiszem, most már versenyképes a kenyerem a legjobbakkal, legalábbis ez a visszajelzés azoktól, akik már kóstolták.

Cívishír: Árulja el, mi a jó kenyér titka?
Fodor András: Az aktív kovász – az enyém már több mint kétéves –, a jó minőségű liszt, amit egy kecskeméti molnárságtól rendelek, valamint a türelem a hat-hét órás érlelési folyamathoz. Egy éjszakán át a hűtőben kell keleszteni – így csinálják ezt a világ legjobb pékjei is. Reggelente sütöm ki a kenyeret, mégpedig egyszerű elektromos sütőben. Az öntöttvas tálam azért sokat segít.

Cívishír: A pékmesterség nagykönyvébe még mivel tudná beírni magát? Vagy más vizekre is evez a gasztronómiában?
Fodor András: Croissant-t is tudok még sütni, mindenki megelégedettségére. Nagy kihívás számomra, hogy majd egyszer kemencében süssek kenyeret, de ahhoz még el kell mennem párszor Erdélybe, hogy részleteiben is megismerjem, miként lehet egy fateknőben harminc kiló lisztből pityókás kenyeret készíteni. Körömpörköltben, az hiszem, elég jó vagyok, és annak a különböző verzióiban is.

Cívishír: Valóban jobb a házi, de miért nem sütnek többen otthon kenyeret?
Fodor András: Rohanó a világunk. Kovászos kenyeret sütni hosszú folyamat. Nincs sok munka vele közben, nem megterhelő, de időigényes. Egyszerűbb levenni polcról a boltban.

Cívishír: A túrázás is időigényes. Járja még az országot?
Fodor András: Éppen a Cívishír készített velem nagyobb interjút, amikor befejeztük az Országos Kéktúrát. Hatodmagammal, gimnazista cimborákkal kezdtük el, amikor negyvenévesek lettünk. Minden évben egy hetet szántunk erre, és végül 2021-ben sikerült teljesíteni a 1172 kilométert. Azóta, tehát már négy éve a Dél-Dunántúli Kéktúrát járjuk. Idén érjük el a Mecseket, júniusban egy hétig megint az erdőknek szenteljük magunkat.

Cívishír: Amennyiben a munkája engedi! Januárban például nem tudtunk leülni beszélgetni…
Fodor András: A lakók ingyenes parkolása elég nagy terhet rótt a cégre, amellyel nekem azért még ismerkednem is kellett, azért kértem egy kis türelmet. A június is minden bizonnyal nehéz hónap lesz a DV Parking életében, de addigra már sok fejlesztés megvalósul. Nem egyszemélyes cégről beszélünk, felkészült kollégáim vannak, így szerintem belefér egy jó túrázás az életembe.

Cívishír: Ha tíz év múlva majd újra a szerkesztőségünkben vendégeskedik, mivel lenne elégedett? Vélhetően sokkal több autótulajdonos lesz Debrecenben, mint most.
Fodor András: Ha megvalósulnának a beszélgetésünk alatt emlegetett beruházások, azaz a belváros peremén, továbbá a lakótelepek központjaiban parkolóházak épülnének, és ezek egy jó rendszert alkotnának, elégedett lennék. Ez a terv, ez a cél. Tíz év múlva 63 éves leszek, azaz közel a nyugdíjhoz. Kíváncsian várom, mit ad az élet!

Cs. Bereczki Attila