Gyászolnak a Debreceni Egyetem munkatársai
Életének 91. évében, február 12-én elhunyt Loch Jakab, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar iskolateremtő professzora, a Debreceni Agrártudományi Egyetem egykori rektora – tudatta az unideb.hu.
Loch Jakab 1932. november 8-án született Nagybecskereken. Okleveles vegyészmérnök, diplomáját 1957-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerezte. Oktató-kutató munkássága a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Talajtan-Kémia Tanszékén kezdődött 1959-ben, majd 1964-ben a Debreceni Agrártudományi Főiskola önállósult Kémia Tanszékén folytatódott. 1971-ben elnyerte a mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot. A Veszprémi Vegyipari Egyetem 1972-ben műszaki doktori címet adományozott részére. 1973-ban nevezték ki egyetemi docensnek, 1978-ban egyetemi tanárnak. 2000-ben megszerezte az MTA doktora címet. 1978 és 1998 között a Mezőgazdasági Kémiai Tanszék vezetője volt. Több mint hat évtizeden át az agrokémia szakterületén munkatársaival az egyes tápelemek szerepét kutatta a talaj-növény rendszerben. Hosszú évtizedeken át folytatott tudományos munkáját munkatársaival megosztott rangos hazai és külföldi publikációk fémjelzik.
Eredményes munkáját számos kitüntetéssel ismerték el.
Nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy a Rostocki Egyetem a Doctor Honoris Causa kitüntető címet, a Berlini Humboldt Egyetem az Albrecht Thaer emlékérmet adományozta számára, a Német Agrárkutatók Szövetsége levelező tagjává választotta. A Szlovák Agrártudományi Egyetem emlékérmével tüntette ki. Számos hazai egyetemi elismerése mellett nem feledkezhetünk el a Művelődési Minisztérium által adományozott, az oktatási tevékenységét elismerő Szent-Györgyi Albert díjról, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József koszorú Laureatus Academiae életműdíjról. Iskolateremtő munkásságát sok ezer hallgató, tanítvány, jegyzetek, könyvek igazolják. Nevéhez fűződik az agrokémia tantárgy kidolgozása, oktatásának megalapozása. Meghatározó szerepe volt a tápanyaggazdálkodási szakmérnökképzés elindításában, az agrárkémikus agrármérnök szak létrehozásában.
Rendkívüli szakmai elhivatottsága, oktatói, kutatói munkássága együttesen eredményezték, hogy az agrokémiai tudományterület maradandó eredményekkel, értékekkel gyarapodott.
Két évtizeden keresztül ellátott tanszékvezetői feladatai mellett 1977 és 1980 között a Mezőgazdaságtudományi Kar oktatási dékánhelyettese, majd két cikluson keresztül dékánja volt. Ezt követően két cikluson át a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektoraként töltött be meghatározó vezetői tevékenységet. Hat éven keresztül tagja volt a Debreceni Universitas Egyesülés igazgatótanácsának, továbbá meghatározó szerepe volt a Debreceni Egyetemi Szövetség megalapításának előkészítésében. Vezetői tevékenysége nagymértékben hozzájárult az agrár felsőoktatás, -kutatás jelentős fejlődéséhez. Nyugdíjba vonulását követően a Debreceni Egyetem Egyetemi Tanácsa évtizedeken át végzett kimagasló oktató, kutató és vezetői tevékenysége elismeréseként professor emeritus címet adományozott számára. Ezt követően is aktívan részt vett az Agrokémiai és Talajtani Intézet tevékenységében, tudásával, hasznos tanácsaival segítette mind az oktatók, kutatók, mind a PhD hallgatók munkáját. Szakmai véleményére, bölcs megállapításaira bizton számíthattak kollégái.
