A Simicska-tévétől az RTL Klubig – egy debreceni szemével

Cívishír: Bár a nevedet és az arcodat sokan ismerik, nem mindenki tudja, hogyan is lettél televíziós újságíró. Hol szívtad magadba ezt a kemény hivatást?
Tárkányi Zsolt: Családi örökség. A legtöbben biztosan ismerik a nagybátyámat, Tárkányi Bélát, aki közel negyven éve a Magyar Távirati Iroda, az MTI debreceni tudósítója, és akinek korábban saját műsora is volt a Debrecen Televízióban. Gyerekfejjel tetszett, amit ő csinál. Jött-ment, egyik eseményről a másikra járt, és persze jó volt, hogy bárhová tudott jegyet szerezni. Ahogyan ő ismeri az egész várost, úgy ez fordítva is igaz. Ez az élet később is bejött nekem!

Cívishír: No de miként lett ábrándozó gyerekből profi újságíró?
Tárkányi Zsolt: Az egyetemi éveim alatt szólt a nagybátyám, hogy az MTI tudósító-helyetteseket keres, s ha lenne kedvem, akkor ő szívesen megtanítana a szakma alapjaira. Nem is volt kérdés, hogy belevágok. Fél éven át a legkülönfélébb eseményekre mentem vele. Később már egyedül is elengedett, kiértékeltük a tudósításaimat, megtanított mindenre, ő volt a mentorom, a tanárom.

Cívishír: Egy hírügynökségtől milyen út vezet a televízióig?
Tárkányi Zsolt: Azt az utat én egyáltalán nem kerestem, teljesen véletlenül léptem rá. A Magyar Nemzethez pályáztam, de nem klasszikus újságírót kerestek, hanem olyan hírszerzőt, aki inkább csak az újságírók keze alá dolgozik, így nem nagyon találkoztak az elképzeléseink. Az önéletrajzom azonban – a tudtom nélkül – eljutott a Hír TV-hez is, hiszen gyakorlatilag egy cégcsoport tagja volt a két médium. Én lepődtem meg a legjobban, amikor behívtak egy beszélgetésre, hiszen addig azt sem tudtam, hogy a televíziózást eszik-e vagy isszák…

Cívishír: Bocsánat, hogy közbevágok! Debrecen szóba sem jöhetett Budapest mellett?
Tárkányi Zsolt: Ha rajtam múlna, nyugdíjas koromig Debrecenben dolgoznék, de itt annyira szűk a piac a médiában, hogy nem találtam a helyem, mennem kellett. Pontosabban nem mentem el, csak a munkám köt a fővároshoz. Én örökké debreceni maradok, kényesen ügyelek arra, hogy 40-nel kezdődjön az irányítószámom. Ugye most is egy debreceni sörözőben beszélgetünk. Amikor tudok, jövök! Itt a családom, itt van a barátaim jó része, a lakásom és persze a Loki. Egyébként dolgoztam Debrecenben a szakmában az MTI-n kívül is: egy ideig a reptér sajtósa voltam. Miután 2014-ben felmondtam az MTI-nél egy bő évig ingatlanoztam. Anyagi gondjaim ugyan nem voltak, de borzasztóan hiányzott a média világa.

Cívishír: Vissza a Hír TV-hez! Szóval akkor csörgött a telefon…
Tárkányi Zsolt: Előbb jelentkeztem az Origóhoz, no nem ehhez, hanem a régihez, amelyik még igazi hírportál volt. Tetszett a munka, fel is vettek volna, de a próbaidőm utolsó napján felhívtak a Hír TV-től, hogy híradós riporterként számítanának rám. Leültünk, megbeszéltük, megegyeztünk.

Cívishír: Éles váltás!
Tárkányi Zsolt: Abszolút! MTI-s tudósítóként tudtam, hogy csak magamra vagyok utalva, hiszen az írott sajtóban egy laptoppal megold az ember mindent. A tévézés ennél lényegesen összetettebb, és ami a legfontosabb, hogy ez csapatmunka. Egy olyan 2-3 perces riporthoz, amit a nézők az esti hírekben látnak, minimum kell egy újságíró, egy operatőr és egy technikus, hogy egyáltalán legyen forgatott anyag és legyen miből dolgozni. Közben folyamatosan kapcsolatot kell tartani a benti szerkesztőkkel, majd egyeztetni az archívumot kezelőkkel, grafikusokkal, gyártásvezetőkkel, néha az informatikusokkal és persze a többi riporterrel. Az egész munka pedig este a vágóasztalon dől el. Ott akár tucatnyi ember egész napos munkáját is tönkre lehet tenni, bár szerencsére ilyen szinte sosem fordult elő. Több hónapba tellett, mire mindent megtanultam, illetve mire ráéreztem arra, hogy lehet képekkel és hangokkal átadni azt, amit addig csak bepötyögtem.

