A cirkuszművészet esszenciáját láthatják Debrecenben
A világ cirkuszprodukcióinak ismét a legjavát hozta el Debrecenbe az idősebb és ifjabb Richter József nevével fémjelzett Magyar Nemzeti Cirkusz. Sátrukat a szokott helyen, a Balmazújvárosi úton a Möbelix melletti területen állították fel, és április 18-án már meg is tartották az első előadásukat. A teltházas premieren természetesen a Cívishír is ott volt.
Még mielőtt a sok szempontból különleges, a hangulatát tekintve pedig szenzációs előadáson tapasztaltakat osztanánk meg olvasóinkkal, essen néhány szó a Magyar Nemzeti Cirkuszról, amely ebben az évben ünnepli 30. születésnapját, és ennek megfelelően állította össze a jubileumi műsort. És mit jelent ez? Azt, hogy Richteréknek a Magyar Nemzeti Cirkusz éves programjába ugyan eddig is a planétánk cirkuszvilágának elejéhez tartozó produkciókat sikerült szerződtetniük, de az, amit most a több mint kétórás jubileumi műsorban a közönség láthat, az a cirkusz krémje, mégpedig a legkülönlegesebb ízesítés és tálalás mellett. Az ifjabb Richter József által vezetett Magyar Nemzeti Cirkusz az elmúlt 30 szezon alatt Európa egyik legismertebb és legszínvonalasabb utazó cirkuszává vált. Ezt igazolja, hogy a cirkusz alapítója, Richter József, az első és jelenleg egyetlen Kossuth-díjas cirkuszművészünk, míg ifj. Richter József igazgató, Hortobágyi Károly-, és immár kétszeres Arany-díjas artistaművész, és ezzel Magyarország kategóriája legsikeresebb művésze.
Az artisták legcsinosabbika
Térjünk azonban vissza a debreceni premierelőadásra! A kezdés előtt közel egy órával már nagyon sokan várakoztak a bejáratnál, és a vendégek csak egyre jöttek és jöttek. Mi is elvegyültünk a cirkuszlátogatók között, így tapasztaltuk, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, a cirkusz művészei, köztük az alapító és az igazgató két Richter József kezelte a jegyeket, engedte be a vendégeket, és a sátorban segítkeztek az ülőhelyek megtalálásában. A büfében mi is „betáraztunk” pattogatott kukoricával, ásványvízzel és kólával, majd megtaláltuk a helyünket a fűtött sátorban, ahol már szinte teltház volt. Erre erősített rá a szpíker azzal, hogy bemondta, a premierelőadásra minden jegy elkelt. A porond azonban, bár még nem kezdődött meg az előadás, nem volt üres; az egyik fellépő csoport, a Mongóliából érkezettek lovaikon lovagoltatták körbe a közönség soraiból érkezett gyerekeket. Kisvártatva kiürült a porond, elsötétült a sátor, néhány másodperc elteltével pedig a zenekar került – szó szerint – reflektorfénybe. Egy neves cirkusz saját együttes és énekes nélkül ma már elképzelhetetlen. A közönség soraiból sokan mobiltelefonjukat fotóra vagy videóra élesítve várta az első fellépőket. A nyitányra a sztárartisták kezükben piros, fehér és zöld színű széles szalagokkal, nemzeti színeinket idéző ízléses öltözetükben köszöntötték a közönséget. A magasztos pillanatokhoz emelkedett hangvételű zene is társult, majd az artistahölgyek talán legcsinosabbika a bokájára rögzített kengyel biztonságában a magasba emelkedett, a közönség ámulatától és tapsától kísérve bemutatta mire képes a feszes, erős, ugyanakkor hajlékony teste, majd visszaereszkedett artistatársai közé. Mindeközben a lentiek hatalmas ugrálókötelet hajtva szaltókat is ugorva mutatták be, hogy bizony így is lehet ugrókötelezni. A gyors színpadátrendezés közben a szpíker hivatalosan is megnyitotta a Magyar Nemzeti Cirkusz fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett premier gálaműsort, és felkonferélta a következő műsorszámot, ami, lévén a magyar lovasnép, mi más is lehetett volna, mint egy lovasprodukció. Mindenkit elkápráztatott, ifjabb Richter József Hortobágyi Károly-díjas cirkuszigazgató produkciója, amelyben gyönyörű holland frízek és arab telivérek mutatták meg, hogy miként tudnak körbe futni, kettes- és négyes sorokba rendeződni, egymással szemben ügetni. És még mit? – Jé, apa, táncolnak! – kiáltott fel mellettünk egy nyolcéves-forma legényke. Ha nem is táncoltak, bár a zenei aláfestéssel érthető volt a kisfiú meglepett reakciója, testüket egymáshoz simítva kétlábon jártak a lovak a fehér színű fűrészporon. És amikor már azt hittük, a cirkuszigazgató lovasprodukciójának itt a vége, mert kivonultak a telivérek, két, dalmatapöttyös ló vágtatott a porondra. Az együttmozgásukból bizony kacagtató jelenetek is kialakultak.
