A választás eldőlt, de az elégedetlenség nő
Van valami a levegőben.
Mintha visszavonhatatlan, végzetes átrendeződésben lennének a láthatatlan terek, amelyekben egy, a mából megjelölhetlen pillanatban kristálytiszta brutalitással jelenik majd meg a gyűlölet. Mint amikor díszletet vált a színpad, s az ember a sötét nézőtérről nem látja át a millió megtévesztő külsőség eltűnésének mozzanatait, csak a kontúrokból érzékeli a tájékozódás pontjainak megváltozását. Ám még a fények felkapcsolása előtt gyötörni kezdi a biztos felismerés, hogy a színpadra került egy pisztoly. Nem tudja, hogy a fegyvert végül kire sütik el. Csak érzi, hogy az előtte játszódó dráma egyetemes igazságai szerint végül többeknek meg kell majd halnia.
Az, ami a levegőben van, megnevezhető: a harag egyre leplezetlenebb kiáradása. De ez az indulat nem önmagában a hatalom, vagy önmagában az ellenzék felé irányul – egészében véve nő az elégedetlenség. A fideszes nem tud nyugodt lelkiismerettel a Fideszre, a jobbikos tiszta szívvel a Jobbikra, az úgynevezett baloldali ember őszinte reménnyel a baloldalra szavazni. Aki ma a hatalom mellett dönt, szívesen voksolna az ellenzékre, ha lenne hiteles ellenzék. A rezsimmel szemben állók pedig nem csak a hatalmat váltanák le, hanem az ellenzéket is. A meggyőződéses hívek halmaza gyorsuló tempóban szűkül, az általános változásra vágyóké növekszik.
A mai választás azelőtt eldőlt, hogy az első szavazólap az urnába került. Az ellenzéki „összefogás” megbukott. Az Orbán-rendszer folytatódhat. Itt tartunk 2018. április 8. reggelén.
De ez csak a látszólagos eredmény.
A valóság több ennél.
Sokkal több, sokkal fenyegetőbb.
Ratalics László