Cívishír: A Simicska-féle Hírt TV komoly szakmai műhely lehetett, ha az ádáz harc közepette is szántak időt fiatalok betanítására!
Tárkányi Zsolt: Arra a megjegyzésemre, hogy én soha nem jártam még televízió stúdiójában, az igazgató-helyettes azt mondta, rutinos újságíróból simán lehet jó tévés, fordítva azonban ez nem mindig működik. Hálás vagyok a tévé akkori vezetésének, hogy adtak egy esélyt, igyekeztem élni vele.

Cívishír: A legendás G-nap, tehát a nagy fordulat után kerültél a Hír TV-hez. Mi volt az elvárás a felvételkor?
Tárkányi Zsolt: Újságírót kerestek, nem propagandistát vagy pártkatonát. Szó szerint azt mondták: „Ez eddig egy Fidesz-tévé volt, ennek vége. Egy pártoktól és kormánytól független televíziót akarunk csinálni, ahol az újságírás szakmai és etikai szabályai a legfontosabbak.” Igyekeztünk ennek szellemében dolgozni.

Cívishír: Csakhogy a G-nap után a párttelevízióból hirtelen pártellenes televízió lett. Az lenne a függetlenség?
Tárkányi Zsolt: Nem gondolom, hogy pártellenesek voltunk. A függetlenség pedig nem értékfüggetlenséget jelent. Egy televízió vagy bármilyen sajtóorgánum az én szememben akkor független, ha nem valamelyik párt székházában szerkesztik, és ha a tulajdonos nem mondja tollba azt, ami megjelenik. Aki például nézte Puzsér Róbert műsorát a Hír TV-n, az láthatta, hogy milyen kemény simicskázás ment Simicska tévéjében. Ezt Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna tévéjében szerinted megtehetné ma bárki?

Cívishír: Aligha. Ellenzéki arc vagy?
Tárkányi Zsolt: Szerintem egy igazi újságíró mindig ellenzéki, függetlenül attól, ki van hatalmon. Nekünk az a dolgunk, hogy a döntéshozók, a közpénz fölött diszponálók tevékenységét nyomon kövessük, a visszaéléseket, a disznóságokat pedig feltárjuk. Ezt a munkát az aktuális kormánypártok általában támadásként értékelik, de hát ellenőrizni elsősorban azokat lehet, akik a fontos döntéseket meghozzák az országban. A Hír TV például annak ellenére, hogy párttévé volt, 2010 előtt, ellátta a sajtó elsődleges feladatát: keményen ellenőrizte a hatalmat. Ha indokolt volt, akkor persze a mostani ellenzéki pártokkal szemben is kritikusak voltunk. A 4-es metró korrupciógyanújának ügyében például elmentünk Medgyessy Péterig és Demszky Gáborig. A komoly ügyek azonban többnyire a regnáló kormányhoz kötődnek, nem ahhoz az ellenzékhez, amelyik már több mint nyolc éve nincs hatalmon vagy sohasem volt.

Cívishír: A Hír TV-nél milyen ügyek hagytak mély nyomot benned, vagy milyen disznóságokat sikerült feltárni?
Tárkányi Zsolt: Számos korrupciógyanús esetre világítottunk rá, de hogy egy konkrétumot is említsek: éppen a napokban függesztették fel a fideszes Simonka György mentelmi jogát. Az ő ügyét - amelyben a gyanú szerint uniós támogatásokkal történtek visszaélések - ugyan nem a Hír TV tárta fel, de a Hír TV kezdte el minden részletre kiterjedően felgöngyölíteni azt jó két évvel ezelőtt. De igazi televíziós újságírói munka volt 2015 végén a földprivatizáció heteken át történő végigkövetése. Volt, hogy csak azért nem vette meg az aktuális stróman – legalábbis ott helyben – az érintett földbirtokot, mert megjelent az árverésen a Hír TV kamerája.

