Biztonságukat féltik a nagymacsiak
Csendes hétköznapi délutánját éli a Debrecenhez tartozó Nagymacs. Megérkezésünkkor semmi sem utal arra, hogy a település lakóinak mindennapjait felforgatták a közelben épült vagy még most is épülő gyárak. A BMW már termel, de a falutól szinte karnyújtásnyira lévő kínai EVE Power üzeme – amely majd a német autóipari óriás legújabb modelljeinek meghajtásához szükséges akkumulátorokat állítja elő – még nem készült el. A helyiek szerint amióta elkezdődött az akkumulátorgyár építése, már semmi sem a régi náluk: megjelentek a vendégmunkások; előbb csak néhányan, aztán egyre többen. A nagymacsiak féltik a saját és ingatlanjaik biztonságát, mint mondják, az elmúlt hónapok rossz tapasztalatai egyre inkább azt erősítik meg bennük, hogy a problémára fel kell hívniuk a figyelmet, még mielőtt nagyobb lesz a baj.
– Kisebb csapatokban járkálnak az utcákban, és közben a telefonjaikkal videófelvételeket készítenek – mondja egy kisgyermekes anyuka. – Behajolnak a kerítésen, és az udvarokat is pásztázzák a kamerával. A játszótéren dohányoznak, miközben a gyerekeket is felveszik. Egy ideje már nem is engedem őket oda.
– Régen volt a faluban polgárőrség, ha ez így megy tovább, meg kellene újra alapítani, mert ennek nem lesz jó vége – kapcsolódik be indulatosan a beszélgetésbe egy férfi, aki munka után egy sörre tért be a település egyetlen kocsmájába. – Estefelé jönnek, és utcáról utcára járkálnak, az idősek pedig nagyon félnek tőlük. A házak előtti gyümölcsfákról szerintem azt gondolták, hogy azokat nekik ültettük. Megdézsmálták a termést, a meggyet, a szilvát, sokszor egész gallyakat törtek le, és úgy vitték magukkal. Ha rájuk szóltunk, csak mosolyogtak és integettek.
Kapták, pedig nem kérték
Az asztaltársaság másik tagja arról beszélt, hogy szombat dél körül nem lehet bejutni a kisboltba, mert 30-40 idegen áll a sorban – aki akkor érkezik a helyiek közül, esélye sincs bevásárolni, pedig nem azért költöztek ide az emberek, hogy a külföldiekhez alkalmazkodjanak. – A gyárak építésével nagyon rossz irányba fordult a falu sorsa – panaszkodott. – Itt régebben nem lehetett házat venni, mert senki sem adta el, éppen azért, mert csendes, nyugodt zsáktelepülés volt, ahol mindenki ismert mindenkit. Mára sokan elköltöztek, az ingatlanárak elindultak lefelé, ha pedig az akkumulátorgyár is működik majd, lehet, hogy a kutyának se kellenek a nagymacsi ingatlanok.
– Minket nagyon átvertek ezzel a gyárépítéssel – vágja rá a késő délutáni sörözés közben egy másik férfi. – Annak idején a falugyűlésen azt ígérték, hogy négyszáz hektárt építenek be, ma meg már hétszáz hektárnál tartunk, és akkor szóba sem került, hogy a szánkba épül egy akkumulátorgyár is. Megkaptuk ezt is, pedig nem kértük.
Kiszáradt az ásott kút
– Az egykori látóképi kertészetnél ezt a vízzabáló üzemet és az összes többi hasonlót már rákötötték arra a hatalmas gerincvezetékre, amelyen keresztül Debrecen is kapja a vizet – folytatta. – Itt élek, mióta az eszemet tudom, de a Keleti-főcsatornában annyi víz még sose volt, mint most, pedig hónapok óta nem esett eső, és aszály pusztít mindenütt. A gyárakat el kell látni vízzel, de közben az ásott kút a kertemben teljesen kiszáradt, ami még soha nem fordult elő. Három ásónyom mélyen itt már feljött a víz korábban. Fúrattam egy másik kutat, de az se tud elég vizet felhozni, időnként csak a levegőt köpködi a slag.
Közben befut a menetrend szerinti buszjárat. Az utasok sietősen indulnak hazafelé, és amikor megtudják, mi járatban érkeztünk, még szaporábbra veszik a tempót. Nem szívesen nyilatkoznak, bár a tekintetükből kiolvasható: lenne mit mondaniuk, de inkább megtartják maguknak. Így aztán visszatérünk a kocsmába, ott valahogy könnyebben megnyílnak az emberek.
– Leszólítják a fiatal lányokat, próbálják simogatni őket – mondja egy asszony. – Az utcán esznek, hangosak, ordibálnak, szemetet hagynak maguk után mindenhol. Harminc éve élek itt, és rá sem ismerek már arra a kedves, nyugodt kis falura, ami egykor volt Nagymacs.
Egyáltalán mit keresnek itt?
Arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűek a településen időről-időre feltűnő vendégmunkások, nem kaptunk egyértelmű választ. Az biztos, hogy sok a kínai, őket könnyen felismerik a helyiek, de egyesek szerint Fülöp-szigetekiek, törökök és románok is vannak közöttük. Mindegy is, honnan érkeztek, a nagymacsiak leginkább azt szeretnék, ha nem jönnének a faluba.
– Nincs felkészülve a helyi lakosság arra, hogy idegen embereket fogadjon be. Itt eddig egy zárt közösség élt, Nagymacs mindig is csakis magyarok lakta település volt – mondja arra a felvetésemre egy férfi, hogy talán az őslakosok lehetnének kicsit toleránsabbak az idegenekkel. – Bandákba verődve flangálnak az utcákon, és zavarják a nyugalmunkat. Először csak a közterületeken dézsmálták meg a gyümölcsöket. Megjelentek egy mikrobusszal, felmásztak a tetejére, hogy a magasabban lévő ágakat is elérjék. De most már nemcsak az utcákon garázdálkodnak, hanem újabban a kertekbe is bemerészkednek. Van, akinek gyanús körülmények között a dinnyetermése tűnt el, másoknak reggelre az udvaron lévő gyümölcsfáit „kopaszították” meg. Nem az a baj, hogy nem akarjuk befogadni őket, hanem az, hogy erre esélyt sem adnak a magatartásukkal.
– Egyáltalán mit keresnek itt? – kérdezi egy hölgy. – Nem itt laknak, nem itt dolgoznak. Mi keresnivalójuk van Nagymacson este hét-nyolc óra körül? Félelemkeltő a jelenlétük, mert más kultúrából érkeztek, olyanból, ahol, jól tudjuk, erős rendszabályok szerint élnek az állampolgárok. Így aztán nem alakult ki bennük az a fajta belső késztetés, hogy bizonyos normákat egy másik országban be kell tartani. Azt hiszik, hogy itt mindent lehet. Egyszerűen nincs meg a belső igényük arra, hogy beilleszkedjenek a mi kultúránkba. Ha idejönnek, és elveszik, ami a miénk, mégis mit gondoljunk róluk?
Estére bezárkóznak
A helyiek nagyon örültek, amikor végre elkészült a bicikliút, de miután a vendégmunkások gyakran ott sétálgatnak, sokan ma már nem szívesen használják. – Utoljára húsvét előtt merészkedtem ki oda, mert csoportokban jönnek gyalog, és nőként nem szívesen találkozom velük – folytatta a hölgy, aki mindig is nagymacsi lakos volt, akárcsak az a férfi, akinek két lánya van, de az utóbbi időben ő is óvatosabb lett. – Korábban teljesen természetes volt, hogy kiengedtük a gyerekeket az utcára labdázni, biciklizni, rollerezni, görkorcsolyázni. Ma már felügyelet nélkül nem mehetnek sehova, nem lennék úgy nyugodt – jegyzi meg. – Az ajtót, de még a kertkaput sem zártuk be régebben, mert nem volt rá szükség. Sőt még kerítésem sem volt egy jó ideig. A betonkeverő ott állt a telekhatáron, senki sem nyúlt hozzá soha. De ahogy hallom, most már mások is ugyanezt teszik, bezárkóznak estére a lakásukba.
Abban majdnem mindenki egyetért Nagymacson, hogy a biztonságérzet növelése érdekében több rendőrre lenne szükség. De csak majdnem. A kocsmai beszélgetés során azért volt, aki nem támogatta a nagyobb rendőri jelenlétet, mondván, ha munka után egy-két sörre, esetleg valami rövid italra is betérnek, majd biciklire pattannak, hazafelé nem szeretnének a rend éber őreibe botlani. Úgy tűnik, hogy a jövőben talán mégis gyakrabban találkozhatnak a nagymacsiak rendőrökkel, a falu lakosságának összefogása ugyanis nem maradt eredménytelen: a helyiek aláírásgyűjtésbe kezdtek, és ezt nem hagyta figyelmen kívül a városvezetés, ráadásul hamar reagált is a helyiek kezdeményezésére.
Ahogy arról beszámoltunk, fokozott ellenőrzést vezetnek be a településen, miután „Biztonságot és a magántulajdon tiszteletben tartását kérjük Debrecen-Nagymacson” címmel jelent meg egy nyílt levél a peticiok.com internetes felületen. Mint a városháza sajtóosztályának közleményében olvasható, fokozzák a közterület-felügyelők jelenlétét, és az illetékes rendőri szerveket is az általuk végzett járőrözés fokozására kérik. Az intézkedés célja a lakókörnyezet nyugalmának megőrzése, a jogsértések megelőzése és a bejelentésekre adott gyorsabb reagálás. Kiemelt figyelmet fordítva az idősek és az egyedül élők biztonságára. A magántulajdon tiszteletben tartása és a közösségi együttélés szabályainak betartása mindenkitől elvárt – teszik hozzá, és arra kérik a lakosokat, hogy az észlelt jogsértéseket jelezzék a rendőrségnek vagy a közterület-felügyeletnek, segítve a hatékony intézkedést.
Takács Tibor
