Bezár a menekültek Vekeri-tavi befogadóközpontja
Májusban még nyílt napon mutatták be, hogyan képzelik el továbbvinni a számukra nagyon fontos ügyet, azonban egy kormányrendelet módosítása miatt, a kuratórium döntésének értelmében decemberben bezár a Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítvány Vekeri-tavi kempingje, amely két és fél éve, azóta, amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, menekültek befogadóközpontjaként működött. Az öt és fél hektáros terület jövőbeni hasznosításáról egyelőre nem született döntés, erről szintén a kuratóriumnak kell majd határoznia.
Kiss Ábel Lukács, az alapítvány ügyvezetője a Cívishírnek elmondta: a menekültek ellátásában dolgozó szervezetek mindegyikét váratlanul érte az a kormányrendelet-módosítás, amelynek értelmében augusztus 21-től csak a háborús műveletek által sújtott ukrán területekről érkező menedékesek kaphatnak állami elszállásolást. Mivel Kárpátalja nem számít háborús övezetnek, ezért az onnan érkezett menekültek szállását, ellátását már nem finanszírozza a kabinet. Az alapítvány elnöke szerint ez döntés nagyjából 3500 embert érint Magyarországon, és közülük csak pár százan kaptak pozitív elbírálást a méltányossági kérelmükre. A kormányrendelet módosítása szerint ugyanis nem jár támogatás az aktív korú nők és férfiak után, és a kedvezményezett körébe tartozó gyerekekkel is csak az egyik szülő maradhat a befogadótáborokban, rajtuk kívül még a fogyatékossággal élők és a 65 év feletti menekültek ellátására jut támogatás, a többieknek magukról kell gondoskodniuk.
- Számítottunk rá, hogy idővel lesznek szigorítások, de arra nem, hogy a kormány ilyen drasztikus lépést hoz meg, és a forrás zömét elvonja – fogalmazott az alapítvány ügyvezetője. - Azt gondoltuk, hogy legalább az étkezés és a szállás biztosítására lesz pénz.
Kiss Ábel Lukács hozzátette: gyakorlatilag egy bő hónapjuk volt arra, hogy felkészüljenek a megváltozott körülményekre. A döntés a Dorkász alapítványt különösen azért érte nagyon kedvezőtlenül, mert a szervezet halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységből érkezett, roma származású embereknek biztosította az élethez szükséges alapvető feltételeket. – Mi a kezdetektől fogva nekik akartunk segíteni, bár egy-két ukrán középosztálybeli is megfordult a befogadóközpontban, de összeségében nálunk szinte csak hátrányos helyzetű menekültek voltak – magyarázza. – Segélyszervezetként korábban is a leginkább rászorultak mindennapjait igyekeztük könnyebbé tenni, például táboroztatással, itt a Vekeri-tónál. Így, amikor kitört a háború, azt mondtuk egymás között a munkatársakkal, hogy ez most egy nagy Dorkász-tábor lesz, ahol viszont a nap 24 órájában kell segítenünk.
Az UNICEF támogatásának is vége
Az alapítvány elnökétől megtudtuk azt is: a mintegy két és fél év alatt a táborban már túl vannak több mint 220 ezer menekültek által eltöltött éjszakán, de úgy tűnik, hogy ennél többet nemigen tudnak tenni, lassan az utolsó rászorulók is kénytelenek lesznek elhagyni szállásukat, a központ kapuját pedig hamarosan bezárják. Ráadásul az UNICEF meghatározott mandátummal és időkerettel működő Menekültügyi Programirodájával is lejár október végén az együttműködésük, ami az iskolai integrációs program végét is jelenti. A School to Succes (iskola a sikerhez) elnevezésű program ugyanis az UNICEF partnerségében jött létre. Ennek a projektnek a lényege az volt, hogy helyben, a befogadóközpontban kis csoportokban kezdtek el foglalkozni az Ukrajnából érkezett családok gyermekeivel, olyanokkal is, akik korábban, szülőhazájukban nem jártak iskolába, ezért magyarországi tartózkodásuk ideje alatt a tankerület oktatási intézményeibe nem integrálhatták őket. – Öt osztálytermet alakítottunk ki, tanárokat vettünk fel – emlékszik vissza a kezdetekre. – Két és fél évig folyt az oktatás azzal a céllal, hogy ezeket a gyerekeket minél hamarabb felhozzuk olyan szintre, hogy a debreceni iskolákban folytathassák a tanulmányaikat. Közben a szülőkkel is foglalkoztak szociális munkások, pszichológusok, hiszen hatalmas traumával kellett megküzdeniük: nem elég, hogy háború dúl az országukban, de még el is kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Úgy éreztük, hogy egy átfogó, holisztikus szemléletű programmal tudjuk őket támogatni, amely nem csupán menekültstátuszukat veszi figyelembe, hanem egyéb jellemzőiket is, például szociális helyzetüket és nemzetiségi hovatartozásukat. A munkatársaim romológiát is tanultak, hogy minél hatékonyabb legyen a munkájuk, és tényleg egy olyan működő projektet hoztunk létre, ami sokkal többet adott hozzá az életükhöz, mintha egyszerűen csak szállást és étkezést kaptak volna. Foglalkoztunk a roma közösségeket érintő kérdésekkel is, amelyek kezelése mindannyiunk közös érdeke, hiszen a társadalmi kohézió és fejlődés szempontjából elengedhetetlen minden gyermek iskolai részvétele. Jelen vagyunk a javítóintézetben is, így alaposan ismerjük ezt a jelenséget, és a felzárkóztató programunkkal az a célunk, hogy megelőzzük annak kialakulását.