„Jég dupla wiskyvel…” – áradt az ismert dal az énekesnő torkából, majd hirtelen abbamaradt a magával ragadó dal, hiszen a porod újabb étrendezése után már a lábzsonglőré volt a tér. Ludmilla, egy világhírű spanyol cirkuszcsalád nyolcadik generációs tagja, több műsorszáma közül ezúttal a lábzsonglőr produkcióját mutatta be egy magasított széken. Előbb a lábával pörgette boszorkányos ügyességgel a méter hosszúságú hengert, majd a kezébe is adtak egyet. Azt hittük, a széken lévő kendők csak díszletek. De nem! Ezek közül kettőt előbb kezeivel, majd még egyet lábával kezdett el pörgetni, és jártak a kendők kézről lábra, lábról kézre, míg a végén mindkét lábán és kezén egy-egy kendő feszült vízszintesre az őrült forgásban. A produkció csúcspontjaként a művésznő a két végén lángoló karikákban végződő vékony rudat kapott, ami igencsak gyorsan forgott körbe, és járt a végtagjai között. A műsorszámnak talán még vége sem volt, amikor termetes és színes papagájok repültek át a porond felett, jelezve, a következő szám a cirkuszvilágában igencsak kuriózumnak számító produkció lesz. Megtudtuk, ez a különleges állatprodukció számos díjat nyert már. A kis asztal köré helyezett hat papagájülőke megtelt kakadukkal, amelyeket az idomáruk fektetett, reptetett, a zene ütemére bólogattatott, sőt a nézőközönségből kiválasztott hölgynek még virágot is kézbesíttetett.
Nincsen cirkusz bohóc nélkül – ide is megérkezett, mégpedig egyenesen Olaszországból. Christian Folco már hatéves kora óta szerepel a manézsban, a közönség szórakoztatását tartja legfontosabb küldetésének. Több mint 20 országban nevettette már a nagyérdeműt, és persze kapott elismeréseket, díjakat is. A debreceni közönséget „szakács” minőségében kereste fel úgy, hogy a közönség négy tagját s bevonta a produkciójába, amiben természetesen törtek a feldobott és el nem kapott porcelántányérok. A kacaj alapja azonban itt is az össze nem illő dolgok működésképtelensége volt – amíg Christian tökéletesen tudta magasra dobni és elkapni a tányérokat, négyet-ötöt is egyszerre, addig bizony ez nem ment a tányérok ilyetén történő dobálásában járatlan debrecenieknek.
A következő műsorszámmal a Kubai Állami Cirkusz legkiválóbb artistái alkotta csoport egy dinamikus ugrószámmal varázsolt egzotikus hangulatot a manézsban. A deszka segítségével négy ember magasságában különböző ugrásokat, dupla-, tripla-, sőt négyes- és csavart szaltókat mutattak be a művészek. A csoport a világ számos országában lenyűgözte már a közönséget.
És ahogy a megnyitó után lovas számmal kezdődött a Magyar Nemzeti Cirkusz jubileumi előadásának első része, az etap ugyancsak lovas produkcióval zárult. Mégpedig a mongol trükklovasokéval. A mongolok többezer éves hagyománya tárult a szemünk elé. Dzsingisz kán és utódai szervezték meg a történelem legnagyobb lovas birodalmát, a mongol lovasságot, akik remek íjászok is voltak. Ezekből a tradicionális elemekből állítottak össze egy különleges műsort a közép-ázsiai országból érkezett művészek. És mit láthatott a közönség? Íjazást, vojtizsálást, le- és felszállást a vágtató lovon, sőt a lovas bekötött szemmel – ugyancsak vágtató lovon – az állat hasa alatt átkellt az egyik oldalról a másikra.
