A józsai fenyőárus tudja, mitől lesz meseszép a karácsonyfa
Ha valaki ismeri a fenyőfatermesztés csínját-bínját, az Gyökös Szabolcs. A józsai férfi immár harminc éve termeli az ünnep legfontosabb kellékének „alapanyagát”. De vajon hogyan lesz a pici magból gyönyörű karácsonyfa? A többi között erre is kíváncsiak voltunk, amikor meglátogattuk a kertjében.
Ottjártunkkor már szinte minden a vásárra való felkészülésről szólt, a fák egy részét már kitermelték, becsomagolták hálóba, és csak a szállítás volt hátra. Ilyenkor nincs megállás, december 6-ra, a fenyővásár kezdetére mindennek készen kell állnia. Hamarosan tehát kiderül, megérte-e a sok munka.
– Hat év kell hozzá, hogy az elültetett magból szép, eladható fenyőfa legyen – mondta Gyökös Szabolcs. – Két évig ugyanabban a földben nevelkednek a „magoncok”, majd a harmadik esztendőben a nagyját kiültetjük, az apraja meg további két évig még megy az „iskolába”, hogy megerősödjön.
Bár még mindig él az a vélekedés, hogy a fenyőfa igazi hazája Zala megyében van, Gyökös Szabolcs szerint ez az állítás azért nem teljesen állja meg a helyét. Igaz, ugyan hogy a zalai savanyú, agyagos talajt szereti a fenyő, de az ezüst és a luc Józsán, a hajdúsági löszhát fekete földjében is szépen fejlődik. – Homokos talajon viszont nagyon nehéz termeszteni, mivel hatalmas a vízigénye – magyarázta. – Amíg erőre kapnak a kis csemeték, addig nagy szükségük van a csapadékra. Ha kiültetés után a 20-30 centis kis vesszőkre jön egy aszályos idő, akkor nemigen élik túl a megpróbáltatásokat. Volt olyan évem, amikor 5-10 ezer darab piciny fa is kiszáradt, mert nem volt elég eső. Ha ezt az időszakot átvészelik a csemeték, akkor már olyan nagy meglepetés nem érheti a gazdát, túl sok munka utána már nincs velük. A területet tisztán kell tartani, hogy a kis fácskákat a gaz „ne verje el”, a nagyobbak között pedig már elegendő, ha időnként kaszával végigmegy az ember.
Olyan legyen, mint a mesében!
A tökéletes karácsonyfát általában úgy képzeljük el, mint amit a mesekönyvekből megismertünk: szabályos, sehol egy kilógó ág, sűrű lombozat, de csak annyira, hogy azért könnyű legyen díszíteni, és persze a tetején a csúcsdísz is érvényesüljön. – A mesékben tényleg ilyenek a fák, de a természet nem így működik – hangsúlyozta Gyökös Szabolcs. – Persze, lehet segíteni, hogy formás legyen, ennek a jó metszés a titka. A megnyurgult részeket, csápokat, oldalra kilógó ágakat vissza kell csipkedni, így, ha nem is olyanná alakíthatjuk, mint amilyenek a mesében vannak, sok-sok odafigyeléssel egy csúnyának induló fából is kilehet hozni a maximumot. Ráadásul a metszést szereti is a fenyő, hatására „mérgesebben” hozza a hajtásait, így dúsabb lesz. A szépséget viszont meg is kell fizetni, az arányosabb fák természetesen többe kerülnek, mint a kevésbé csinosak.
Drágább lesz! Vagy mégsem?
Ha már az áraknál tartunk… Vajon tényleg drágább lesz idén a fenyő, ahogy azt a hírekben már olvashattuk? Gyökös Szabolcs szerint a zalai termelők azzal, hogy 10-20 százalékos áremelést „lengettek be”, kicsit elvetették a sulykot. – Kétségtelen, hogy emelkedtek a fuvarköltségek, többe kerül az üzemanyag, megbízható munkaerőt meg szinte alig találni, ráadásul 1000-1500 forintos órabér alatt már senki sem hajlandó dolgozni – sorolta. A helyárakról meg inkább ne is beszéljünk! Horribilis összeget kell fizetni egy-egy területért. Nagyon sok fát el kell adni ahhoz, hogy haszon is legyen belőle. Ennek ellenére azt mondom, hogy ha a tavalyi árakkal tudunk dolgozni, az már jó. A lucfenyő métere 3-4 ezer forint lesz. A minőségi ezüstfenyőért 5-6 ezer forintot kell fizetni, a nordmann métere pedig 6 és 8 ezer forint között lesz.
