Felkavarja az ember érzelmeit ez az abortuszdráma

A Mozinet Filmnapok keretén belül lehetett megtekinteni a tavalyi évben Velencében Arany Oroszlánnal, vagyis a fődíjjal kitüntetett francia filmet, az Eseményt (L'événement, 2021). Az alkotás egy, a közvéleményt, a politikát évtizedek óta megosztó problémával, az abortusszal foglalkozik. Az abortuszt korábban több film is témájául választotta, ebből talán a legismertebb a 2007-ben Arany Pálmával díjazott román alkotás, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 luni, 3 saptamâni si 2 zile, 2007).

Az Esemény hangvételét talán ehhez lehet leginkább hasonlítani. A román filmmel ellentétben Audrey Diwan alkotása Franciaországban játszódik, 1963-ban. Főszereplője az egyetemista Annie Duchesne (Anamaria Vartolomei), aki ígéretes karrierlehetőség előtt áll, de teherbe esik. A lány mindenáron szeretné elvetetni a magzatot, ám mivel Franciaországban ekkor nem engedélyezett az abortusz, ezért drasztikus lépésre szánja el magát.

Az Eseményt nem könnyű nézni, még a legedzettebb filmrajongókat is megviselheti néhány képsor. Az igaz történet alapján készült film rendkívül realista hangvételben, több jelenetben naturalistán mutatja meg Annie küzdelmét. A rendező ezzel teremt egy olyan nyomasztó atmoszférát, amely valójában remekül reprezentálja a főhőse harcát, valamint azt a közeget, ami körbeveszi őt.

Az alkotás ugyanis nem fest túl pozitív képet az akkori társadalomról: Annie-nak valójában azért kell harcolnia, mert a barátai, az orvosok, az összes tekintélyt jelentő figura elfordul tőle, és vannak olyanok is, akik vagy nem tudnak vagy nem akarnak segíteni neki. Audrey Diwan társadalomtablójában azt mutatja meg, milyen módon tud magára maradni egy ember egy olyan közegben, amely közönyösen, vagy éppen ellenségesen viszonyul egy el nem fogadott, tabusított jelenséghez.

Ha szülsz, véged van

Az Esemény különlegessége és akár provokatívnak is felfogható vonása, hogy a cselekményben egy percre sem merül sem a főhősben, sem a nézőben az, hogy ezt a terhességet meg kell szakítani. Audrey Diwan ezt a lesújtó társadalomképpel, valamint Annie elszánt figurájával éri el. Az egyetemista lány végig kitart döntése mellett, mivel környezetéből folyamatosan azt a visszajelzést kapja, ha szülni fog, akkor vége a karrierjének, vége az életének.

Természetesen ettől függetlenül felfogható a film egyfajta hibájának, hogy nem mutatja meg a másik oldalt, azt, hogy az anyaság érzése, a bűntudat igazából csak minimálisan jelenik meg Annie-ben. Mégis, aki látta az Eseményt, kap rá választ, Annie karaktere ugyanis egy kérlelhetetlen, elhivatott figura, akinek céljai vannak. Emellett érdemes megjegyezni, a cselekmény idején, az 1960-as évek elején még viszonylag kevés nőnek adatott meg, hogy egyetemen karriert fusson be, Annie pedig nem akarta veszni hagyni ezt a lehetőséget.

A film egyébiránt – túl az aktuális témáján és társadalomrajzán – mint mozgókép is elsőrangú. Kendőzetlenül, de egy pillanatra sem öncélúan mutatja meg az Annie-t játszó színésznő testét és ábrázolja egy illegális abortusszal járó, életveszélyes procedúrát, igencsak emlékezetes és hátborzongató jeleneteket szülve.

Emellett Audrey Diwan rendezőt dicséri, hogy a filmet egyfajta fojtottság, nyomottság jellemzi egész végig, nincs is igazi felüdülés, megnyugvás benne. Kiemelendő még, hogy hihetetlenül jó érzékű beállításokkal és kézi kamera szinte folyamatos használatával teremt feszült atmoszférát, valamint éri el azt a realista hangot, amely miatt szinte fáj nézni Annie vergődését. Ehhez jön még főhőst játszó Anamaria Vartolomei szuggesztív és naturális alakítása, amely nélkül ez az alkotás nem lenne olyan velőtrázó és letargikus.

Mindent összevetve, az Esemény borzasztó embert próbáló mozi, de nagyon érdemes megnézni. Igazi európai filmcsemege.

Gaál Csaba