Az OKJ kimúlt, de mi van helyette?

Idén az utolsó OKJ-s képzések is kifutnak, miközben a szakképzés és a felnőttképzés rendszere ismét átalakult. Mi indokolta a változtatást? Milyen eséllyel jut munkához, aki belevág az újfajta tanulásba? Aggódjon-e, aki a korábbi képzési rendszerben szerzett szakmát, szakképesítést? Egyáltalán: mi a különbség az ingyenes felnőttoktatás és a felnőttképzés között? Ezekről is beszélgettünk Tirpák Zsolttal, a Debreceni Szakképzési Centrum kancellárjával.

A szakképzés az elmúlt tíz évben a középiskolások és a felnőttek tekintetében is új utakon járt, mi szükség volt a mostani „hajtűkanyarra”?
Tirpák Zsolt: Ezt a szükséget úgy hívják, hogy Ipar 4.0, vagyis okosgyárak, ahol a számítógépeket nemcsak egyszerűen használják a termelésben, hanem a termelés bonyolult folyamatát már számítógépek irányítják. A fizikaival párhuzamosan létezik a digitális tér, ahol az eszközök önállóan kommunikálnak egymással, magasabb fokozatra emelve az automatizáltságot. Ez az új technológiai korszak hívta életre a Szakképzés 4.0-t, mondhatni, a gazdaság kihívást intézett felénk. Képesség, azaz kompetencia-központúság, rugalmasság, gyakorlatiasság. A statikus tudást meghaladta az idő, a technológia olyan sebességgel változik, hogy a szakértelem folyamatos fejlesztésére van szükség a céges világgal való versenyfutásra. Egy, az életünk számos pontját felforgató világgazdasági folyamat kellős közepében vagyunk. 

Ezt érezzük, elég arra gondolni, hogy hányféle olyan szolgáltatást érünk el egy mobiltelefonról, amelyek még öt éve sem léteztek. Azt pedig lépten-nyomon halljuk, hogy szakemberhiány van.
Tirpák Zsolt: Ezt a környezetet értette meg a döntéshozó, amikor a gazdasági partnerekkel együttműködve megalkották a szakképzés legújabb stratégiáját. Az ebben megfogalmazott alapelvek a szakképzésre és a felnőttképzésre egyaránt igazak. A stratégia három pillére: felkészült, megújuló tudással rendelkező oktatói közösség, nyitott, innovatív intézmények és vonzó képzések. A közelmúltban megszületett az új rendszer működtetéséhez szükséges törvény a kapcsolódó jogszabályokkal. Ebben a keretben a jogalkotó azt mondja, van 24-25 ágazat, azokon belül pedig hozzávetőleg 177 szakma. Ez az alaptudás, amelynek a birtoklása szükséges ahhoz, hogy egy szakember továbbléphessen. A szakmák iskolarendszerű képzéssel sajátíthatóak el, a tanulás során kulcsfontosságú szerep jut az ágazati képzésnek. A korábbi zárt, merev tartalom nyitott, tehát a tananyagba beépíthetők a gazdasági és intézményi igények. Amit a vizsgára tudni kell, az egy úgynevezett minimum kimenet. Erre épül rá a felnőttképzés, amelynek lényege a speciális tudások megszerzése.

Ezt ismertük korábban OKJ-ként. Mi változott?
Tirpák Zsolt: Az Országos Képzési Jegyzékben, vagyis az OKJ-ben mintegy hétszáz szakma volt nevesítve, olyanok is, amelyeken túllépett a kor. Statikus tananyagtartalom, viszonylag hosszú képzési idővel és nem éppen a leggyakorlatiasabb szemlélettel. Ráadásul haszontalan dolgokat is meg kellett tanulni, s ezen a merev kereten nem lehetett változtatni. Aki siratja, azért teszi, mert nincs tisztában az új rendszer lényegével. Az OKJ hasznos részei beépültek a mostani képzésbe, igaz, nem biztos, hogy a korábbi elnevezéssel. A tartalom sem teljesen ugyanaz – megújult, rövidült, ésszerűsödött. Korábban nem működhetett, ma viszont már nagyon is előfordulhat, hogy egy Debrecenben működő vállalat a szakképzési centrummal közösen kidolgoz egy, a cég profiljához illő oktatási programot, akkreditáltatjuk, és elindulhat a képzés. Másik nagyon fontos változás: a felnőttképzők immár nem jogosultak szakmai vizsgáztatásra. Ők csak tanúsítványt adnak ki a képzés elvégzéséről, majd a tanúsítvánnyal a tanuló jelentkezhet valamelyik független vizsgaközpontba. A Debreceni Szakképzési Centrum az országban az elsők között hozta létre a maga vizsgaközpontját, amely a Fokos utcán található. A képzőt és a vizsgáztatót a minőségbiztosítás érdekében muszáj volt szétválasztani. Valljuk be, előfordult, hogy többen színvonal alatti képzéssel jutottak szakmához úgy, hogy a vizsgázatásuk sem volt megfelelő. Reményeink szerint ennek vége.