Cívishír: Egy „mezei” fideszes mit szólt a G-nap utáni váltáshoz, azaz milyen kapcsolata volt a tévének a kormánypárttal?
Tárkányi Zsolt: Eleinte nem tudták a fideszes politikusok, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Meglepetésemre velem nagyon sokan közülük az utolsó napig szóba álltak. Ebben talán volt némi szerepe annak, hogy igyekeztem a munkámat korrektül, pártatlanul végezni, ahogy azt az MTI-nél annak idején megtanultam, és talán ezt voltak, akik észrevették. Tényleg igyekeztem korrekt viszonyt kialakítani a kormánypárti politikusokkal és a sajtósokkal, ez persze nem jelentette azt, hogy nem kérdeztem bele keményen az aktuális ügyekbe. Egyedüli Hír TV-sként például Lázár János stábja még a miniszter tavalyi évzáró partijára is meghívott.

Cívishír: Ez már szinte idill!
Tárkányi Zsolt: Ezek inkább kivételes esetek voltak. Az egész Hír TV-t totális kormányzati bojkott sújtotta. Nemcsak a kormánypártok és a minisztériumok, de már az állami cégek is le voltak tiltva arról, hogy nekünk nyilatkozzanak akár teljesen apolitikus ügyekben. A MÁV szóvivője nem mondta el nekünk, hol késnek a vonatok, az élelmiszerbiztonsági hivatal nem mondta el, hol történt fertőzés. A kampányban aztán minden nagyon eldurvult: az is előfordult, hogy a biztonságiak tettek ki minket az egyik minisztériumból, mégpedig arra hivatkozva, hogy nem regisztráltunk egy sajtótájékoztatóra. Érted? Kiteszik a sajtót egy sajtótájékoztatóról. Persze az esélyét sem adták meg annak, hogy regisztráljunk.

Cívishír: Miután a tévé egyik emblematikus alakja, Csintalan Sándor nyíltan a Jobbikra való szavazásra buzdított, vélhetően berágtak a fiúk a Fidesz-székházban.
Tárkányi Zsolt: Totálisan vállalhatatlan megnyilvánulás volt Csintalantól annak ellenére is, hogy ezt nem egy hírműsorban tette, hanem a saját betelefonálós műsorában vagy a Szabadfogásban. Mindkettő szubjektív műfaj, ezzel együtt is csak arra volt jó, hogy a hitelességünket rombolja. De ugyanilyen volt az is, amikor Simicska Lajos fejezte ki nyíltan a pártszimpátiáját. Akkor a szerkesztőségben ennek hangot is adtam és több riporter kollégámmal együtt jeleztük is, hogy azonnal beadjuk a felmondásunkat, amint elveszíti a televízió a pártfüggetlenségét. Simicska és a Jobbik között nyilván volt kapcsolat, de aki azt mondja, hogy ez a Hír TV híradóján érezhető volt, az egyszerűen hazudik.

Cívishír: Megérte? Legalább a nézettségben jelentkezett a függetlenség iránti vágy?
Tárkányi Zsolt: A nézettségi adatokat a választások után minden nap megosztották velünk. Augusztus 1-jén még rajta voltunk a nézettségi adatokat publikáló levelezésen, és már egy nap után látszott a nézettségcsökkenés. Hiába írta az idő közben pártlappá silányult Origo, hogy Kálmán Olgára már csak ikszezren kíváncsiak esténként, aki az ő műsorát örökölte, az első napján fele annyi nézőt sem tudott felvonultatni, mint Olga a kifogásolt adásában. De őszintén, miért is néznék az emberek ugyanazt több csatornán? Előfordult, hogy Szijjártó Péter egyszerre beszélt a Hír TV-n és az Echo TV-n. Az egyik ment élőben, a másikat felvették délután, és sikerült egyszerre leadni.

