Rénes Janka tudja a jó test titkát, és el is árulja!

Cívishír: A lélegzetelállítóan csinos testedben hány év kemény munkája van benne?
Rénes Janka: Tizennyolc éves koromban kezdtem a fitneszt, eleinte edzővel, majd én is edzővé váltam, négy éve pedig már versenyzem is. Novemberben töltöm a harmincat, tehát sok-sok edzésóra van már mögöttem.

Cívishír: A fitneszt mivel alapoztad meg?
Rénes Janka: Versenyszerűen nem sportoltam gyerekkoromban, csináltam ezt is, azt is a mozgás kedvéért, de egyiket sem komolyabban. Szerintem nekem a mozgáskoordinációm nem annyira jó, hogy például egy mazsorettcsapatban megálltam volna a helyem. A fitnesz modell kategóriához szerencsére nem kell koreográfia, így az nekem való. 

Cívishír: A fitneszben csak a kezdet nehéz, ugye? De az nagyon…
Rénes Janka: Sokan valóban azt hiszik, hogy elkezdeni nehéz, de kitartóan, hosszú éveken át csinálni sokkal nehezebb. A legtöbben gátlásokkal küzdenek, ezért nem mennek be egy edzőterembe, ahol csinos hölgyeket és kigyúrt férfiakat is látni. Sokan azt hiszik, nem illenek a képbe, pedig ez butaság. Egy haladó sem nézi le a kezdőt. Ha én elmennék táncolni, vagy mondjuk lovagolni, tök béna lennék ez elején, ami természetes. Egy edzőteremben senkit nem érdekel a másik. 

Cívishír: Azért megnézi mindenki a másikat, főleg a hölgyek egymást!
Rénes Janka: Ha egy súlyosan elhízott nőt látok, akkor sem cikizem ki sértő gúnnyal magamban, legfeljebb arra gondolok, hogy az életmódváltást jóval hamarabb el kellett volna kezdeni, de aki már ott van, és csinálja, azt őszintén tisztelem és becsülöm.

Cívishír: Tizennyolc éves korod óta csak fitnesz, semmi más?
Rénes Janka: Két évig Kanadában éltem. Ott is személyi edzővel szerettem volna edzeni, de azt anyagilag nem tudtam megengedni magamnak, hiszen nagyon drága, ezért elkezdtem magam képezni előbb elméletben, majd gyakorlatban is. Amikor hazajöttem…

Cívishír: Állj! Maradjunk még Kanadánál! Egyáltalán hogy kerültél oda?
Rénes Janka: A nagyon híres kanadai kávézólánc, a Tim Hortons toborzott Magyarországon. A budapesti állásinterjún megfeleltem, és azonnal vinni akartak, de még gimnáziumba jártam. Kértem, legalább hadd érettségizzek le, szerencsére azt megvárták, a vizsgák után három nap múlva már kint munkára jelentkeztem. Az volt a célom, hogy világot lássak, egy évet terveztem, de aztán kettő lett belőle, olyan jól éreztem magam.

Cívishír: Olyan jól azért mégsem, hogy kint maradj?
Rénes Janka: Mindenképpen szerettem volna egyetemet végezni. Ezt Kanadában bonyolult lett volna, hiszen vagy tanulói, vagy munkavállalói vízummal lehet kint tartózkodni, meg egyébként is nagyon drága kint az egyetem.

Cívishír: Milyen a Tim Hortonsnak dolgozni, meg egyáltalán Kanadában élni?
Rénes Janka: A Tim Hortons olyan rendszerben működik, mint itthon a McDonald’s, azaz különböző munkakörök vannak, és előbb-utóbb mindenki csinál mindent.  Mivel úgy ítélték meg, hogy nekem jó a SET-em – azaz smile, eye contact és thank you –, ezért szinte végig a pultban dolgoztam. Reggel ötkor kezdtem, de délután egykor már végeztem, tehát volt időm edzeni. Egy Calgary melletti kisvárosban éltem, sokat utaztam, tényleg nagyon jól éreztem magam. 

Cívishír: És akkor két év után hazajöttél…
Rénes Janka: Előbb elvégeztem az élelmiszermérnöki alapképzést az Agráron, majd az orvosin a táplálkozástudományi mesterképzést. Ma már ugyanannyit foglalkozom étrendkészítéssel, táplálkozási tanácsadással, mint amennyit edzősködéssel.