Hatalmas tortával ünnepeltek
A negyedórás szünetben sem csak a látottak megbeszélése, popkornozás és kólázás lehetett a program, hanem közös fotót is lehetett készíttetni Európa lenagyobb papagájával. És persze a cirkuszélmények közötti szünet alkalmat adott a legeszközigényesebb produkció, a halálkerék kellékeinek biztonságos beszerelésére is. Richterék a világ legjobb halálkerék produkció-csoportját hozták el Debrecenbe. A Kolumbiából érkezett két artista a közös tengely mentén körbeforgó, egy-egy két-három méter átmérőjű hengerben végzett tornamutatványokat. Az egyikőjük ma az egyetlen artista világon, aki a magasban halálkerék külső részén előre-hátra, valamint piruett szaltót mutat be. Ezt is láthattuk. És persze a műszaki alkotás szétszerelése is időt vett igénybe. Eközben Tortugáé, a papagájprodukció egyik madaráé volt a főszerep. Az arapapagáj bemutatkozott, beszélt, interjút adott, sőt a közismert születésnapi dal első sorának előadásával énekkel köszöntötte a 30 éves Magyar Nemzeti Cirkuszt. Közben a manézst egy jól öltözött fiatalember és felesége, a Németországból érkezett Jostman házaspár foglalta el király uszkár kutyáikkal. Az egyedi megjelenésű, barátságos tekintetű ebek pillanatok alatt a gyermekek és felnőttek kedvencei lettek. Lazán, könnyedén ugrálták át az akadályokat, tették ugyanezt kétlábon, sőt táncoltak is. Még a kutyáselőadás előtt egy feltűnően csinos hölgy tűnt fel a közönség sorai között, aki a kutyusuk szereplése előtt a művészkijáró felé átsétált a porondon. Akkor még nem tudtuk, hogy a meseszép hölgy a kivételes hajlékonyságával fogja majd szórakoztatni a közönséget. Nos, ennek is elérkezett az ideje. Megtudtuk róla, hogy édesapja felügyelete alatt hatéves korától gyakorolja és tökéletesíti a komoly erőnlétet és kitartást igénylő produkcióját. Első trükkjét látva a nézők szája tátva maradt, és folyamatosan az a kérdés foglalkoztatta őket, hogyan képes az emberi test ilyen lehetetlennek tűnő gyakorlatok végrehajtására. Ezek közül a legegyszerűbb az volt, amikor mindkét lábát a nyakába tette és két tenyerén tartotta magát. De volt egy olyan is…. ez azonban maradjon a mi, és a majdani cirkuszlátogatók titka!
A bohóc kedves kiskutyás, fenevadas nevettetése után ismét a kubai artisták pattantak a színpadra. Mégpedig az úgynevezett orosz rúd produkciójukkal. A rudat két artista tartotta, míg azon a harmadik művész káprázatos mutatványokat hajtott végre. Egyikük pedig a híres tripla szaltót is bemutatta.
A jubileumi gálaműsor fináléjában érkezett a porondra a hungarikummá nyilvánított lovas akrobata csoport, a Richter család specialitása, amely bárhol, ha részt vesz egy nemzetközi cirkuszfesztiválon, akkor azt Arany-díjjal tüntetik ki. A vágtázó lovak hátán ezúttal is elképesztő trükköket mutattak be; szaltóztak lóháton, lóról lóra, fel- és lepattantak a vágtató lovakról, majd bemutatták a világon egyedülálló produkciójukat. A hitelesített Guinesse-rekordot, amiben a csapat legfiatalabb, csupán 8 éves tagja közreműködésével, három ember állt egymás vállán az ügető ló hátán. Természetesen a műsorszám elmaradhatatlan része volt az, amikor az ifjabb Richter József a vágtató ló hátán állva magasra emelte a lobogó magyar zászlót. A műsorfolyamnak ezzel vége lett, de nem az előadásnak. Az összes fellépő közreműködésével, egy hatalmas torta mellett köszöntötték a 30 éves Nemzeti Magyar Cirkuszt, amely Debrecenben április 28-án adja utolsó előadását.
Magyar Nemzeti Cirkusz
Debrecen, Balmazújvárosi út, Möbelix mellett
Április 18-28.
Előadások kezdete:
Hétköznap 18 óra
Szombat 15 óra és 18 óra
Vasárnap 11 óra és 15 óra
Szünnap: április 22. és 23.
bővebb info: www.magyarnemzeticirkusz.hu
