Az igazság már nem érdekel senkit

Időről időre előveszik filmekben és sorozatokban az amerikai film egyik klasszikus alműfaját, filmtípusát, a tárgyalótermi drámát. Számos remekmű eszünkbe juthat korábbról – úgy, mint a ma is etalonnak számító Tizenkét dühös ember (12 Angry Men, 1957) vagy éppen az új szériák közül a zseniális American Crime Story: az O. J. Simpson-ügy (The People v. O. J. Simpson: American Crime Story, 2016-).

Ez utóbbihoz áll egyértelműen legközelebb Az utolsó lépcsőfok (The Staircase, 2022) című sorozat, már csak a produkció formátumát tekintve is. Emellett van egy másik, igencsak fontos szempont, mégpedig az, hogy mindkét széria egy olyan ügyet dolgoz fel, amely valós történet alapján készült. Érdemes egyébiránt nem utánaolvasni ennek az esetnek, mivel a sorozat prekoncepció nélkül sokkal jobban működik.

A jelenleg az HBO Maxon elérhető Az utolsó lépcsőfok egy, az Amerikai Egyesült Államokban viszonylag nagy port kavart gyilkossági ügyet, és az azt követő tárgyalási procedúrát dolgozza fel. Kathleen Petersont (Toni Collette) holtan találja a férje, Michael Peterson (Colin Firth) író. Az ügyészség a férjet gyanúsítja a nő megölésével, és szinte azonnal vádat emelnek ellene.

Állandó kétségek között

Dióhéjban ennyit érdemes tudni a történetről, mivel számos meglepetést tartalmaz Az utolsó lépcsőfok. Alaptörténetét nézve akár arra is gondolhatnánk, hogy ismert elemekkel teletűzdelt cselekményt nézhetünk végig, amely a többségi akaratot képviselő hatalom, az állam ellen küzdő ember kálváriáját mutatja meg. Ez azonban csak részben állja meg a helyét. 

A sorozat folyamatos bizonytalanságban tartja nézőjét azáltal, hogy állandóan megkérdőjelezi Kathleen halálának körülményeit, így felvetve a nézőben többféle lehetőség (baleset, gyilkosság) elképzelését.

Ez állandó feszültséget okoz, amelyet azzal ér el, hogy három szálon fut a cselekmény: az egyikben zajlik a Michael Peterson elleni per; a másikban 2017-ben vagyunk, és Michael szabadon van; a harmadik szálon pedig a Kathleen halálát megelőző hónapokat láthatjuk.

Ehhez adódik hozzá Az utolsó lépcsőfok telitalálata, mégpedig Michael Peterson személyiségének és viselkedésének bemutatása, amely rendkívüli módon árnyalja a képet az egész históriáról. A férfi ugyanis nem azokat a reakciókat adja, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt egy tárgyalótermi drámától megszokhattuk: Michael Peterson nem feltétlen szimpatikus, viselkedése pedig kétségeket ébreszthet.

Ennek ellenére a sorozat nem ítélkezik senki felett, és jól tartja egyensúlyban azt, hogy higgyünk-e neki, vagy sem. Teljesen rá van bízva a nézőre, mit gondoljon Petersonról, nem kap mankókat a férfi személyiségének felfejtéséhez és reakciónak detektálásához.

Több hangszeren játszik

Az utolsó lépcsőfok elsősorban tárgyalótermi dráma, ez áll a fókuszban, bizonyos részeiben elindul benne azért nyomozás, de erőteljes családi drámaként is működik, valamint dokumentarista eszközökkel is él (hogy miért, azt nem árulom el). Utóbbi nyilvánvalóan amiatt is került be, mert egy valós történet feldolgozását láthatjuk, továbbá azért, mert manapság divatja van az úgynevezett true crime műfajnak, amely valós eseményeket tárgyal nem fikciós változatban, hanem dokumentarista módon. 

Minőségi sorozathoz illően Az utolsó lépcsőfok azonban jóval több és rétegzettebb egy szimpla tárgyalótermi drámánál. Rajta keresztül igencsak visszatetsző és negatív képet kaphatunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről, arról a működésről, amely ideájában nagyon jól hangzik, viszont számos hátulütője van.

A sorozat ennek ábrázolásában elsőrangú, sőt egzisztenciális húrokat penget, amikor az igazság mibenlétéről tesz kijelentéseket, sőt odáig is eljut, miszerint nincs is igazság, vagy legalábbis nem érdekel senkit. Nyilván ez a történet remekül rezonál napjainkban tapasztalható jelenségekre, például a politikában, közéletben tapasztalható narratívagyártásra, amelynek lényege, hogy van az én igazságom, van a te igazságod, objektív szempont pedig nincs.

A széria két rendezőjét dicséri, hogy mindezeken túl izgalmas, fordulatokban gazdag és nagyon nézeti magát Az utolsó lépcsőfok. Odaszögez a képernyő elé, mert remekül adagolja a feszültséget, a téteket és a főszereplőn kívül egy egész családot megismerhetünk benne.

Colin Firth eszméletlen

Az HBO-tól megszokott minőségű alkotás ez a forgatókönyvtől a zenén át a színészekig, amely a felétől veszít egy picit a lendületétől, talán feleslegesen hosszan bont ki részeket, de ez simán megbocsátható neki, ugyanis az elején nagyon magasra rakta a lécet. Az utolsó két részre azonban újra régi fényében ragyog. 

Szíve-lelke a sorozatnak Colin Firth, aki zseniálisan játssza Michaelt. Nagyszerűen adja vissza a férfiban dúló érzelmeket, valamint végig képes érzékeltetni a férfi körüli sejtelmességet. Toni Collette a felesége szerepében szintén ragyogó, de alapvetően elmondható, hogy minden színész jó volt benne.

Az utolsó lépcsőfok nem tucatsorozat, súlyos dilemmákkal van tele, és bizony néha – jó értelemben – fáj nézni, ami benne történik. 

Gaál Csaba