Mozambikban forgatott magyarokról a debreceni rendező

Mozambikban, Boroma falu lakóinak közreműködésével, a debreceni Csokonai Színház két tagjának főszereplésével forgatott számos játékfilmes elemet is tartalmazó dokumentumfilmet a cívisvárosban élő Cséke Zsolt filmrendező, operatőr nemrégiben. A készülő alkotás több szempontból is érdekes. Először a téma, ami nem más, mint a XIX. század végén Európa-szerte ismert, ám azóta elfeledett két jezsuita misszionárius, Czimmermann István és Menyhárth László afrikai tevékenységének bemutatása. További érdekesség az is, hogy a film kapcsán újraéled a két misszió, valamint a modernkori tudomány számára ismét reflektorfénybe kerülhet a maga korában ismert és elismert misszionáriusok teljesítménye. Cséke Zsolt a filmet Czimmermann és Menyhárth életútját követve hét országban (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Nagy-Britannia, Portugália, Mozambik és Zambia) forgatta, és földrajzilag ilyen kiterjedt munkája még nem volt az alkotónak. Cséke egyébként közel 30 éve készít ismeretterjesztő és dokumentumfilmeket a Spektrum-, a Duna- és a Magyar Televízió számára, műveit pedig már számos jelentős hazai és nemzetközi fesztiválon díjazták.

A két misszionárius

Még mielőtt a filmforgatásra térnénk, ismerjük meg a két jezsuita misszionárius életének legfontosabb állomásait. Czimmermann István 1849-ben született a felvidéki Szomolnok-Huttán, majd tanulmányainak befejeztével, 1885-ben utazott ki a Zambézi menti Boromába, ahol a következő évben a helyi misszió főnöke lett. Mivel a trópusi betegségek miatt számos munkatársukat elvesztették, 1889-ben visszatért Európába, hogy új tagokat toborozzon. Végül 11 pappal és nyolc nővérrel visszatért Mozambikba, és 1892-ben Zumbóban egy új missziós állomást alapított. Új helyén már az első évben körülbelül száz keresztelést végzett. Nyungwe nyelven írott, főleg egyházi tartalmú könyvei az első nyungwe nyelvű kiadványok voltak, ezért őt tekintik a nyungwe írásbeliség megteremtőjének. A helyiek által a „Betűk Atyjaként” emlegetett Czimmermann Istvánt feltehetően féltékenységből 1894-ben megmérgezték.
Menyhárth László szintén 1849-ben született, de ő Szarvason, és 1879-ben szentelték pappá. Már felszentelése előtt is tanított természetrajzot, foglalkozott botanikával, meteorológiával és otthonosan mozgott a mezőgazdaság területén. 1890-ben Czimmermann hívására került a Zambézi Misszióba, ahol meteorológiai állomást is alapított. Ő végezte Afrikában az első, rendszeres agrárcélú meteorológiai megfigyeléseket. A helyieket a hatékonyabb növénytermesztésre tanította, amivel megszüntette a környéken tomboló éhínséget, továbbá számos, addig a tudomány szempontjából ismeretlen növényt gyűjtött. Több mint húsz, általa felfedezett növényfaj viseli a nevét. 1897-ben maláriában hunyt el az általa alapított Miruroi Misszióban.

Mise a romok között

Cséke Zsoltnak már régóta eltökélt szándéka volt, hogy filmet forgasson a fekete kontinens magyar jezsuita misszionáriusainak tevékenységeiről. Terve megvalósítása érdekében közel 15 évig pályázott támogatásért, mígnem 2021-ben a Nemzeti Filmintézetnél és a Nemzeti Kulturális Alapnál sikerrel járt. A filmen az idén kezdtek el dolgozni. Először áprilisban járt Mozambikban, ahol a film egyik szakérőjével, Sajgó Szabolcs jezsuita atyával terepszemlére indult. Kiválasztották a játékfilmes jelenetek elkészítéséhez szükséges helyszíneket, a boromai iskola vezetőinek segítségével pedig a mintegy 50 közreműködőt. Október elején ismét visszamentek Mozambikba, immár filmet forgatni a stábbal. Ennek tagja volt a Csokonai Színház két tagja, Papp István színművész és Jóvér Csaba videotechnikus is, akik Czimmermannt és Menyhárthot alakították a filmben. Jóvér Csaba egyébként nem csak a színház videotechnikusa, de egyben a készülő film segédoperatőre is.

