Előnyére változik a debreceni lakásrendelet
Egyhangúlag elfogadta a debreceni közgyűlés augusztus 27-én a Papp László polgármester által javasolt új lakáskoncepciót, amelynek fő érdeme, hogy a jelenlegi gyakorlatnál sokkal nagyobb teret enged a szociális rászorultságnak az önkormányzati szociális bérlakások pályáztatása során. A koncepció azt is kimondja, hogy a szolidaritási hozzájárulás eltörlése esetén Debrecen tíz éven át a tulajdonában álló lakásállomány fejlesztésére fordítaná az éves iparűzésiadó-bevétel 5 százalékát (idén ez az összeg 2 milliárd forint körül alakul).
Debrecen vezetése maga által is elismert, sokéves adósságot törlesztett az augusztusi közgyűlés elé terjesztett lakáskoncepcióval. Az önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek bérbeadásáról és elidegenítéséről szóló, a város közgyűlése által csütörtökön elfogadott új rendelet tartalmával alapvetően az ellenzék is egyetértett, a szavazás előtti kétórás diskurzus során nem bontakozott ki érdemi véleménykülönbség.
A felvezetőben Papp László polgármester lényegesen érzékenyebnek nevezte az új szabályozást; szavai szerint már nagyon szerették volna lefektetni az elmúlt évek változásai miatt időszerűvé váló elvekeket. Ilyen változás például a Debrecent drámaian érintő ingatlanáremelkedés. Az önkormányzatot és a tulajdonában lévő Cívis Ház Zrt.-t számos kritika érte amiatt is, hogy kevéssé reagál a nehéz anyagi helyzetben lévők bérlakásigényeire. Hiszen a pályáztatások alkalmával a bérleti jogot az nyerte el, aki jobban bírta a licitversenyt. Vagyis az, aki nagyobb mértékű önrészt és ezzel arányosan kisebb mértékű önkormányzati lakbértámogatást igényelt.
Az új rendeletben összetett szempontsor biztosítaná azt, hogy előnyt élvezzenek a leginkább rászorulók. A polgármester kiemelte: a kisgyermekeseknek, a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, a családok átmeneti otthonában élők számára különösen szeretnének kitörési lehetőséget biztosítani.
A koncepció nemcsak a szociális, hanem a költségelvű és a piaci alapú önkormányzati bérlakásokról is rendelkezik. Igaz, utóbbiak számában csak akkor várható növekedés, ha Debrecen városa magában vagy partnerekkel, de belevág a rendkívül költséges és kockázatos terepnek számító bérlakásépítésbe. A közgyűlés arról is határozott, hogy a Cívis Ház Zrt. a tulajdonában álló lakások bérbeadásából származó bevétele legalább 20 százalékát e lakások felújítására fordítsa.
Ide tartozik az is, hogy a lakáskoncepció lépcsőzetes díjemelésről is rendelkezik, hiszen a bérleti díjak 2017 óta (!) nem emelkedtek. A díjemelés átlagos mértéke 15 százalék lesz, a bérlők által fizetendő többlet költséget négy évre elosztják. Sok fontos részlet közül kiemelkedik, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt elért bérlők 5 évente kérelmezhetik a bérlői jogviszony hosszabbítását. Idén ősszel mintegy kétszáz szociális bérlakás esetében már az új rendelet alapján dől el a bérleti jogviszony.
Barcsa Lajos alpolgármester (Fidesz-KDNP) szerint a bérlakáskoncpeció a város versenyképességéről is szól, hiszen megfelelő mennyiségű, megfizethető lakásokra van szükség, míg Papp Csaba (Fidesz-KDNP) modellértékűnek nevezte az új rendeletet.
Salánkiné Kuti Zsuzsanna (Mi Hazánk) új kollégiumok létrehozását sürgette, és azt várná, hogy a nagyvállalatok is hozzájáruljanak a megfizethetőbb lakáspiac kialakításához. Ugyancsak szeretné, hogy ha képviselőként szavaznia kell egy-egy leromlott önkormányzati ingatlan értékesítéséről, akkor kaphasson a szokottnál sokkal részletesebb műszaki jellemzést az épületről (természetesen a közgyűlés összes tagjával együtt). A képviselő rosszallóan jegyezte meg: több esetről hallott, amikor egy szociális bérlakás bérlője kiadta az ingatlant piaci áron. Ezért erősebb kontrollt kért.
