Find the Source: a társasjáték, amit debreceniek találtak ki

Egy öttagú baráti társaság imád társasjátékozni; ez a hobbijuk, a szenvedélyük. Nemrégiben „szintet léptek”, és céget alapítva ők maguk is megalkottak, majd kiadtak egy saját fejlesztésű társasjátékot. A csapattagok közül három debreceni, egy-egy személy pedig miskolci és szegedi.

Abszolút autentikus környezetben, társasjátékok között, az új társasjátékuk játszása közben beszélgettünk a debreceniekkel, Csirke Józseffel, Bakos Józseffel (művésznevén Buzzkill) és Csete Viktorral, akik a hazai társasjátékozás meghatározó alakjai. Viktor számos játék magyarításában vett részt, és világszerte ismert társasjátékok prototípusait készítette már el. A játékiparban Buzzkill van jelen a legrégebben, a 2000-es évek eleje óta készíti főleg PC-s és mobiljátékok illusztrációit.

A házigazdának, Csirke Józsefnek 2009 óta hobbija a társasjátékozás, videói és cikkei több ezer nézőnek és olvasónak segítenek eligazodni ebben a világban.

Évek óta játéktervezőként dolgozik, kiadójuk, az Animus Magnus Games első játékát is ő tervezte. A csapathoz nemrégiben érkezett Ráki Tamás, neki volt az az elhatározása, hogy legyen egy saját kiadójuk, leginkább ő menedzseli a projekteket. Az ötletelésben, kommunikációban segít ötödik tagjuk, Diósi Zsófia.

Mint a filmekben

– Ezek már modern társasjátékok, és a céljuk a szórakoztatáson túl leginkább az, hogy játék közben döntéseket hozzunk, a döntésekre reakciók érkezzenek, és ezeket úgy alakítsuk, hogy végül megnyerjük a játékot – beszél a hobbijukról Csirke József. – Mi elég sokféle játékot játszunk, és ami nagy kedvencünk, azok az árulós-nyomozós típusúak. Ezekben valaki a többiek ellen dolgozik, de nem tudjuk, hogy ki. Az illető viszont tudja, hogy bennünket hátráltatnia kell. A játék során másnak a bőrébe képzeljük magunkat, hogy aztán bizonyos játékmechanikákon keresztül kiderítsük, ki az áruló. Ezeknek a társasjátékoknak lényeges eleme a kommunikáció: beszélgetni kell, félre kell vezetni a másikat, trükközni kell, meg kell tanulni a másik fejével gondolkodni. Persze az életben nem trükközünk és nem akarunk átverni senkit, de ahogy a számítógépes játékokban vagy a filmekben, úgy itt is szívesen élünk át olyan eseményeket, melyekre a valóságban biztosan nem vágynánk. Például horrorfilmet is sokan néznek, de egészen biztosan nem szeretnék a valóságban is megtapasztalni a látottakat. Abban az egy-két órában viszont szórakoztatnak bennünket, mert tét nélkül kerülhetünk bele bármilyen megálmodott világba.

Gyerekes, nem gyerekes, tegyük!

De térjünk vissza a társaság első új játékára! A Find the Source címűre, amely a Mátrix világán alapuló sci-fi társasjáték. Bár használ dobókockát, de olyan új megközelítéssel, ami csak a legmodernebb társasjátékok sajátja, a szerencsét ugyanis igyekszik lecsökkenteni, a döntéseket a játékosok kezébe adni. A parti közben össze is foghatnak a játékosok, de játszhatják egymás ellen is. A játékot akár 10-12 évesek is játszhatják, de inkább a felnőtt korosztály a fő célközönségük. Erősíti a döntéshozási és a kockázatmenedzselési képességet. A parti a játékosokat a való életben ritkán előforduló helyzetekbe kényszeríti, így megtanulhatják kezelni az ezekhez kapcsolódó szituációkat; ezek a képességek pedig bármikor jól jöhetnek. Például problémamegoldásban egymást segíteni, együtt dolgozni, vagy a szocializációs készségeket, az egymással való kommunikációt fejleszti. Az első játékunk használata egy rövidebb szabályfüzetből sajátítható el, de már ez is olyan készségeket kíván meg, hogy tudjunk koncentrálni, odafigyelni, értelmezni, logikát belevinni, hogy lássuk előre, hogyan fog a sok apró szabály egy egésszé összeállni.

– Van olyan ismerősöm, aki a modern stratégia társasjátékokból ismerte meg a pénzügyi, gazdasági élet alapjait, és ez a gondolkodásmódját olyan mértékben változtatta meg, hogy mára sikeres cégvezető lett, és most kis túlzással ugyanazt csinálja nagyban, amit korábban a társasjátékokban – fűzte tovább a társasjátékok személyiségformáló hatását Csirke József, akitől azt is megkérdeztük, hogy mennyire játékosak a magyarok? – Sajnos még mindig sokakban látok a játékoktól egyfajta elhúzódást, mert a gyermekkorunk tapasztalataiból építkező negatív beidegződéssel reagálunk arra a kifejezésre, hogy társasjáték.

Tapasztalatom szerint nagyon sokan gyerekesnek tartják, hiszen csak annyira emlékeznek a társasjátékokra, hogy ezekben általában kockával dobunk és lépünk, aztán a szerencsétől függően valaki nyer, a többiek pedig veszítenek.

Ezekben a klasszikus játékokban valóban minimális a döntési lehetőség, ezért a felnőttek joggal érezhetik úgy, hogy már kinőttek belőle. Hazánkban viszonylag későn, az ezredfordulót követően kezdődött el a modern, ennél sokkal többet kínáló társasjátékok megismerése és elterjedése. A most huszonéves korosztály tagjai azok, akik már beleszülettek abba, hogy felnőttként társasjátékozni nem feltétlenül ciki. De mindenkinek végig kell járni azt az utat, hogy először találkozik a könnyed, családi játékokkal, és utána fokozatosan megismerkedik a modern, sokkal komolyabb játékokkal. A játékok palettája rendkívül széles, ez a hobbi szépsége, mert így mindenki megtalálhatja a saját stílusának, ízlésének, érdeklődési körének megfelelőt. Csak le kell vetkőzni a társasjátékokkal kapcsolatos előítéletet!

CH