Cívishír: Ebből meg lehet élni?
Rénes Janka: Igen!

Cívishír: Mondd, mit szúr el az átlagmagyar a táplálkozásával?
Rénes Janka: Nagy sok téves felfogás van az emberek fejében, és próbálják túlmisztifikálni a diétát. Sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt egy átlagember gondolja.

Cívishír: Akkor miért kell mesterkurzusra járni?
Rénes Janka: A táplálkozástudomány napról napra fejlődik. Nagyon sok betegség okozója a helytelen étrend, ugyanakkor sok betegség gyógyítható megfelelő táplálkozással. A legnagyobb gond az, hogy az emberek nem akarnak a táplálkozásra túl sok pénzt, időt és energiát fordítani. Most ugye a zöldség- és gyümölcsárak magasak, sokan nem veszik meg, helyette gyorsan elmajszolnak valami margarinnal dúsított péksüteményt. Tudom, nem mindenki veheti meg a prémium kategóriás élelmiszereket, de amit megvesz, annak az árából egészségesebb étrendet lehet kihozni.

Cívishír: Nálunk csillagos tízes a tested, de a fitneszversenyek világában milyen szintet képviselsz jelenleg?
Rénes Janka: Négy évvel ezelőtt azért indultam el az első versenyen, mert gondoltam, jó referencia egy edzőnek, és ha valaki megkér, hogy készítsem fel egy fitneszversenyre, akkor legyen benne némi tapasztalatom. Rögtön sikerélmény is ért, megtetszett a versenyek hangulata is, újabb és újabb megmérettetéseken indultam, mindig jobb és jobb akartam lenni, és úgy gondolom, folyamatos a fejlődésem, amit az eredmények is igazolnak. A fitneszben nagyon sok szövetség van, mint profibokszban, de mégis van egy, amelyik A SZÖVETSÉG, tehát a legnívósabb, ez az NPC-IFBB Pro League. Itt profi kártyát kapnak a legjobbak, ami nagy elismerés egy versenyzőnek, hiszen azt követően pénzdíjas versenyeken vehet részt. Ennek a szervezetnek a versenyein szerepelek, és a jövő évemet arra szánom, hogy sikerüljön a profi kártyát megszerezni.

Cívishír: Egy kicsit olyan ez a sport kívülről, mint az állatvásár. Jó a foga, jó a lába, megvan mindene, vigyük!
Rénes Janka: Kétségtelen, hogy a gátlásokat le kell vetkőzni. Egy alig takaró bikiniben, fényárban kell kiállni a színpadra. Ez a velejárója. Amikor készül az ember kőkeményen három hónapig, akkor már csak az a cél vezérli, hogy megmutathassa magát. Lámpaláz bennem már nincs, versenydrukk annál inkább.

Cívishír: Pontozd magad, mintha bíró lennél!
Rénes Janka: Erősségem a lábam, a fenekem, a gyengém a hasam, a derekam. Feszes a kötőszövetem, ezért marad feszes a lábam is, de azért nagy árat fizetek deréktájon, mert onnan nehezebben megy ki a víz, mint másnak. A bírók a váll, a derék és a csípő arányát nézik, nem az izmot. Mivel nekem vastagabb egy kicsit a derekam, az összképen úgy tudok korrigálni, hogy a vállamon kell szélesítenem. Mindenesetre még többet kell fogynom, még több vizet kell kihajtanom magamból.

Cívishír: Versenyre készülve mi a napi menüd?
Rénes Janka: Napi 400 gramm sótlan halat, sütve vagy párolva, de mindenképpen zsiradék nélkül, valamint nyersen kígyóuborkát és jégsalátát. Természetesen utóbbiakat is só nélkül! Jó hír, hogy a zöldségből bármennyit lehet enni. Ilyenkor nyilván az a cél, hogy a szervezet hozzányúljon a zsírraktárhoz, ha energiára van szüksége. Márpedig van, mert ilyenkor is napi két óra kardióedzéssel készülünk. 

Cívishír: Nyugalmi időben, azaz versenyszezonon kívül bepótolsz mindent mi szem-szájnak ingere?
Rénes Janka: Akkor mindent eszem, de az egészséges táplálkozás elveinek betartásával.

