Bicskei ügy: miniszterek felelősségét is felveti a jelentés
A bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolában történt bántalmazások arra mutatnak rá, hogy a gyermekvédelmi rendszer sokszor nem a gyereket védte, hanem saját működését, valamint megfelelő működésének látszatát – derül ki a gyermekotthonban 2005 és 2025 között történt jogsértések kivizsgálásáról szóló, október 8-án közzétett jelentésből.
A kormany.hu oldalon elérhető, több mint 100 oldalas jelentés vizsgálja a gyermekotthonban történt szexuális visszaélések hátterét és az intézményi mulasztásokat, valamint feltárja, hogyan maradhattak figyelmen kívül a gyermekek jelzései, milyen felelősség terheli az érintetteket, és hogyan akadályozható meg hasonló esetek megismétlődése.
A dokumentumban rámutatnak arra, hogy azért nem lehetett korábban eljárás alá vonni az igazgatót, mert a gyermekek nehezen szólaltak meg, elbizonytalanodtak, visszavonták nyilatkozataikat az abúzusok miatti szégyenérzet, bűntudat és önvád miatt, az intézmény pedig nem is kísérelt meg erőfeszítéseket tenni az esetek kivizsgálására. A gyerekek jelzéseit magatartási problémaként, figyelemkeresésként, személyes konfliktusként, hitelességi kérdésként vagy büntetőjogi bizonyítási problémaként kezelték, a kérdés így nem az lett, hogy veszélyben van-e a gyerek, hanem az, hogy hihető-e, amit mond – állapították meg.
A jelentés szerint a bűncselekmények feltárását nehezítette továbbá, hogy bizonyos gyerekek még csak fel sem ismerték, hogy ami velük történik, az jogsértő, elfogadhatatlan, és segítséget kell kérniük, de az igazgató folyamatos befolyásoló és kontrolláló magatartása tovább nehezítette a segítségkérést.
A dokumentumban kitérnek arra is, hogy a bántalmazás felderítését nehezítették az elkövetőről, Vásárhelyi János igazgatóról kialakult benyomások, miszerint ő jó ember és szakember, a rendszer nélkülözhetetlen része, tekintélye és kiterjedt kapcsolatrendszere miatt pedig a gyerekek és a munkatársak tarthatnak attól, hogy nem hisznek nekik, hitelességüket megkérdőjelezik, vagy a jelzésüknek hátrányos következményei lesznek.
A rendszer hiányosságait taglaló részben rámutatnak arra, hogy a szakemberhiány korlátozta egyes vizsgálatok lefolytatását és a gyerekek megfelelő támogatását, nem volt olyan szakmai protokoll, amely a jelzéseket következetesen és átláthatóan tudta volna kezelni, valamint hiányzott a független szakmai kontroll. Többször is előfordult, hogy a gyerekek veszélyeztetettségére utaló információkat hivatalos jelzés helyett intézményen belül, a munkatársak maguk próbálták feltárni és dokumentálni, továbbá a jelzési protokollokban jelenleg is fennálló probléma, hogy a jelzést akkor is az intézmény vezetőjének kell továbbítania vagy jóváhagynia, ha az aggály rá vonatkozik.
A bicskei ügyben a jelentés szerint a felelősség nemcsak a jogerősen elítélt elkövetőket terheli, hanem az érintett időszak fenntartóit és ágazati vezetőit. A dokumentumban nevesítik a Balog Zoltán és Pintér Sándor egykori minisztert, valamint Fülöp Attila, Soltész Miklós és Czibere Károly volt államtitkárt is.
Rámutatnak arra is, hogy a bicskei ügy nem egy szabályok és garanciák nélküli gyermekvédelmi rendszerben történt. A vizsgált időszakban már működött jelzőrendszer, a gyerekeknek volt gyámjuk, létezett fenntartói és hatósági ellenőrzés, ezek mégsem nyújtottak megfelelő védelmet. A gyermekvédelmi gyámság például azért nem, mert 2014-ig a gyermekotthonban elhelyezett gyerek gyámjául az intézmény vezetőjét kellett kirendelni, aki egyszerre irányította az intézményt, gyakorolt munkáltatói hatalmat a dolgozók felett és képviselte jogilag az ott élő gyerekeket.
A 2024-ben bevezetett kifogástalanéletvitel-vizsgálattal kapcsolatban megállapították, hogy az intézkedés ugyan valós hiányra reagált, ám csak az egyént értékeli, és nem vizsgálja, hogyan működik az intézmény, milyen hatalom összpontosul a vezető kezében, biztonságosan jelezhetnek-e a dolgozók és a gyerekek, eljutnak-e az információk a fenntartóhoz, vagy képes-e a külső ellenőrzés feltárni a visszaéléseket. Az alkalmas minősítés ezért nem garantálja, hogy az érintett később nem él vissza a helyzetével, így az egyéni szűrés önmagában nem elég – jelentették ki.
Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium már elkezdte kidolgozni azokat a módszertanokat és mechanizmusokat, amelyek alkalmasabbak a potenciális elkövetők kiszűrésére.
A jelentés szerint az érintettek hosszú távú pszichológiai, jogi és szociális támogatása töredékes maradt, sérelmeiket pedig elsősorban pénzbeli juttatással próbálták kompenzálni, amely elismerheti az elszenvedett sérelmet, és mozgásteret teremthet az érintett számára, de önmagában nem dolgozza fel a traumát. A jelentésben megfogalmaznak olyan fejlesztési irányokat is, amelyek erősíthetik a gyermekvédelmi rendszer megelőző, önreflektív és önkorrekciós működését. Kiemelt fejlesztési területként jelölik meg a gyerekek jelzéseinek megfelelő értelmezését, a gyerekek meghallgatásának és részvételének megerősítését, a független és átlátható vizsgálati mechanizmusok fejlesztését, a vezetői és szervezeti elszámoltathatóság erősítését, valamint olyan szervezeti kultúra kialakítását, amely a problémák feltárását a gyermekek biztonságát szolgáló szakmai felelősség részeként kezeli.
