A debreceni futó „virágot” kocogott nőnapra
Amatőr sportolónak vallja magát Sólyom Gábor debreceni futó. Igazolt versenyző sohasem volt, viszont néhány túlsúlyos társával focizott néha teremben, és volt rá példa, hogy letekert biciklin 30 kilométert. Élte a plusz kilókkal rendelkező férfiak szokásos életét, amibe – immár túl a negyvenen – bizony ott van a magas vérnyomás is, amit gyógyszerrel eredményesen kezelt. Aztán Gábor életében elérkezett az az időpont, amikor elkezdett azon gondolkodni, hogy jól van-e az, hogy a 170 centiméteres magasságához 90 kiló társul, szuszog, ha felmegy a lépcsőn, vagy a cipőfűző bekötésekor nehezen éri el a lábbelijét. Próbálkozott ugyan korábban fogyókúrával, nehezen leadott 5-10 kilót, de ahogy a kíméletesebb táplálkozást abbahagyta, ismét elkezdtek kúszni fölfelé a kilók. Akkor döntötte el, hogy valamit kezdeni kellene magával.
Elhatározta, hogy elkezd futni. Ahhoz ugyanis nem kell más, mint egy futócipő, no meg egy internetről letöltött futóprogram. Az első nap? Egy perc futás, egy perc séta, és ez tízszer ismételve.
– Így kezdődött 2013. április 29-én, akkor 47 évesen és közel 90 kilósan. Előtte persze már le kellett adni valamennyit, hogy az ízületeim, ínszalagjaim, izomzatom egyáltalán bírja valamennyire a futást, mert azt elkezdeni jelentős túlsúllyal igencsak sérülésveszélyes. Előtte valami más mozgásformát kell végezni, például sétát vagy túrázást. És persze a fokozatosságot is be kell tartani. Az első futásom után, amikor tízszer kellett kocogni egy-egy percet, majd’ belehaltam. Úgy, hogy összesen talán két kilométer lett volna a futás, de megmondom őszintén, annak a felét is sétáltam. Szóval innen indultam. Később azonban már azt éreztem, hogy még maradt bennem erő, tudnék többet menni, és ez egy inspiráló tényező volt. Aztán három hónap elteltével megállás nélkül lefutottam az öt kilométert. Szerintem ez a táv egy kezdő futó életében nagyon nagy dolog, egy olyan mérföldkő, ami után tényleg futónak mondhatja magát az illető. Közben, ahogy elkezdtem a futást, egy hónapra rá a feleségem azt kérdezte, miért nem szóltál nekem, én is szívesen veled tartottam volna. Semmi gond, mondtam neki, én este lefutom a napi adagomat, napközben pedig veled együtt a tiédet. És azóta fut ő is. Érdekes, ahogy elkezdtem rendszeresen sportolni, visszább tudtam venni a vérnyomáscsökkentő gyógyszeradagomat, teljesen azonban nem tudtam elhagyni. Ezen ne csodálkozzak, mondta a kardiológusom, hiszen a magas vérnyomás hosszú idő alatt alakul ki, és már az is eredmény, ha idővel nem kell növelni a gyógyszermennyiséget, ha pedig csökkenteni tudom, az óriási előrelépés. És amit még észrevettem, hogy ha elkapunk valamilyen betegséget, abból nagyon gyorsan ki tudunk lábalni. Azt gondolom, sokkal egészségesebbek vagyunk, amióta sportolunk. Arról meg nem beszélve, hogy a kisebb testsúly miatt sokkal fittebbnek érzem magam, mint akár harmincéves koromban.
Túrázás és biciklizés
A legtöbbet, évi 3 ezer 200 kilométert (ez napi 8,7-8,8 kilométer – a szerk.) 2020-ban és 2021-ben futotta Sólyom Gábor. Tavaly viszont már csak 1500 kilométert, sőt, az idén valószínűleg ennyit sem fog, hiszen még 130 kilométer alatt van 2023-ban. Arról azonban szó sincs, hogy felhagyott volna az aktív élettel. Túrázik a feleségével! Mégpedig nagyon sokat, az idén már 510 kilométert gyalogoltak a természetben. A múlt hétvégén például egy kis társasággal 51 kilométeres túrán voltak. A hangsúly most áttevődött a természetjárásra, amit a korábbi évek rendszeres futása alapozott meg.
Ugyanakkor Gábor sokat kerékpározik, amit már 2020-ban elkezdett.
