A kommunizmus áldozataira emlékeztek Debrecenben
Debrecen önkormányzata és az „Adjátok Vissza a Hegyeimet Alapítvány!” közös megemlékezést tartott a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Melocco Miklós által készített 1956-os emlékműnél. Az eseményen Barcsa Lajos alpolgármester hangsúlyozta: az emlékezés nemcsak a múlt áldozatainak tiszteletéről szól, hanem arról a felelősségről is, hogy a jelenben megőrizzük a szabadságot, a békét és a nemzeti önrendelkezést. Kiemelte, hogy a történelem tanulságai ma is irányt mutatnak egy háborúval terhelt Európában – közölte az önkormányzat sajtóközleményében.
Az alpolgármester beszédében felidézte, hogy 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, amely esemény korszakhatárt jelentett Magyarország történetében, és megnyitotta az utat a kommunista diktatúra kiépítése előtt. Hangsúlyozta, hogy a szabadság elvesztése sokszor nem egyetlen pillanat műve, hanem fokozatos folyamat, amely során előbb a politikai ellenfeleket, majd a független intézményeket, végül az egyéni szabadságot számolják fel. Kiemelte, hogy a kommunista diktatúra nemcsak kivégzések és bebörtönzések révén szedte áldozatait, hanem családok százezreit fosztotta meg otthonuktól, megélhetésüktől és jövőjüktől.
Emlékeztetett arra, hogy világszerte mintegy százmillió ember vesztette életét a kommunizmus következtében, Magyarországon pedig százezreket hurcoltak el Gulagra és „málenkij robotra”, akik közül sokan soha nem tértek haza.
Rámutatott arra is, hogy a kommunista rendszer bűneit nem követte egyetemes nemzetközi felelősségre vonás, ezért az eszme különböző formákban időről időre visszatérhet. Úgy fogalmazott: Magyarországon ma egy rendszerváltást láthatunk, hiszen kimondhatjuk azt, hogy 37 év után a kommunista utódpárt nem indul az országgyűlési választásokon. De vigyáznunk kell arra is, hogy az utódok más köntösben ne kerülhessenek hatalomra. Kiemelte: a szabadság megőrzése folyamatos felelősség, és a történelem arra tanít, hogy a nemzeti önrendelkezés, az emberi méltóság, a hit és a hagyomány tisztelete olyan értékek, amelyeket minden nemzedéknek újra és újra meg kell védenie.
Beszédében kitért arra is, hogy Európa ismét háború árnyékában él, és a fegyveres konfliktusok közelsége különös súlyt ad az emlékezésnek. Hozzátette, hogy Magyarország történelmi tapasztalataiból fakadóan a béke, a stabilitás és az önrendelkezés megőrzésében érdekelt, hiszen tudjuk, hogy ára van annak, amikor nagyhatalmi érdekek ütközőzónájává válunk.
Barcsa Lajos kiemelte, hogy Debrecen történelme szorosan összefonódik a magyar szabadság küzdelmeivel, a reformációtól az 1848–49-es szabadságharcon és az 1956-os forradalmon át a rendszerváltozásig. Hangsúlyozta, hogy a város közössége erkölcsi kötelességének tekinti az áldozatok emlékének megőrzését, valamint azt, hogy a jövő generációi számára is megőrizze a szabadság, a nemzeti méltóság és az önrendelkezés értékeit.
Az áldozatok lelkéért imát mondott Nagy Gábor református lelkész. Az emlékezésen közreműködött a Debreceni Alföld Színpad „Tördelt virágok… tördelt életek…” című műsorával. A rendezvény zárásaként a megjelent önkormányzati, állami szervek, fegyveres testületek, megjelent politikai pártok, civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit.
