Chilimag Mexikóból, virágdugvány Hollandiából – ez a tiszagyulaházi módi

Tiszagyulaháza ismét chilikészítményeivel vett részt a Nyíradonyban a minap megtartott vármegyei közmunkakiállításon. Hozhatott volna egynyárivirág palántákat is, merthogy a mintegy 730 lakosú település közmunkaprogramja arról a termékéről is legalább annyira híres. De nem hoztak, mert a palánták már sok-sok település közterületét díszítik. Mi lesz a jövő? Chilipaprika vagy virágpalánta? – tette fel a kérdést a Cívishír Mikó Zoltán polgármesternek. A válasz előtt azonban még nagy utat jártunk be a faluvezetővel, a Cívishír olvasóit beavatta a faluja közmunkaprogramjának sajátosságaiba, rejtelmeibe is.

Elmondta, hogy a nyíradonyi kiállításra már az ebben az évben termelt chiliből készült termékeket hozták, az enyhén csípőstől a legdrasztikusabbig.

Tiszagyulaházán egy 20 méter hosszú és 6 méter széles fóliasátorban 17 fajta chilit termelnek. A többségét a napokban kezdik el szedni, ledarálják, majd zárható edényekben lefagyasztják. Amikor fogyóban van a chilipaprika-készítmény készletük, akkor kiolvasztanak egy-egy dobozzal, és elkészítik azt, amire éppen szükség van.

Gondolkodik, melyiket válassza

– Minden egyes évben új magokat rendelünk Mexikóból, a saját paprikánk magjait nem vetjük vissza, mert a különböző fajtákat a rovarok nagy eséllyel összeporozták. A paprikát gumikesztyűben lehet csak szedni, mert már ilyen állapotában is nagyon csíp, a feldolgozáskor pedig védőszeműveget és maszkot használnak a közmunkásaink. Ez az év egyébként fantasztikusan jól sikerült, ahogy látható is a kiállításon. Elhoztunk ide is egy paprikabokrot, csodálatosak rajta a sárgára érett termések. A fóliában is szinte roskadoznak a tövek a paprikáktól, annyi van az idén – taglalja Mikó Zoltán, majd egy kérdésünkkel átlendültünk az egynyári virágpalántákra. A dugványokat Hollandiából rendelik, és amikor februárban megérkeznek, még fűteni kell rájuk a fóliasátrakban. 80-100 ezer darab palántát nevelnek, és a partnerönkormányzatoknak adják tovább.

Természetesen nem pénzért, hanem árut cserélnek árura.

Ez a kapcsolat négy megye 22 településével immár évek óta tökéletesen működik. Van, ahonnan buszmegállót, máshonnan savanyú káposztát, egy másik faluból burgonyát, a következő településről pedig vöröshagymát kapnak. (És hogy a barter valóban működik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy beszélgetésünk közben érkezett meg a Körösszegapátiban lévő helyi termékek boltja termékpalettájáért felelős hölgy, és megbeszélte Mikó Zoltánnal, hogy milyen chilikészítményt tud neki ajánlani, és azért mit kér – a szerk.) Korábban egyébként többféle terméket is előállítottak a tiszagyulaházai közmunkások. A betonüzemükben járólapokat és betoncserepeket gyártottak. A varrodai tevékenységük éppen kifutóban van, hiszen ebben az iparágban a többi település is jeleskedik, és óriási a konkurencia. Marad a két egyedi termékük, a chilipaprika és a virágpalánta. Régen 40 közmunkásuk volt, ma már csak 13 van, a legtöbben az elsődleges munkaerőpiacion találtak jól fizető állást. Annak ellenére, hogy kevesen vannak, tudnak működtetni egy 80-100 ezer palántát előállító virágkertészetet, továbbá egy országos hírű chilifarmot és chilifeldolgozó üzemet.

Nem tart attól, hogy eljön az idő, amikor már nem lesz elég ember arra, hogy egyszerre vigyék a virágkertészetet, valamint a chilitermesztést és -feldolgozást? – tettük fel a kérdést Mikó Zoltán polgármesternek. – Dehogynem! Az idő múlásával sajnos egyre jobban érződik az a hatás, hogy valamelyiket abba kell hagyni. Hogy melyiket, azt nem tudom, pedig nagyon sokat gondolkodunk rajta. Jelen pillanatban a dolgozóink stabilaknak tűnnek, mert családi és egészségügyi okok miatt nem tudnak az elsőszámú munkaerőpiacon elhelyezkedni, és arra nincs reményük, hogy később ott kapjanak munkát. Tehát szerintem még pár évig fogjuk húzni ezt, és próbálunk egy szociális szövetkezetet kialakítani a virágra vagy a chilire. Bár, megjegyzem, nagyon-nagyon kétséges a nyereségessége, mert nem biztos, hogy hoz annyit, hogy három embernek megtermelje legalább a minimálbérét és a járulékait.

CH