Az UNICEF egyébként Debrecen város önkormányzatát, továbbá az ország más részein tevékenykedő önkormányzatokat, valamint civil és hitéleti szervezeteket jelentős összegekkel támogatott menekültügyi programjaik megvalósításában. A szervezet a közelmúltban a menekültügyi vészhelyzet Magyarország területén történő kezelésének támogatása címmel projektzáró rendezvényt tartott a debreceni Család- és Gyermekjóléti Központban, ahol a Cívishír a támogatás megszüntetésének okáról kérdezte az UNICEF Regionális Ukrán Menekültprogram Magyarországi Irodájának vezetőjét. Pilar Gonzalez Rams hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy megvonták a támogatást , hanem, hogy a 2022-ben kialakult menekültügyi válsághelyzetre létrehozott UNICEF programiroda az eredeti menetrend szerint év végével bezár, bízva abban, hogy a menekülteknek nyújtott hosszabb távú integrált támogatás nyújtása fenntarthatóvá válik a helyi rendszereken keresztül.
Arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása ennek a támogatásnak, Pilar Gonzalez Rams elmondta, hogy az év végével az UNICEF összes helyi, menekültügyi ellátást érintő együttműködése lezárul. Hozzátette: 2022-ben eleve kötött mandátummal, meghatározott időre jött létre ez a programiroda, kifejezetten az ukrajnai menekültválság, a humanitárius helyzet kezelésére. A menekültek száma az utóbbi időben csökkent, miközben a programokból sokat átvettek azok a kormányzati és önkormányzati szervezetek, amelyek segítik a rászorulókat, ezért úgy látják, elérkezett az idő, ahogy fogalmazott, a szervezet korlátozott erőforrásainak átcsoportosítására. Kiemelte: az UNICEF nem vonul ki, hiszen itthon állandó jelenléttel működik az UNICEF Magyarország, és az országban van egy globális szolgáltatóközpontjuk is, ahol több száz ember dolgozik.
Éveken át építették, téglánként bontják vissza
Közben a Vekeri-tónál lévő befogadóközpontból folyamatosan költöznek el a menekültek, hiszen tudják, hogy már nem sokáig maradhatnak. Jelenleg már alig ötvenen laknak az egykori kemping területén. Ők azok, akik a kormányrendelet értelmében egyelőre a támogatottak körébe tartoznak, de őket is folyamatosan arra buzdítják, hogy lehetőleg minél hamarabb keressenek maguknak valamilyen hosszabb távú megoldást, mert finanszírozás híján november vége után már nem élhetnek ott. Nemcsak a tábor lakóinak, hanem az alapítvány dolgozóinak a létszáma is drasztikusan csökkent az utóbbi hetekben, hónapokban. Ahogy Kiss Ábel Lukács fogalmazott, ez már nem az a csapat, amelyik akkor dolgozott, amikor még telt házzal üzemelt a központ. – Téglánként kell most visszabontanunk mindent, amit kemény munkával éveken át felépítettünk – mondja. - A szívünket-lelkünket beletettük ebbe a projektbe, amiben nagyon hittünk, de sajnos el kellett köszönnünk kiváló kollégáktól, szakértőktől. A csúcson hatvanan dolgoztak itt, most 25-re csökkent az állomány létszáma.
Az alapítvány még szeptemberben a Facebook-oldalán közzétett egy felhívást, amelyben olyan emberek jelentkezését várták, akik lakhatási lehetőséggel tudnának segíteni a menekülteknek, hiszen akkor már biztos volt, hogy a tábort előbb-utóbb be kell zárniuk. Mint megtudtam, nem sok jelentkező volt, ami részben érthető is, hiszen ahhoz, hogy valaki az ingatlanát átadja egy olyan családnak, amelyik egészen más kulturális háttérből érkezett, annak azért az ügy iránt hatalmas elköteleződéssel kell rendelkeznie.
Szerencsére néhányuknak azért sikerült így is szállást találni az ország különböző pontjain. Csak érdekesség: Debrecenből egyetlen felajánlást sem kapott az alapítvány… Kiss Ábel Lukács arról is tájékoztatott, hogy a családfők kisebb-nagyobb rendszerességgel építkezéseken, a mezőgazdaságban már jó ideje dolgoznak, így a táborból kiköltözők a szállást, az albérletet ki tudják fizetni, és például Hévízen, Székesfehérváron, Budapesten, Pest vármegye különböző településein találtak ideiglenes otthonra, ami sok esetben persze csak egy szobát jelent.
