Autonómiák Európában VIII.: Különleges olasz menü
Olaszország egységes nemzetállami mivolta viszonylag későn érett be. Hiszen az olasz csizma sok-sok kis apró fejedelemségből és városállamocskából állt a középkor folyamán, közülük három: a Velencei Köztársaság, a Pápai Állam Róma székhellyel, és a Szárd-Piemonti Királyság egymással vetélkedtek az olasz egység megteremtéséért. A negyedik, a Nápolyi Királyság sokáig spanyol, majd francia fennhatóság alatt állt és bár jogot formált Szicília szigetére, az ott lévő lakosság heterogén összetételével, üdvrivalgással fogadta a partraszálló Garibaldit, aki, magyar önkéntes 48-asokkal is erősödve, vörösingesei élén diadalmenetben vonult be 1860-ban Rómába, és át is adta a hatalmat a Szárd-Piemonti királynak, Viktor Emanuelnak, akit aztán 1861-től már egész Itália királyává koronáznak. Ezt a dátumot számítjuk Olaszország nemzetállami születési bizonyítványának, amihez aztán hozzájárult Guiseppe Verdi káprázatos operamuzsikájának sikere is.
Tény, hogy az egységes olasz állam megteremtését osztatlan nemzeti siker övezte, de néhány év múlva kiderült, az olasz nép távolról sem egységes. Nemzetiségek tucatjai leltek hazára Itália földjén, a római kortól egészen az újkorig tartó gyakori népmozgások eredményeként. A gyakori háborúskodások nyomán a régi római polgárok mellé telepedtek népvándorló gótok és más germánok, főleg vandálok, akik i.sz. 410-ben dúlták föl Rómát. Aztán telepedtek be szlávok és franciák, németek és szárdok; Calabriában ma is jelentős albán kisebbség is követel jogokat. Szicíliában és Calabriában ma is élnek görögök, hiszen ők az őslakók, amennyiben Szicília ősi görög gyarmat volt, itt állt a régi Szürakuzai városa, amelyben az ókor egyik legnagyobb matematikusa, Archimédész élt és alkotott.
Ma már egységesen olasznak neveznek minden állampolgárt, de azért az olasz csizmán még ma is 20, ilyen, vagy olyan autonóm státusszal rendelkező tartomány van. Az 1948-as alkotmány szerint mind a 20 régiónak van saját választott tanácsa, elnöke, és mindegyikben van egy giunta regionale, amely a végrehajtó hatalmat gyakorolja és összhangban.a regionális tanácsnak tartozik felelősséggel. Öt régió kapott „különleges formájú autonómiát, az alkotmányba beépített speciális statutumokkal összhangban. A következők: Friuli-Venezia-Giulia, Szardínia, Trentino-Alto Adige és Valle d’ Aosta. Utóbbiban a francia nyelvű közösségnek van autonómiája, Veneziaban körülbelül 500 ezer friuli retoromán beszéli anyanyelvét, Trentino-Alto Adige hegyeiben a retoromán nyelvjárását, a ladint beszélik több ezren, de ez a tartomány tulajdonképpen Dél-Tirol, amelyben a negyedmilliós német kisebbség él, amely a bajor-osztrák nyelvjárást beszéli, és olyan autonómiát élvez, amely példája minden európai kisebbségnek.
Dél-Tirolt észak-nyugaton Svájc, északon Ausztria határolja. Fővárosa Trident, olaszul Trento. Mintegy 13 ezer 613 négyzetkilométeren az 1990-es olasz népszámlálás nyomán 891 ezer 421 lakos él. Korábban Venezia Tridentának nevezték és 1814-ben csatolták Ausztriához, mint Tirol részét. 1919-ben aztán átadták Olaszországnak. A Bolzano (németül Bozen) központú északi területen többnyire németek élnek, míg Trento déli részén olasz a többség nyelve.
Miután a németek az erőszakos cselekedetektől sem riadtak vissza, és Ausztria maximálisan támogatta is őket, az olaszok 1972-ben módosították az Alkotmányt és Dél-Tirol különleges alkotmány alá tartozik, ami kinyilvánítja, hogy „Trento-Alto Adige, Trento és Bolzano tartományokkal együtt, autonóm területet képez, az egy és oszthtatlan Olasz Köztársaság politikai egységén belüli külön jogi státussal. Érdemes idézni a trentói autonóm provincia elnöke, Pierluigi Angeli képviselő 1988-as beszédéből: „Az autonómia nemcsak az ember jogainak védelmét jelenti, hanem sokkal inkább a történelmi tudatot és felelősségérzetet: két egymástól elválaszthatatlan szempontot, amelyek közül az első egy közösség eredeti sajátosságaival való azonosulásra épül, állandó törekvéssel kulturális megjelenésének szélesítésére, a második pedig olyan becsületes közigazgatásra, amely kiterjed nemcsak az intézményekre, hanem az egész közösségre úgy, hogy az részt vehessen a helyi ügyek igazgatásában, közvetlen felelősséggel”. Aztán:„Ez az egyetlen alap, amelyen a szabadság és demokrácia felvirágozhat. Csak akkor leszünk képesek az egyesült Európa polgárai lenni a közeljövőben, ha megtanuljuk megvédeni és jobban felhasználni a regionális és kisebbségi kultúrákat.”
Bereczki Károly