A józsai őstermelőtől megtudtuk azt is: a legtöbben a sztenderd, 1,5 méteres fákat keresik, amit ha feltesznek egy asztalra, felér a plafonig. Népszerűek még a 2,5 méter magasak is, 3-4 métereseket viszont csak kevesen visznek, ahhoz ugyanis nagy belmagasság és hatalmas nappali kell. Gyökös Szabolcs arra a felvetésünkre, miszerint Debrecenben már annyi fenyőárus van, mintha mindenki ebből akarnak megélni, elmondta: régen is nagyon sokan foglalkoztak ezzel, a Csapó utcai fenyővásárban minden évben 12 zalai termelő kínálta a karácsonyfának valót. Hozzátette azt is, hogy az utóbbi időben sok a „kalandor”, akinek van 5-10 millió forint szabadon felhasználható forrása, és ezt gyorsan megforgatva próbál haszonra szert tenni. Szerinte azonban ez nem ilyen egyszerű. – Harminc év rutinja mondtatja velem, hogy abból nem sok jó származik, ha valaki vesz egy kamionnyi fát, és előtte nem méri fel a piac igényeit – mondta. – Nem mindegy például, hogy mennyire forgalmas helyen van az árusítóhely. Legalább 3-4 szezon kell ahhoz, hogy a vásárlók odaszokjanak egy standhoz, onnantól kezdve, ha jó portékát, jó kiszolgálást kapnak, nem is mennek máshova. Ha ezt nem veszi valaki figyelembe, nagyot lehet bukni.
Gyökös Szabolcs harminc év után ilyen hibát már nem követ el, nagyjából tudja, hogy melyik fajtából mennyit érdemes kivinni a piacra. Ha valamelyikből megmarad, abból a következő évi vásárba annyival kevesebbet visz.
Megint menő lett a luc
A vásárlási szokások ugyanis folyamatosan változnak, egy időben például a lucfenyő alig kellett valakinek. – Sokáig semmibe sem nézték, hiába sokkal drágább, mindenki nordmannt akart venni, aminek viszont nincs illata – fogalmazott. – Pár éve megint nagyon szépszerű a luc, mert a gyerekkori fenyőillatot mégiscsak érezni akarják az emberek a lakásban. Most az a legújabb trend, hogy a vásárlók kijönnek hozzám a józsai kertbe, kiválasztják a nekik tetsző fát, egy szalagra ráírjuk a nevüket, és december 23-án értej önnek, addig ki se vágjuk. Az biztos, hogy ezek a lucok jó darabig nem fogják hullajtani a levelüket.
Ez viszont nem biztos, hogy elmondható, a külföldről nagy mennyiségben érkező fákról. Gyökös Szabolcstól megtudtam, a Dániából szállított nordmann fenyőket már szeptemberben kivágják, hűtőházakban tárolják, mielőtt kamionokkal Magyarországra szállítják.
A vásárlási szokások ugyan változnak, a józsai őstermelő szerint a vevők azonban minden évben ugyanolyanok, azaz sokfélék. – Többségük nagyon szórakoztató – mesélte. – Vannak, akik családi programot csinálnak a fenyővásárlásból, és képesek egy fél napot eltölteni a keresgéléssel. Megnézik szinte az összes fát. Kiválasztanak egyet, azt félreteszik, aztán találnak egy szebbet, és végül amellett döntenek. Olyan is van, hogy a szinte tökéletes fát otthagyják, és egy sokkal csúnyábbat vesznek meg. Előfordul, hogy nem tudnak dönteni, és veszekedéssé fajul a nézelődés.
Irány a termálfürdő!
Arra a kérdésre, hogy milyen időt kívánjunk a vásárhoz, Gyökös Szabolcs határozottan a nem túl hideg, de havas időjárásra voksolt. – Ónos eső semmiképp se essen, mert akkor tönkremennek a fák – kérte. – A ráfagyott esőtől letörnek az ágak, volt olyan évünk, amikor rengeteget kellett emiatt kidobnunk. Ha van hó, akkor teljesen más a vásár hangulata, mi is könnyebben viseljük, hogy egész nap a szabadban kell lennünk, és a vásárlók is szívesebben nézelődnek.
Gyökös Szabolcs azt persze nem tagadja, hogy ez a 19 nap hóban, sárban, fagyban azért alaposan megviseli, és mire eljön a vásár vége, kevés ereje marad az ünneplésre. – December 24-én bezárunk, aztán még le kell bontani a sátrakat, mire hazaérek, besötétedik – mondta. – Hazaviszem az utolsó megmaradt vödrös lucot, de feldíszíteni általában már nincs erőnk. A feleségem, aki szintén árusít még aznap is, elkészíti a vacsorát, leülünk a csupasz fa mellé, meggyújtunk egy gyertyát, és csak nézzük. Másnap, mire jön az unoka, persze fel is díszítjük. Két ünnep között pedig irány a termálfürdő! A vásárban átfagyott csontjainknak nagy szüksége van a jó meleg gyógyvízre.
Gyökös Szabolcsnak, amellett persze, hogy az egészet a pénzért csinálja, fontos az is, hogy a vevők elégedetten távozzanak, hiszen legközelebb akkor biztos visszatérnek majd. – Viccesen szoktuk mondani egymás közt, hogy az általunk eladott fenyőfák mellett vajon hány „mennyből az angyalt” énekelnek el karácsonykor, és ez bizony jó érzéssel tölt el bennünket.
Takács Tibor
