Biharkeresztesen az univerzum a falról tanít

Ferenczi Tünde tanárnő néhány évvel ezelőtt olyan kezdeményezésbe fogott, amelyről kevesen gondolták volna, hogy ekkora hatása lesz. A biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára diákjaival közösen kezdte el dekorálni az iskola falait, méghozzá úgy, hogy minden terem a saját tantárgyát, a folyosó pedig a Biblia világát tükrözze.

Az ötlet egyszerűnek tűnt: a gyerekek korábban a tantermekre jellemző fehér falak és zöld olajlábazatok között tanultak, közlekedtek. – Nem volt bajom ezzel, de kórház jellege volt – idézi fel Tünde. Innen jött a gondolat: mi lenne, ha a falak inspirálóvá válnának. Az ötletet az igazgatónő is támogatta. Csupán két kikötése volt: a református jelleg maradjon meg, és a dekoráció ne forduljon át falfirkába.

Ferenczi Tünde sokoldalú pedagógus: földrajzot, természettudományt, biológiát, kémiát, technikát és drámát tanít, a művészeti iskolában pedig grafikát és festészetet. Ő az, aki mindig új ötleteken töri a fejét, és nem riad vissza a munkától, ha azzal színesebb, élménydúsabb lesz a gyerekek mindennapja. – Én ezt élménypedagógiának tartom. Olyan impulzusokat akartam adni, amelyek kreatívvá teszik az iskolát, és segítik a gyerekeket abban, hogy más szemmel lássák a tanulást – vallja.

Tanítványai hamar ráéreztek a közös munka ízére. Az órák után bent maradtak, hétvégenként visszajártak, a középiskolások pedig nyári szünetben a közösségi szolgálat keretében csatlakoztak. Nem egyszer fordult elő, hogy régi diákok is visszatértek, mert nem akartak kimaradni a különleges élményből. – Az ötletek, a formák előrajzolása, az első ecsetvonások még tőlem származtak, ma már viszont van, aki előrajzolás nélkül dolgozik. Látom, hogyan nőnek fel, és hogyan válnak önálló alkotókká diákjaim, tanítványaim – mondja.

A termek mesélnek

A tantermek falai ma már önálló történeteket mesélnek. A természettudományos terem például olyan, mintha egyszerre lépnénk be egy hegyvidéki tájba és egy atlasz lapjai közé. Ott van a Föld térképe, az állatok és növények, de az emberi szív rajza is, mellette a Bibliából a Példabeszédek idézetével: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szíved, mert abból indul ki minden élet.” A falakon növényi és állati sejtek sorakoznak, hátul egy hatalmas kompozíció foglalja össze a tanulnivalót.

A humán terem falait irodalmi hősök és kötelező olvasmányok illusztrációi díszítik. A matematika-fizika teremben a kollégák kérésére az univerzum bontakozik ki: a Nap és a bolygók méretarányosan jelennek meg, így a gyerekek arányokat is tanulnak. – Szerettem volna, hogy a gyerekek szó szerint érezzék: ott ülnek az univerzumban – magyarázza Tünde.

A művészeti teremben a falakon ismert festmények kelnek életre, mert a tanárnő szerint fontos, hogy a gyerekek találkozzanak a klasszikus művészet alkotásaival is, még ha a művészettörténet ma háttérbe is szorul. A kémia előadó pedig a jövőbe kalauzol: mesterséges intelligencia ábrái sorakoznak a falakon, természetesen bibliai idézetekkel kiegészítve. Jól megfér egymás mellett a kísérlet és az AI.

A folyosók is saját világot kaptak. A földszinten az özönvíz jelenik meg, a kijáratnál a Titanic, a legfelső szinten pedig a Paradicsom, amely az őserdőtől a szavannán át a sivatagig vezeti végig a látogatót. – Mondhatnánk, hogy a biológiatanár itt mutatja meg a növényzeti öveket, de ha a gyerek csak annyit visz haza, hogy az őserdőben szintezettség van, és az egyes szinteken más élőlények élnek, az már jó – mondja a pedagógus.

A falakon lajhár, oránután és tigris is látható. Minden a helyére került, nem véletlenül. – Ez nem öncélú dekoráció, hanem infografika, amelyből a gyerek tanul.

Egy iskola, ami hírét viszi önmagának

A munka során a gyerekek megtanulták, hogyan kell színeket keverni, árnyalatokat kialakítani, hogyan lehet elérni, hogy egyik szín átmenetesen fusson a másikba. Koszosan mennek haza, de tele vannak élményekkel. – Valamit felszabadít bennük a festés: kikapcsolnak, elcsendesednek, és csak a fal, az ecset meg a festék létezik számukra – meséli Tünde.

Az iskola költségvetéséből vásárolják az anyagokat: nagy vödrökben diszperzit kerül a raktárba, a színeket pedig a gyerekek keverik ki. Így minden árnyalat saját munkájuk gyümölcse.

Tevékenységüket Ferenczi Tünde nem veri nagy dobra, ennek ellenére a kezdeményezésnek híre ment. Például a budapesti Létra Egyesület szakemberei is ellátogattak Biharkeresztesre, és javasolták, az iskola tehetségpont keretein belül pályázzon ezzel a kezdeményezéssel. A szülők, a gyerekek és a fenntartók támogatják a munkát, az intézménybe érkező vendégek – például a Bihari Néptánctalálkozó vagy a Teleki Pál földrajzverseny résztvevői – pedig ámulattal nézik a falakat.

– Volt olyan kolléga, aki azt mondta, ez neki sok; más szerint viszont olyan, mint egy jó értelemben vett szanatórium, tehát olyan hely, ahol a diák biztosan jól érzi magát. De a legtöbben úgy vélekedtek, hogy ez újdonság erejével hat, és különlegessé teszi az iskolát – idézi fel a tanárnő.

Élményből pedagógia

Ferenczi Tünde számára mindez jóval több egyszerű dekorációnál. – Azt szeretném, hogy a gyerekek érezzék: különleges iskolába járnak, és becsüljék meg azt, ami itt van. Már az is eredmény, hogy nincs rongálás: nagyon vigyáznak a falakra. A grafikás csoport tagjai külön kis közösséget alkotnak. – Mi vagyunk a bohó művészek – fogalmaz Tünde nevetve.

Pedagógusként az tölti el a legnagyobb örömmel, amikor egy gyerek a művészet irányában szeretne továbbtanulni. – Akkor érzem, hogy célt ért, amit kitaláltunk. Ha pedig csak annyi marad, hogy élményt kaptak, akkor is megérte.

A festés még messze nem ért véget. A felsősök épülete után valószínűleg az alsósoké következik, sőt szóba került más iskolák falfestése is. – Talán 2050-re végzünk – mondja félig komolyan, félig tréfásan. De valójában nem is a befejezés a fontos. Hanem az, hogy minden ecsetvonás közösséget épít, élményt ad, és megtanítja a gyerekeket arra, hogy az iskola lehet több puszta tanteremnél: lehet egy színes világ, ahol a falak is tanítanak.

– CH –