A dunántúli „Torony” Debrecenben talált csapatot és szerelmet

Cívishír: Nagyot néztünk, amikor a minap a DVSC bunyósainak edzőtermében iskoláztál Szabó Sándor edzővel. Nem mindennapi látvány egy kosaras óriás az öregfiúk bokszedzésén!
Bognár Kristóf: Vége a bajnokságnak, nincs már közös edzés, de a nyári szabadság alatt sem szabad leengedni, azt hiszem, nemcsak én vagyok így ezzel, hanem minden élvonalbeli kosaras. A csapattársaim legalábbis biztosan.

Cívishír: A bokszot valóban az egyik legjobb kiegészítő sportágnak tartják a szakemberek. Neked ki ajánlotta?
Bognár Kristóf: Különösebben nem ajánlották nekem szakmailag, a gyúrónk, Bihari Zoli mesélte, hogy kipróbálta, és mennyire megtetszett neki. Általa teremtettünk kapcsolatot a bokszedzővel. Nem kizárólag boksszal tartom kondiban magam, ez csak az egyik mozgásforma, hetente egyszer-kétszer járok a bokszterembe, mert remekül átmozgat, jó fizikumot ad, elfáraszt, illetve újdonság számomra, hiszen más, mint a kosárlabda. Kizökkent a napi rutinból, a monotóniából.

Cívishír: Milyen a boksz egy kosaras számára? Találtál valami közöset benne?
Bognár Kristóf: Az a közös, hogy mind a kettő után ömlik rólam a víz. Egyébként nem lehet még komoly összehasonlítási alapom, hiszen hét bokszedzésen vagyok túl, tehát még nagyon kezdő vagyok ebben a szakmában.  Ugyanúgy elfáradok, mint egy kemény kosáredzésen.

Cívishír: Akkor kosarazzunk! Két éve vagy a DEAC tagja, és a közelmúltban újabb két évre aláírtál. Ennyire szereted Debrecent?
Bognár Kristóf: Én már nyolc éve szeretem Debrecen, hiszen azóta ide járok udvarolni, tehát már jóval korábban volt kötődésem a városhoz, és nem akkor kezdődött, amikor két éve ide szerződtem. Kifejezetten szeretem Debrecennek azt az adottságát, hogy benne van a városban egy hatalmas erdő.

Cívishír: Nem éppen a természeti adottságokért szeretik a népek Debrecent…
Bognár Kristóf: Én Tatáról származom, ott valóban más a természet, illetve hosszú éveken át Szombathelyen kosárlabdáztam, az sem alföldi város, és az Alpokalja nyilván izgalmasabb földrajzilag, de az Alföldnek meg éppen az a szépsége, hogy akármerre nézek, síkságot látok.

Cívishír: Több korábbi nyilatkozatodban áradoztál Debrecenről. Bizonyítsd be, hogy ez nem az neveltetésedből fakadó udvariasság, hanem őszinte vallomás!
Bognár Kristóf: Debrecennek az a legnagyobb kincse, hogy jóval nagyobb, mint Tata vagy Szombathely, de nem akkora, mint Budapest. Van kikapcsolódási lehetőség, nyüzsgés a városban, ha éppen arra van szükséged, de nem akkora, mint Budapesten, ami már nekem túl sok.

Cívishír: Szombathely és Debrecen – két állomás az életedben profi kosarasként, a két véglet, ha a trianoni határokat tekintjük. Mi a különbség?
Bognár Kristóf: Én Szombathelyen is nagyon szerettem élni, de Debrecen jóval nagyobb város, lényegesen nagyobb élettel. Szombathelyen például szinte csak a főtéren zajlanak az események, közösségi programok, míg Debrecenben a központtól távoli Nagyerdőben a stadion, illetve a Békás-tó környékén is van pezsgés.

Cívishír: Tatai vagy szombathelyi szemmel milyenek vagyunk mi, debreceniek?
Bognár Kristóf: Ebben a tekintetben egyáltalán nem látok nagy különbséget. Tapasztalataim szerint itt, is ott vannak kedves, barátságos emberek, illetve vannak kevésbé kedvesek. Összességében azonban a többség itt is, ott is normális, az emberek mentalitásában nem érzek különbséget. Annyiban más a két város az én szempontomból, hogy Szombathelyen a férfi kosárlabdacsapat még egyelőre megbecsültebb, mint Debrecenben, ahol a futball és a női kézilabda árnyékából próbál kitörni, tehát ott gyakran megszólítottak, megállítottak az utcán, itt még azért taposni kell az utat ehhez.

Cívishír: Minimális különbséggel maradt le a DEAC a rájátszásról. Hogy éltétek meg a szezont?
Bognár Kristóf: Kettős érzés van bennünk, hiszen egy jó alapszakaszbeli teljesítmény után a középszakaszban megtorpantunk, és bár a végére összekaptuk magunkat, egy hajszállal lemaradtunk a rájátszásról. A Magyar Kupa-bronzérem után is elvártuk magunktól a legjobb nyolcba jutást, ami szerintem reális elvárás volt a csapattal szemben, sajnálom, hogy nem sikerült. Emiatt egy kicsit keserű a szánk íze.