Térjünk azonban vissza a futáshoz. Ahogy egyre többet tudott futni, megtalálták a sportkihívások is. 2014-ben lefutotta az első félmaratont, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban a maratont. De belekóstolt az ultramaratonisták életébe is, futott 70 kilométert is egy nap alatt. Mindeközben a triatlonban is kipróbálta magát. 2015-ben az egyik pesti munkatársa megjegyezte, hogy tudja, rendszeresen fut, majd megkérdezte, tagja lenne-e a váltócsapatnak a Nagyatádon megrendezendő triatlonbajnokságon. Mégpedig a hosszútávú versenyben, amiben 3,8 kilométer úszás, közel 200 kilométer kerékpározás és a végén egy 42 kilométeres, tehát egy maraton táv lefutása szerepel. Gábornak egy 21 kilométeres futás jutott, de annyire megtetszett neki, hogy a következő évben már ő szervezte a debreceni háromfős csapatot. Azon már biciklizett 110 kilométert. 2017-ben pedig az egyik futótársával már kétfős váltóban vágtak neki a hosszútávú triatlonnak.
A futással, a sporttal egész kis közösséget gyűjtött maga köré Gábor. – A 2014-es félmaratonom után szerettem volna Debrecenben valami futóközösséghez csatlakozni. Kerestem őket, hiszen joggal gondolhattam, hogy adott egy 200 ezres város, pluszban 40 ezer egyetemista, akkor vannak szép számmal futók, akik akár közösségeket is alkothatnak. Nem találtam. Nekem akkor volt vagy tíz-tizenöt futó ismerősöm és kitaláltam, létrehozok egy ilyen közösséget, és megcsináltam a Debrecen Környéki Futóismerősök (DKFI) Facebook-csoportot. Először 15-en voltunk, most 580-an vagyunk. Nem mondom, hogy mindenki aktív, de körülbelül 150-200 ember már volt eseményünkön, és van egy 30-40 fős kemény mag, akivel együtt futunk, biciklizünk, túrázunk. Vannak a futáson kívül saját eseményeink is, például Mikulás-ünnepséget tartunk – beszél a közösségi alkalmaikról, majd ezen a téren rátér egy olyan kezdeményezésére, amelyre már országosan is felfigyeltek, hiszen szerepelt az országos sportnapilapban néhány éve. A közösségi oldal női közönségét nőnap alkalmából sajátos virággal lepte meg. Egy virág alakzatot futott a Nagyerdőn és a környező utcákban, és ennek az okostelefon által „írt” változatát tette ki köszöntésképpen az oldalára.
De korábban futott már birodalmi lépegető alakzatot is.
– Nagyon szeretem a térképeket, katonaként térképész is voltam. Mindig nézegettem a futóútvonalaimat a térképen, és egy idő után rájöttem, ebből azért lehetne rajzolni dolgokat. Ezt erősítették, hogy a közösségi oldalon megosztott futóútvonalaim kommentjeiben szerepelt olyan is, hogy ez vagy az hasonlít erre vagy arra. Innen jött, hogy lehetne futni célirányosan ilyen-olyan alakzatokat. Először egy birodalmi lépegetőt kocogtam le. 2018-tól kezdve minden évben lefutottuk az aktuális évszámot. Tavaly a nőnap előtt egy virágot futottam, mert az mégiscsak egyedibb, mint ajándékba adni egy celofánba csomagolt díszes növényt. Az idén folytattam és hagyománnyá tettem ezt a nőnapi futást. Kitaláltam egy olyan virág alakzatot, amit lefutottam, tehát a sporttal rajzoltam le azt a virágot. Elhatározom, hogy hány kilométert fogok futni, és ennek megfelelően terveztem meg az útvonalat, amit ezúttal is betápláltam a futóórám memóriájába, így a pontosan eltervezett útvonalat futottam le. Az idei 12 kilométer volt, a tavalyi nyolc. Évről évre „nemesítem” tehát a virágot, és ezt folytatom jövőre is. Megvan az ötletem, hogy majd 2024-ben mit kell rajta változtatni. A szirmokon szeretnék alakítani, hogy kicsit még szebb legyen, valamint több levelet rátenni a „növényre”.
Még sokáig szeretné tenni
– Meddig szeretnék futni? Még legalább két évtizedig! Amikor elkezdtem a futást, 47 éves voltam. Akkor döbbentem rá, hogy az átlagember hogyha már 50 éves, akkor azt gondolja, eltelt az élete nagy része, tehát onnantól kezdve várja a nyugdíjas kort, és utána nem csinál semmit. A futóknál azt látom, hogy ez nincs így. Van 77 éves futótársam is, készül a triatlon-versenyekre. A 65 éves sporttársam indult hatnapos futóversenyen, ahol 680 kilométert teljesített, és nyert már 252 kilométeres futóversenyt is. Ilyen példák alapján látjuk, hogy a szervezetünk sokkal többre képes, mint amennyit mi gondolunk róla. Ha az ember elkezd sportolni, akkor kicsit kinyílik számára a világ, és látja azt, hogy azért még van előtte jövő. Kitűzött célom most a futásban annyira nincs, szeretnék minél többször futni a magam örömére. Futok a természetben, a városban, és ha látok közben érdekeset, lefotózom. Szerencsére a feleségem is fut, úgyhogy nálunk ez egy családi program.
CH