Cívishír: Apropó, Kálmán Olga! Sokan sokkot kaptak a szerződtetésekor, te mit szóltál hozzá?
Tárkányi Zsolt: Én örültem neki, mert szakmailag nagyra tartottam a megismerkedésünk előtt is, utána pedig emberileg is megkedveltem. Ő aztán nem engedett el egy témát sem. Addig rugózott rajta, míg sokaknak az idegeire ment. Akkor sem adta fel, ha háromszor lerázták. Tudta, mikor kell affektálni, vagy mikor kell cinikusnak lenni az össze-vissza hadováló politikusokkal, és nem kellett kimondania, a néző érezte, értette, hogy valami bűzlik. Elhiszem és megértem, hogy ez sok politikusnak nem tetszett. Mindazonáltal a fideszes bojkott őt is sújtotta, nem tudott kérdezni a legfontosabb témákban a legilletékesebbektől, így nyilván kicsit beleszürkült.

Cívishír: Egy kicsit neked is kijutott a kálmáni népszerűségből, amikor „összeakadtál” Lázár Jánossal. A felvétel komoly nézettséget ért el a közösségi portálon.
Tárkányi Zsolt: A katonai költségvetésről kérdeztem az utolsó „lázáros” kormányinfómon, ő meg úgy érezte, hogy bele kell kötnie a Hír TV-be és belém. Csak rögtönöztem, és nem gondoltam, hogy a felvétel bejárja majd a netet. A kollégákkal nemrég nevettünk egy jót, hogy én nyertem, mert három hónappal tovább volt szabad a Hír TV, mint ő miniszter. Egyébként nem tudnék rosszat mondani Lázár Jánosra. Korrekt embernek tartom, mindig szóba állt velünk, az úgynevezett „ellenzéki” sajtóval. A kormányban rajta kívül ez csak Szijjártó Péterről és Gulyás Gergelyről, illetve Varga Mihályról mondható még el. Ők sosem ráztak le minket, mindig egyenesen válaszoltak. Sok politikus tanulhatna tőlük.

Cívishír: Vérzik a szíved a simicskás Hír TV, illetve a restauráció miatt?
Tárkányi Zsolt: Egy kicsit vérzik, mert nagyon sajnálom, hogy megszűnt egy pártfüggetlen tévé. Kocsis Máté egyszer azt mondta, hogy a jobboldali nézőktől ellopták a tévéjüket, és vissza kell azt nekik adni. Én meg azt mondom, hogy olyan tartalmat, amit a mai Hír TV gyárt, minimum három másik televízióban is meg lehet találni. Azt a tartalmat viszont, amit mi csináltunk három évig a Hír TV-nél, most nem kapja meg senki. Mindenki eldöntheti, hogy szűkebb vagy tágabb lett a nyilvánosság azzal, hogy visszafoglalták a Hír TV-t.

Cívishír: Az áprilisi választásnak milyen reményekkel vágtatok neki? Győzelem vagy halál?
Tárkányi Zsolt: Mi nem indultunk a választáson, így nem is győzhettünk. De a viccet félretéve: Simicska Lajos – akivel mi sohasem találkoztunk – a tévé vezetőin keresztül azt üzente, hogy a választások eredményétől függetlenül 2022 végéig finanszírozza Hír TV-t. Amikor a választás másnapján bejelentették a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió bezárását, illetve azt, hogy tőlünk 40 embert kirúgnak, még mindig minden arra utalt, hogy a tévé költségcsökkentéssel ugyan, de tovább fog működni. Legalábbis abban a formában, ahogy én szerettem. Persze onnantól a vezetésnek egy szavát sem hittük el, amikor újabb biztos határidőkkel fárasztottak bennünket, de augusztus elseje azért mindenkit mégis váratlanul ért. Tudtuk, hogy ott a jéghegy, de valahogy nem akartuk elhinni, hogy beleütközhetünk.

Cívishír: Nem lehettél túl nagy ellenzéki, ha a visszarendeződés után nem rúgtak ki!
Tárkányi Zsolt: Senkit nem rúgtak ki, mert alig volt már ember, aki műsort tud csinálni. Csak az emblematikus arcokat küldték el: Csintalant, Kálmán Olgát, Puzsért, illetve néhány szerkesztőt és persze a vezetést. Most sincs elég ember, de ez átmeneti időszak. Azt suttogják, hogy összevonják majd valahogy az Echo TV-vel, addig kell kihúzni. Ez mondjuk érthető döntés is lenne.