Válaszában Papp László jelezte, a város nem iskolafenntartó, ugyanakkor a Debreceni Egyetem a korábbi és a jelenlegi kormánnnyal is aktívan tárgyal új kollégiumi férőhelyek érdekében. Ezen túlmenően Debrecen közbenjárt annak érdekében, hogy a Mechwart-középiskola mögött 250 férőhelyes kollégium épüljön (a tervek már készen vannak, kérdéses viszont, hogy az új kormány ad-e pénzt az állami beruházásban végrehajtandó fejlesztéshez). A polgármester leszögezte: a nagyvállalatoktól értelmetlen a lakáshelyzet javítását várni, viszont a Főnix Lakásprogram keretében érdeklődést mutatnak arra, hogy részt vegyenek egyes, a feltételeknek megfelelő munkavállalóik lakhatási költségeinek finanszírozásában.
Madarasi Istvánnak (Összefogás a Cívisvárosért Egyesület) nem tetszett, hogy kihagyták őket a koncepció kidolgozásából, s egyebek mellett felvetette, hogy az önkormányzat vezesse vissza az első lakáshoz jutók támogatását. Mándi László (Összefogás a Cívisvárosért Egyesület) kérte, a bérlakáspályázatok során a szociálisan különös elbánást igénylők esetében tekintsenek el attól, hogy az igénylőknek legalább 5 éve Debrecenben kell laknia, míg a szolidaritási hozzájárulás eltörlése esetén az éves iparűzésiadó-bevétel 5 százalékánál akár nagyobb arányban is költene az önkormányzati lakásállományra.
Papp László felvethetőnek tartja az első lakáshoz jutók önkormányzati támogatásának visszavezetését. A megszüntetéskor ez a támogatás 600 ezer forintot tett ki, ami a mai lakásárak tekintetében csepp a tengerben. Ugyanakkor az önkormányzat által preferált szakmák (rendőr, óvódapedagógus, tűzoltó stb.) képviselőit segítendő, nem zárkózott el a támogatás ráncfellvarrás utáni visszavezetésétől. Attól viszont, hogy a szociális bérlakások pályáztatása során ne kérjék számon a legalább 5 éve Debrecenben lakást, a polgármester elvi okból nem tekinthet el. Hiszen az kvázi meghívó volna a várostól akár több száz kilométerre élő szegények számára.
Gondola Zsolt Zoárd (Civil Fórum Debrecen Egyesület) szintén üdvözölte a lakáskoncepciót, megjegyezve, kollégiumokra a város ne biztosítson pénzt, hiszen ebben az esetben nem debreceniekre költ. Ezzel a frakcióvezető kisebb vitát generált, többen a fejére olvasták: aki a városban kollégista, abból később nagyobb eséllyel lesz debreceni polgár. S egyébként is közös érdekünk, hogy minél több fiatal tanuljon itt. Pákh Károly (Összefogás a Cívisvárosért Egyesület) szerint a „romániai lakásvásárlók” is felverik az árakat, s szerinte az egyházaknak lehetősége volna jobban kivenni a részüket a lakáshelyzet javításából (a polgármesterrel ebben sem értettek egyet).
Az egykori tanácsi bérlakásrendszerből 1990-ben megörökölt közel 22 ezer lakásból 1994-re már csak mintegy 13 ezer lakással rendelkezett a debreceni nkormányzat. Az 1994 és 1998 közötti időszakban részben az országos lakásprivatizáció miatt a város tulajdonában lévő lakóingatlanok száma továbbra is drasztikusan – 1998-ban már 5237-re – csökkent. A 2000-es évektől a folyamat mérséklődött, a városvezetés 2015 decemberétől gyakorlatilag leállította az értékesítést. Azóta eladás csak kivételes, szakmailag indokolt esetekhez kapcsolódott – olvasható a lakáskoncepcióban, amely szerint csak az életveszélyessé, a gazdaságosan nem felújítható vált épületeket adták el, valamint fejlesztési célú ingatlanrendezések történtek.
Ratalics László
