Csordafiling

Van most ugyebár ez a sok fúrás-faragás. Építik a villamos pályát. Közben közlekednénk. Úgy ahogy. Vannak nehezítő körülmények az kétségtelen, de az szinte döbbenetes mekkora vidia keménységű bunkók bírunk lenni mi gyalogosok. Ha valaki veszi a fáradtságot és megszemléli miket művelünk a Tanítóképző és a Pláza közötti átszálló szakaszon, igen csak elszörnyülködik, miként tudott az ember a Holdra jutni.
Ugyebár a villamospótló buszról való átszállás történik itt villamosra. A gyaloglásra alkalmas hely viszonylag sekélyes, ám tervszerű haladásra alkalmas lehetne.

Most már ott tartunk, hogy a mi gyalogosok a zöld jelzést sem várjuk meg, félvén, hogy addig lelép előlünk a villamos. Biztonságban vagyunk attól a tudattól, hogy ötven vad gyalogos közé még Sthol Buci sem merni behajtani. Ez a jellegzetes cívis áthaladás már a balkánon is szemet szúrna.
Gyerekkoromban sokszor láttam tehén csordát. Igen kulturáltan és logikusan közlekedtek. Nem mentek tökön-paszulyon keresztül. Tanulhatnánk tőlük.

Hozzáteszem, időnként a villamos pótló busz is rátesz egy lapáttal, mikor látja a vezető, hogy érkezik az istenadta nép a pláza irányából szinte üresen elindul a Nagyállomás felé. Mer fő a mértani pontosságú menetrend!
Ilyenkor a tömeg anyáz, apáz, nagyanyáz és rázza az öklét. Munkás, diák, kismama, tanuló, nyugdíjas, blogger kollektívan. Naná, hogy ekkor főként nincs zöldre várás! Futás van, át a piroson, hátha utolérjük a sofőrt és jól kibelezzük. Verbálisan természetesen.

Szakács Béla debreceni lakos
FIGYELEM! EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁK.
Az FM90 Friss Rádió támogatásával