– Emlékszem, amikor kitört a háború, már a vonatokon ott voltak az önkéntesek, és szervezték a szállást a menekülteknek – idézi fel a 2022 elején történteket. - Nagyon sokan megnyitották az otthonaikat, rengeteg szervezet, magánszemély érezte úgy, hogy segítenie kell, de ez a lelkesedés aztán alábbhagyott, mindenki elfáradt. Azt figyeltük meg, hogy az embereknek amúgy is fenntartásaik vannak a sokgyermekes, hátrányos helyzetű családok befogadásával kapcsolatban, hiszen sokszor jelentős életviteli különbségek tapasztalhatók. Egy nyolcfős cigány család befogadása azért nem magától értetődő. A háború harmadik évében pedig már nem könnyű megszólítani a társadalmat, a támogatókat, már kevésbé éri el az ingerküszöböt a menekültek sanyarú sorsa, közömbössé válnak az emberek, ráadásul azóta a Közel-Keleten is kitört egy háború, aztán régen látott árvíz vonult le a Dunán, és ez mind elvonja a figyelmet a szomszédunkban zajló eseményekről. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mi főleg hátrányos helyzetű romákkal dolgozunk együtt, az ő támogatásukra pedig végképp nagyon nehezen nyílnak meg a pénzcsapok. A roma gyerekeket csiszolatlan gyémántoknak tartjuk, de hadd ne mondjam, hogy nagyon sokan, szerintem tíz emberből nyolcan, mit is gondolnak róluk. Ez rettenetesen szomorú.
Nem jönnek kínaiak
A befogadóközpont bezárásáról érkező első hírekkel szinte egyszerre elterjedt az a szóbeszéd, miszerint a menekültek helyére hamarosan kínai vendégmunkások érkeznek majd. Kiss Ábel Lukács ezt a pletykát határozottan cáfolta. – Biztos, hogy nem költöznek ide kínaiak, de hogy az alapítvány az ingatlant mire használja a jövőben, arra most még nem tudok válaszolni - hangsúlyozta. - Elképzelhető, hogy ugyanúgy, ahogy 2022 előtt, ismét nyári táborokat szervezünk majd hátrányos helyzetű gyerekeknek, de a végső szót a jövőről az alapítvány kuratóriuma mondja ki.
Kiss Ábel Lukács személyesen is nagyon nehezen éli meg a kialakult helyzetet, hiszen szerették volna folytatni, amit elkezdtek. Munkatársaival mindig hittek abban, hogy valódi értéket teremtenek. Meggyőződése, hogy a kárpátaljai roma közösségek támogatásával és oktatásával hozzájárultak Debrecen fejlődéséhez, hiszen minden településnek szüksége van a szakképzett, tanult adófizetőkre, de nehezen tud mit kezdeni a tanulatlan, a közösség számára kevésbé hasznos emberekkel. Fontosnak tartják, hogy mindenki lehetőséget kapjon a fejlődésre, amely támogatja a társadalmi integrációt és elősegíti a város jólétét. – Minden olyan programot és jó gyakorlatot összegyűjtöttünk, amely szükséges ahhoz, hogy hatékonyan és eredményesen végezhessük munkánkat – mondja. – Éveket töltöttünk azzal, hogy finomítsuk és fejlesszük a rendszert, így nem csupán egy klasszikus választ adtunk a menekültválságra, hanem egy átfogó programot építettünk, amely egyszerre szolgálta a roma stratégiát, a családok komplex támogatását és a felnőttek munkába állását. És ezt kell most váratlanul lezárnunk, ami nem könnyű, mert úgy érzi az ember, hogy minden romokba dőlt, amiben eddig hitt, hiszen nincs több pénz a munka folytatására. Nagy csalódás ez most még, és a lelkem egy darabja összetört. Sokat gondolkozom azon is, hogy azok a gyerekek, akik itt éltek a táborban, vajon milyen emlékeket őriznek meg, mit jut eszükbe 15-20 év múlva. Elfelejteni biztos, hogy nem fogják az itt megélteket.
Az alapítvány ügyvezetője felidézte azt is, hogy a befogadóállomás kialakítása két és fél évvel ezelőtt hatalmas összefogás eredményeként valósult meg. Az UNICEF-en kívül például az Észak-amerikai Református Egyház és a holland keresztyén Pharus Alapítvány felajánlásait is kiemelte. A támogatásukkal építettek többek között kerítést, szigetelték, klimatizálták a házakat. Ami a jövőt illeti, azzal kapcsolatban megjegyezte, 2025-ben bemutatják azt az átfogó projektet, amellyel a mélyszegénységben élőknek szeretnének kezet nyújtani Debrecenben és a környező tanyavilágban. A cél, hogy megállítsák a nyomor újratermelődését, és a fiataloknak sikerüljön kitörni ebből az ördögi körből.
Takács Tibor