Cívishír: Konkrétan mi változott a szerkesztésben augusztus elseje után? Csörgött a telefon, jött a hívás a pártszékházból?
Tárkányi Zsolt: Valamikor augusztus elején Gulyás Gergely tartott egy kormányinfót. A szerkesztő reflexből engem küldött, én pedig úgy kérdeztem, mint ahogyan addig is. Az egyik felettesem rögtön raportra hívott, és kioktatott, hogy öncélúan csináltam a show-t élő adásban, mert szóba hoztam a CEU-t és a genderszakot. Kaptam egy fejmosást, de jeleztem, hogy ha legközelebb is én megyek, akkor legközelebb is ugyanígy csinálom. Kérdem én: egy kormányinfón mégis miről kérdezzen az ember, ha nem az aktuális ügyekről?

Cívishír: Gulyás Gergely ennél jobb arcnak tűnik messziről.
Tárkányi Zsolt: Gulyásnak az égvilágon semmi köze nem volt ehhez. Ő egy rendkívül felkészült politikus módjára, korrektül válaszolt. A túlbuzgó felettesem tolta túl az ügyet a szerkesztőségben. Nekem úgy tűnt, hogy túl nagy megfelelési kényszer munkálkodott benne. Akik utánam jártak kormányinfóra, SMS-ben megkapták, mit kérdezhetnek. Engem ezután a politikáról levettek.

Cívishír: Ezek után mi hasznodat vették az ismét fideszes Hír TV-ben?
Tárkányi Zsolt: Forgattam például a Davis-kupáról. Legalább megtudtam, mi az a Davis-kupa. Bocs, de a teniszt nem követem. Forgattam a vízilabdások felkészüléséről, és egyéb „izgalmas” témákról, például arról, hogy nyáron nagyon meleg van, és ezt a szökőkútban hancúrozó gyerekekkel illusztráltuk. Augusztus elsejétől azért aktívan munkát kerestem, de október elsején még úgy mondtam fel, lehet, hogy hazajövök Debrecenbe ingatlanozni. Közben persze tárgyaltam az RTL Klubbal, de végleges megerősítést akkor még nem kaptam, bár nagyon bíztam benne.

Cívishír: Egy bulvártévénél ki tudsz teljesedni szakmailag?
Tárkányi Zsolt: Nekem az a véleményem, hogy az RTL Klub évek óta egy színvonalas és komoly, pártfüggetlen híradót csinál. Egészen biztos vagyok benne, hogy szakmai előrelépést jelent majd ebben a közegben dolgozni. Már csak az esténkénti közel egymillió néző miatt is.

Cívishír: Az RTL Klubnak is megvolt a maga G-napja, és a reklámadó óta veszi komolyan a szakmát. Miért kellett ennyit várni?
Tárkányi Zsolt: Azt azért nem mondanám, hogy előtte nem vették komolyan a szakmát és abban sem vagyok biztos, hogy a reklámadó miatt erősödött az RTL-en a politikai vonal. Szerintem most már piaci igény is mutatkozik egy olyan híradó iránt, amelyet nem a Fidesz-székházból szerkesztenek. Ezt a nézettségi adatok is alátámasztják.

Cívishír: Mit nyerünk mi, debreceniek azzal, hogy országos televíziózásra adtad a fejed?
Tárkányi Zsolt: Például azt, hogy az országos tévék közül messze a Hír TV-ben jelent meg a legtöbb „jó hír” Debrecenről. Ezt nem én mondom, hanem a városházáról jelezték már többször is. Mindig igyekeztem „átrugdosni” a szerkesztőkön a debreceni fejlesztésekről, beruházásokról szóló témákat és szerencsére Papp László polgármester ebben végig partnerem is volt, hiszen amikor megkértem rá, akkor mindig adott interjút a város dolgairól. Nekem ez a szívügyem volt, és lesz is. Előfordult, hogy szabadságom alatt a lisszaboni repülőtéren olvastam, Debrecen egy nemzetközi díjat kapott a dinamikus gazdaságfejlesztéséért. Mi, debreceniek ilyenkor örülünk, de egy országos tévében ez nagyon határeset, hogy befér-e a híradóba. Én persze ott helyben a mobilomon megírtam egy rövid hírt ebből, majd felhívtam az aznapi felelős szerkesztőt és „átnyomtam” rajta, hogy adásba is kerüljön. Nagyon fontosnak tartom az Európa Kulturális Fővárosa projektet is, és remélem, hogy a magam eszközeivel majd hozzájárulhatok ennek a pályázatnak a sikeréhez.

Cs. Bereczki Attila