Azeri fejszés: történelemből egyes
Világszerte tiltakoznak azért, amiért Magyarország kiadta az életfogytig tartó rabságra ítélt azeri fejszés gyilkost Azerbajdzsánnak. Hiába az okos magyar érvelés, hogy az 1983-as nemzetközi jogi egyezmények szerint jártak el, ráadásul az azeri fél még írásban is rögzítette, hogy a gyilkos a szülőhazájában folytatja büntetése letöltését. Ám mire Safarov megérkezett Bakuba, kegyelmet kapott, előléptették őrnaggyá és nemzeti hősként ünnepli az utca népe. Erre elszabadult az örmény pokol és ádáz támadást intéztek a jereváni magyar konzulátus ellen, meggyalázták a magyar lobogót. Az örmények világszerte tüntetnek a magyar követségek előtt. Mi több: megszólalt az ENSZ és az Európai Unió is.
Miért hibás a magyar kormány? Szerintem is semmiért, ha csak annyiért nem, hogy Orbán és tanítványai nem tanulták meg tisztességesen a Kaukázus történelmét. Az azeriek mohamedánok, tehát soha nem tartják be a gyaurnak tett ígéretet. Orbán Viktor hiába hivatkozik arra, hogy nemrégiben Azerbajdzsánban tett látogatásakor is milyen szívélyesen fogadták, de azt elfelejti, hogy a diplomáciai mosoly mögött őt továbbra is gyaurnak tekintik az azeriek, és fűt-fát ígérhetnek, azt úgysem tartják meg - ezért Allah nem büntet...
A kaukázusi egykori harcias dzsigitek már régen elfelejtették ótörök származásukat, nem úgy, mint Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkménia népei, akik tartják velünk a rokonságot és azt többre is értékelik, mint Allah intelmeit. (A Magyarok Világszövetségének egyik kongresszusán egy kazah család férfitagjai keblükre öleltek, szinte sírtak, amikor megtudták székely származásomat. Mutattam is nekik a kaftánjuk díszes gallérján a palmettás díszeket: nálunk, a faragott kapura vésik ugyanezeket a mintákat).
Másrészt a magyar zászlót égető örmények sem tanulták meg a történelmet. Hiszen éppen mi magyarok, pontosabban az Erdélyi Nagyfejedelemség fogadta be a török pogromok elől menekülő örményeket a 17. század derekán; az örmény szorgalom mindenütt gazdagította a magyar gazdaságot, hozzájárultak az urbanizáció fejlődéséhez, például Gyergyószentmiklóson, Szamosújváron és Szentágotán, utóbbiban olyan katedrálist építettek, aminek ma is csodájára járnak. Ám az örmény miniszterelnök még csak bocsánatot sem kért tőlünk a zászlónk meggyalázása miatt, egyszerűen megszakította a diplomáciai kapcsolatot. Hegyi Karabahban pedig máris ropognak az örmény és azeri fegyverek. Folyik mindkét náció vére, mint 200 esztendeje csaknem állandóan, beleértve a sztálini önkényt is, ami egyaránt sújtotta mindkét népet.
A helyzet tragikusnak is mondható: az ellenzék azzal támad a kormányra, hogy diplomáciai csőd, meg csupa ehhez hasonló rágalom, ami lepereg ugyan, de valóban hiba volt hinni bármilyen azeri ígéretben, jobb lett volna, ha a véreskezű mohamedán gyilkos szépen lecsücsüli büntetését, majd aggastyán korában látogatott volna haza Bakuba, akkor már a kóbor eb se emlékezett volna rá. Ám a tények tények maradnak, a tüntetések is véget érnek egyszer, csak a tanulság maradt a magyar kormánynak: ezután óvatosabban kezelje a napkelet felől érkező mohamedán ígéreteket. Örményországban pedig tanítsák meg az igazi örmény történelemre a felnövekvő ifjúságot. Esetleg történelem könyveket kellene adni a magyar külügyérek kezébe, amelyekből megtanulhatják, hogy micsoda különbségek vannak Kaukázusban a vallási érzelmek között.
Bereczki Károly