Cívishír: Semmi „bűnözés”?
Rénes Janka: Dehogynem! Tizenöt-húsz százaléknyi „bűnözés” mindig belefér, és én azt ki is használom. Ha például elmegyünk étterembe, megeszem a desszertet, de otthon zsír- és cukorszegényen főzök mindent.

Cívishír: Ha annyit futnánk, mint a párod, Dombi Tibi, nekünk is kockás lenne a hasunk?
Rénes Janka: Tudatos, egészséges táplálkozás nélkül nem lehet elérni megfelelő edzettségi állapotot. Fogyás szempontjából például a táplálkozás még fontosabb, mint maga a mozgás. Csak edzéssel nem lehet olyan változást elérni, amilyent az ember szeretne. Tibi sokáig nem tudta lefutni a maratont az általa meghatározott időn belül. Mondtam neki, hogy a napi két tábla csoki miatt van, amit megeszik. Annyit fut, hogy lemozogja – hallgattam ezt egy ideig, de aztán sikerült meggyőzni, letette a csokoládét, megfogadta minden tanácsomat, a következő maratonin pedig simán elérte a kívánt időt, még annál jobbat is.

Cívishír: Tibi ugye rendes elemózsiát kap otthon, nem pedig salátát és sótlan halat?
Rénes Janka: Tibi sokat fut, neki nyilvánvalóan más az étrendje, de ő profi futballista korábban is nagyon odafigyelt a táplálkozásra, most pedig még jobban odafigyel, és ezért fitt. Én főzök, tehát egészséges az étrendje. Bár nem tudom, mit csinál akkor, amikor nem vagyunk együtt. 

Cívishír: Megsúgom, megeszi a csülökpörköltet is!
Rénes Janka: Azzal semmi gond, mondtam, hogy lehet „bűnözni” egy kicsit!

Cívishír: Jársz vele futni?
Rénes Janka: Egyszer szóba került, hogy fussunk együtt, de az utcasarokig bírta a tempómat. Azt mondta, ilyen lassan ő nem tud futni, és ott elváltak az útjaink. Az én sprintem neki séta, de ő nem tud sétálni. Kardióedzés gyanánt sokat lépcsőzöm, vagy a futópadot emelkedőre állítva szoktam gyalogolni. Az én futásom nem igazi futás, inkább csak kocogás.

Cívishír: A tanítványaidról kopnak a kilók?
Rénes Janka: Nagyon jó csapatom van, harmincasok, negyvenesek, és mivel már hosszú évek óta hozzám járnak, igencsak fittek. Van, aki az én közreműködésem által lett sportos alkatú, más már úgy jött oda. Van olyan vendégem is, aki még cipel súlyfelesleget, de dolgozunk rajta. Idén február óta már húsz kilót fogyott! Aki kitartó, eléri a célját mindegyik sportban, csak jó kedvvel menjen edzésre.

Cívishír: A debreceniek többsége kövér – ezt mérte fel az önkormányzat, és indított akciót Mozdulj, Debrecen! címmel. Tényleg kövér a cívis?
Rénes Janka: Sajnos az, és sajnos nagyon sokan rosszul kezdenek neki a sportoláshoz. Sokan például nagy túlsúllyal mennek futni, aztán néhány száz méter után rákvörös a fejük, szúr a szívük, fáj minden csontjuk, kiköpik a tüdejüket, szenvednek, és két próbálkozás után feladják, ami érthető, hiszen így valóban nem lehet élvezni a sportolást. Első körben szakember segítségét kell kérni, aki személyre szabott tervet készít a fokozatos terheléshez, tanácsot ad az életmódváltáshoz. Aki nem tudja megengedni magát a személyi edzőt, maga is csinálhatja, csak ésszel tegye! Aki éveken keresztül munka után, esténként három órát ült a fotelban a tévé előtt, előbb kezdjen csak napi húsz percet sétálni, majd harmincat, negyvenet, és meglátja, egy idő után beindul a fogyás. Csak ki kell tartani, egyik napról a másikra nem lehet húsz kilót fogyni.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Dombi Tibor futva kísért el minket az Isten háta mögé + FOTÓK!]