– Azokon a helyszíneken forgattunk, ahol a magyar atyák éltek, dolgoztak és a helyiek életkörülményeinek javítása érdekében olykor emberfeletti munkát végeztek. Óriási élmény volt, amikor a boromaiak a forgatások miatt korabeli ruhákba beöltözve vártak bennünket. Pontosan úgy néztek ki, mint a 130 évvel ezelőtti elődeik. Ők elevenítették meg a boromai misszió mindennapjait, azt a közeget, amelyben a két jezsuita misszionárius munkálkodott. Például dolgoztak a földeken vagy a gyerekek eljátszottak egy tanulási jelenetet az iskolában. A forgatás Boromában üdítő élmény volt, a helyiek óriási lelkesedéssel vettek részt a munkában – beszélt a forgatás tapasztalatairól és a forgatások hangulatáról a rendező. Cséke Zsolt persze „kulisszatitkokat” is megosztott a Cívishírrel. – Érdekességként elmondhatom, hogy a felnőtt szereplők gázsija (amiben előre megállapodtak – a szerk.) fejenként húsz kiló kukorica és némi készpénz volt. A gyerekeknek pedig egy iskolatáska, füzet, toll és ceruza. A forgatás mindig hatalmas esemény volt a különböző helyszíneken. Volt úgy, hogy Risico faluban a település szinte összes lakosa körénk gyűlve szemlélte a felvételek készítését. Vidéken a biztonsággal nem volt különösebb gond, de Maputóban, a fővárosban a gyakori utcai fegyveres rablások miatt már kénytelenek voltunk a rendőrség segítségét igénybe venni. Némi fizetség ellenében három rendőr lövésre tartott géppisztolyokkal vigyáztak ránk, miközben képeket rögzítettünk az általunk kiszemelt helyszíneken. Az európai ember számára igencsak viszontagságos körülmények között dolgoztunk, amelyek közül talán a hetekig tartó, 40 Ceslius-fok feletti hőség elviselése volt a legnehezebb – sorolta a filmrendező.

Czimmermann és Menyhárth sírja

– Természetesen megannyi megható pillanatban is volt részünk az egy hónapos kint tartózkodásunk alatt. Ilyen volt például az is, amikor Szabolcs atya az utolsó zumbói forgatási napunkon a stáb tagjainak misét celebrált a magyar misszionáriusok által építtetett, de mára elhagyatott, tető nélküli, romos templomban. Ez mindannyiunk számára egy különleges és megható esemény volt. Számomra mégis a legfelemelőbb pillanat az volt, amikor megtaláltuk Czimmermann István és Menyhárth László sírjait. Nem tudtuk, hogy még megvannak, erről utazásunk előtt semmilyen információval nem rendelkeztünk. Döbbenetes volt azzal szembesülni, hogy a két nyughely a mai napig létezik, és filmünk főszereplőinek síremlékei ma is állnak. Mindazonáltal a mozambiki tevékenységünk legfőbb hozadéka az, hogy a boromai és a miruroi misszió hamarosan ismét élő, működő intézmény lesz! Forgatásaink legfőbb segítőjének, Diamantino Guapo Antones püspöknek már korábban is voltak ilyen irányú tervei, de Sajgó Szabolcs atya és a magyarországi jezsuita rendtartomány segítségével – és nem utolsó sorban a környékbeliek bevonásával – nemrégiben hozzáláttak, hogy romjaiból ismét élővé varázsolják az egykor szebb napokat látott boromai és miruroi misszió épületeit. Azokat az épületeket, amelyek falai őrzik annak a két magyar atyának az emlékét, akik életüket áldozták hitükért és a mozambiki emberek életkörülményeinek jobbításáért – fogalmazott Cséke Zsolt.

T.T.