Anya, te édes

Először persze azt hittem, az asszony és a családja a kisebbséghez tartozik. Ám a férjét látva ez megdőlt, ráadásul állítólag a cigány nők között ritkábban fordul elő csecsemőgyilkosság, mint a nem cigányok között. Ezzel együtt is az ellenszenv volt az első, amit az „édesanya” iránt éreztem, a védekezése pedig csak tovább nyitogatta a bicskát a zsebemben. Nem tudott róla, mondja, nem vette észre, csak egy hirtelen fájás jött, aztán pedig a gyerek, egyik pillanatról a másikra. Ezt egyszerűen nem lehet elhinni, bár a pszichológusok már elkezdték adagolni a magyarázatot, s már röpködnek a védelmi szakkifejezések: beszűkült tudatállapot, rejtett terhesség (ami egy betegség), hárítás, meg nem történtté tevés. Az igaz, hogy a másállapotot jó pár hónapig el lehet kenni a hízásra hivatkozva, de egy idő után a terhes has önálló útra tér: elkezd gömbölyödni, hirtelen nőni, a végén leszállni, szóval nem lehet nem észrevenni. 

Családi hajlam?

Pedig a férjről, a könnyek között nyilatkozó, a példás édesanya hű társaként megszólaló apáról is azt mondják, nem vette a lapot. Az ő tudatállapota is nyilván beszűkült, vagy rá sem nézett a példás kis feleségére, gyermekei anyjára. Ha ugyanis ránézett, ha normális házaséletet éltek volna, ha figyelt volna rá, akkor észre kellett volna vennie. Vagy azt, hogy az asszony tudatállapotában jelentős változás állt be, vagy azt, hogy a hízáson kívül gömbölyödik is. Egyszerűen nem tudom se elhinni, se elfogadni azt a fajta védekezést, ami a legegyszerűbbet hajtogatja gyerekesen: nem vettük észre! Az pedig csak tovább erősíti a kételyeimet, hogy a nőnek a saját anyja és a húga is szenvedett szülés utáni depresszióban. (Csak lehet náluk valami genetikai bibi!)

Háromszor annyi

Egy szó, mint száz, a család most sír, a példás anya zokog, nem érti, hogy történhetett, védekeznek (hamarabb kellett volna), és érthető módon egyébként kétségbe vannak esve.
Egy beszámoló szerint az európai régióban naponta átlagosan négy, 0 és14 év közötti gyermeket ölnek meg, ami évente több mint 1300 esetet jelent. A régió országai között ugyanakkor nagy különbségek vannak: a csecsemő- és gyermekgyilkosságok száma közel háromszoros a FÁK államaiban, mint az Európai Unióban.
A csecsemőgyilkosság társadalmi megítélése és büntetése évszázadról évezredre változik, országról világra eltérő, a születésszabályozás eszközeként éppúgy számon tartották, mint rokongyilkosságként. S attól függően, hogy milyen értéket jelentett maga a gyerek, járhatott érte élve eltemetés, fővesztés vagy karóba húzás is. Ma már ennél sokkal enyhébb a bünti: börtönnél vagy kényszergyógykezelésnél erősebbet nem kaphat az anya. S csak reménykedni lehet benne, hogy ez nem a gyerekek fokozatos elértéktelenedését jelenti egyben.

b.gergely.krisztina@civishir.hu