Cívishír: Miután az alapszakaszban itthon szinte minden nagyot elvertetek, a mostani két döntőst, a Falcót és a Körmendet, illetve a Szolnokot is beleértve, hirtelen megtorpantatok a középszakaszban, s ott ment el minden. Mi történt?
Bognár Kristóf: Talán az is elindított valami rosszat a lelkekben, hogy lecsúsztunk a felsőházról, vagy nem is tudom. Nyilván nem felejtettünk el kosarazni egyik napról a másikra, csak egyszerűen rosszul sültek el a meccsek. Az azért visszaadta a hitünket, hogy a bajnokság végén már tudtunk sorozatban mérkőzéseket nyerni, akár idegenben is.

Cívishír: Szerinted benne volt a középszakaszbeli betli abban, hogy nem Berényi Sándor vezeti tovább a csapatot?
Bognár Kristóf: Én úgy tudom, hogy Sanyi elsősorban nem szakmai okok miatt tart szünetet. Egy élvonalbeli csapatot edzeni nagy daráló, rengeteg utazással jár, különösen nekünk, debrecenieknek, hiszen mi vagyunk a legmesszebb az összes ellenféltől, és mindenhová kétnapos túrákra kényszerülünk. Az edzői munka nem igazán ideális a kisgyermekes, családi élethez.

Cívishír: Fiatal edzőnek, az alig 26 éves Kovács Adrián kezébe adta a klubvezetés a marsallbotot, illetve egy rutinos játékos érkezését jelentették be eddig. Mit szólsz?
Bognár Kristóf: Tóth Ádámot a válogatottból is nagyon jól ismerem, nagyon jó srác emberileg, játékosként pedig aligha kell minősítenem, hiszen megteszik azt az eredményei. Az utóbbi élvek legjobb magyar csapatától érkezik. Az új vezetőedzőt is jól ismerem, nekem az elmúlt két évben a másodedzőm volt, és igazán örülök neki, hogy egy közeli ismerős, nem pedig egy teljesen idegen az új tréner. Adrián már csak azért is jó választás, mert ismeri a klubot, a rendszert, a közeget, de szakmailag is felkészült. Ezzel együtt nagy kihívás lesz számára ez a munka, ugyanakkor hatalmas esély, nagy előrelépés, ami erőt adhat.

Cívishír: A felkészülés kezdetéig még sok idő van. Mi a nyári program?
Bognár Kristóf: A hétköznapokat Debrecenben töltjük, hiszen a párom dolgozik, a hétvégeken általában hazamegyünk Tatára a szüleimhez. Majd nyaralni is elmegyünk valahova, addig is én edzem, vagy bokszolok, vagy más erőnléti edzésre járok, illetve az edzői stábtagok tartanak egyéni képzést, hogy azért a kosárlabdát se felejtsem el.

Cívishír: Engedj meg egy bulváros kérdést: hogy lesz egy szombathelyen kosarazó tatainak debreceni szerelme?
Bognár Kristóf: A kosárlabda hozott minket össze gimnazista korunkban, mégpedig Zalaegerszegen, hogy egy újabb város legyen mérföldkő az életünkben. Én a szombathelyi csapattal, Réka debrecenivel érkezett a zalaegerszegi diákolimpiára, és ott találkoztunk, ott kezdett kibontakozni a kapcsolat.

Cívishír Alig egy hete: ért véget a kosárlabdázás csúcsának számító NBA döntője. Mekkora rajongója vagy ennek az amerikai show-nak?
Bognár Kristóf: Követem a fejleményeket, elolvasok minden elemzést, de csak azért nem maradok fenn éjszaka, hogy megnézzek egy meccset élőben. Ha éppen elcsípek egyet a tévében, akkor természetesen megnézem, mint ahogy az Euroligát is. Tudom, hogy a Toronto nyert és Kawhi Leonard lett az MVP.

Cívishír: Számodra ki a magyar Leonard? Kinek a játékát kedveled leginkább?
Bognár Kristóf: A Perl Zoliét. Sokáig csapattársam volt Szombathelyen, emberileg is nagyon csípem, a játéktudása alapján mindenképpen a legjobbak közé tartozik Magyarországon. Azért is becsülöm és tisztelem, mert kétszer is megpróbálta külföldön, legutóbb a spanyol élvonalbeli Estudiantes Madrid csapatában. Nem fél a kihívásoktól.

Cívishír: Ha egy év múlva újra beszélgetünk, mivel leszel elégedett?
Bognár Kristóf: Mindenképpen szeretnék előrébb jutni, nemcsak a DEAC-cal, hanem egyénileg is. Eléggé hullámzó volt a teljesítményem az elmúlt szezonban, szeretnék kiegyensúlyozottabb lenni, azaz stabil, jó játékkal a csapat hasznára válni.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Budapesten állt össze egy fiatal debreceni társaság, és verik a fővárosiakat!]