Akkor vegyünk egy példát! Ha huszonéves nőként azt látom, hogy a nővérem jól keres az OKJ keretében szerzett műkörömépítő szakképesítésével, elvégezhetem ezt most is?
Tirpák Zsolt: Kézápoló és körömkozmetikus képzés keretében elérhető. Az új rendszerben a szükségtelen tartalmakat elengedték, a többit aktualizálták, a képzési időt adott esetben rövidítették.

Mennyivel?
Tirpák Zsolt: Erre nincs egységes szabály, ez ágazatonként és szakmánként változik. A jogalkotó arra törekedett, hogy egy-egy képzés ne vegyen igénybe túl sok időt, hiszen a felnőtteknek nincs módja sokáig ülni az iskolapadban. A hangsúly a tudás használhatóságára került, az ódivatú ismereteket elhagytuk.

Kezdjenek el aggódni, akik az OJK keretében szereztek szakképesítést?
Tirpák Zsolt: Ez összetettebb ennél. Tényleg sok olyan szakma van, amelyik a technológiák fejlődése miatt tíz év alatt is sokat változik. A ma tudása holnap már nem tudás, vagyis majdnem mindenkinek van aggódnivalója. Egy tavaly végzett autószerelő ugyanezt a szakmát ma már gépjármű-mechatronikai technikusként teljesítheti. Amíg az autószerelő a jármű komplex gépészeti-elektronikai elemeiről tanult, addig a mechatronikai technikus már abból indul ki, hogy az autó egyszerre gépészeti, elektronikai, elektrotechnikai és számítógép-vezérelt szerkezet. Vagyis nem csavarhúzóval, hanem laptoppal látunk neki a javítás-diagnosztizálásnak. Erre a szintre autodidakta módon és iskolai szakmatanulással egyaránt eljuthatunk, de az biztos, hogy önmagunk művelése nélkül nem megy. Az autószerelős példára visszatérve, a kormány alatti USB-n keresztül egy harminc éve végzett szakember is képes elvégezni a számítógépes hibavizsgálatot, amennyiben tisztában van a szükséges programok ismereteivel. Nyilván nem kell újra megszereznie a szakmát, elég részt vennie egy 4-5 hetes felnőttképzésen.

A Szakképzés 4.0 lezárult újításnak tekinthető vagy még bővül ilyen-olyan elemekkel?
Tirpák Zsolt: Megjelenhetnek új elvárások, amelyekre ebben a keretben reagálni kell, adott esetben pontosítás szükséges. Az ágazatok és szakmák területén a belátható jövőben átütő bővülés nem várható, de az azokhoz társított programkövetelmények kisebb időtávon is változhatnak. A szakmákhoz kapcsolódó szakképesítések körében szintén jöhetnek újdonságok, főleg, ha erre igény lesz a gazdasági partnerek részéről.

Milyen tényezők határozzák meg Debrecenben elérhető szakképzéseket?
Tirpák Zsolt: Megint rá kell mutatnom a vállalati igényekre, hiszen azokat kívánjuk visszatükrözni. Ha a járműipari központtá váló Debrecenben a gazdasági környezet mechatronikai technikusokat igényel nagy létszámban, akkor számunkra kulcskérdés ilyen szakembereket képezni. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor a mechatronika fogalma eleve idegenül csengett, mindössze a Brassai Sámuel Műszaki Technikumban lehetett ilyen szakmát tanulni. Az amerikai National Instrumentsen kívül nem nagyon voltak ilyen technológiai cégek a városban, az NI is inkább az elektronikában jártas szakembereket keresett. Ma Debrecen iparát meghatározzák a mechatronikára építő gyárak, a mechatronikai technikus pedig sztárszakmává lett. A helyi gazdaságra reagálunk. Debrecenben harminc éve jelentős volt a könnyűipar, sok ruhaipari technikust, szakmunkást képeztünk, külön iskolát tartottunk fenn számukra. Ma egy osztályt nem tudunk elindítani, annyira nincs rá gazdasági igény. Hiába képeznénk szakembereket, nem tudnánk őket elhelyezni.

Vagyis csak olyan szakmát, szakképesítést szerezhetek a Debreceni Szakképzési Centrum által, amellyel jó eséllyel munkához is jutok?
Tirpák Zsolt: Az öncélú képzések ideje lejárt. A szakképző intézmények elengedték azt a megközelítést, hogy pusztán azért indítsanak el egy-egy képzést, mert „van hozzá tanműhelyük vagy egy-két jó, de hamarosan nyugdíjba vonuló tanáruk”. Ezt ma már nem tehetjük meg. Napi kapcsolatban vagyunk a gazdasági szereplőkkel, friss információkkal rendelkezünk a szükségletekről. Kiváló lakmuszpapír a nyári gyakorlat: ha egy szakmában nem tudjuk kihelyezni a diákokat, akkor az azt jelenti, hogy egy-két kivételtől eltekintve állásuk sem lesz.

A duális képzés kiterjed a felnőttoktatásra?
Tirpák Zsolt: Annyira, hogy a saját munkahelyén duális képzésben részesülő felnőtt számára ez óriási előny és lehetőség. Vegyünk egy példát. Egy cégnél dolgozó gépi forgácsoló szeretné megismerni a CNC technológiát, szakmát kíván szerezni. Ebben az esetben három képzésünkre is beiratkozhat. Az elméletet megtanulja a Debreceni Szakképzési Centrum valamelyik iskolájában, a gyakorlatot viszont a saját munkahelyén töltheti, ráadásul a képzési idő alatt többletmunkabér jár a számára. Vagyis a tanulás során a munkahelyén tesz szert új tudásra, miközben erre az időszakra a bére is magasabb.

Az iskolapadban töltendő idő sarkalatos pont. Mennyire szükséges a jelenlét? Távoktatással, online oktatással nem váltható ki ez a dolog?
Tirpák Zsolt: A pandémia miatt nemcsak a közoktatás ismerkedett meg a digitális tanórákkal, hanem mi is rájöttünk arra, hogy a felnőttoktatásnak nem minden esetben feltétele a személyes jelenlét. A képzés két nagyobb szakaszra bontható, az elméletre és a gyakorlatra, melyek aránya szakmánként változó. A gyakorlat kötött, annak minél inkább üzemi környezetben kell történnie. Az elmélet terén viszont elindultunk a távoktatás felé, és a lemorzsolódás drasztikus csökkenését tapasztaljuk. A távoktatás előnye, hogy a felnőtteknek nem kell heti három-négy délután megjelennie, végighallgatni az elméleti előadásokat. Helyette konzultációs rendet vezettünk be, aminek lényege, hogy a szakmatanuló a tananyag alapján felkészül és időnként számot ad belőle. Így ritkábban kell megjelenni, ami rövidíti a képzés miatti fizikai elfoglaltságot. Ily módon az embereket kevésbé akadályozzák a családi kötöttségek, vagy az, hogy éppen el tudnak-e jönni a munkahelyükről. Továbbá az új rendszer lehetővé teszi a beszámítást, vagyis ha valaki rendelkezik már bizonyos elmélet-gyakorlati tudásanyaggal (például tanulta a felsőoktatásban), akkor az a számára elismerhető, csökkenthető a képzés ideje, tartalma.

Mennyi felnőtt tanul jelenleg a Debreceni Szakképző Centrum iskoláiban?
Tirpák Zsolt: Iskolarendszerű, ingyenes, hat hónaptól két évig tartó oktatásban mintegy 2500-an. Két szakma és egy szakképesítés (a gázhegesztőtől az ingatlanközvetítőn át a mobilalkalmazás-fejlesztőig) térítés nélküli megszerzése bárki számára biztosított a 25. életév betöltése után. A másik ágon, vagyis az önköltséges felnőttképzésben folyamatosan hirdetjük a lehetőségeket. Ezek is népszerűek, januárban várhatóan újabb tanfolyamok indulnak. A felnőttképzésben most 150-200 tanulónk van, de előfordult, hogy egyszerre ötezren is végeztek különféle képzéseket.

Ratalics László