A szolnokiak felmosták a pályát a debreceniekkel

Esélye sem volt a DEAC-nak a Szolnok elleni elődöntő harmadik mérkőzésén, az első perceket leszámítva végig a hazaiak akarata érvényesült, s végül kiütéses, 94-57 arányú győzelmet arattak.

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc harmadik találkozóját 1-1-es állásról várhatták a felek, így a mérkőzés győztese egy lépésre kerülhetett a jövőhét szombaton kezdődő bajnoki fináléhoz. A Debreceni Egyetem keretébe visszakerült az első derbi előtti utolsó edzésen orrtörést szenvedő csapatkapitány, Polyák László, így Kovács Adrián valamivel bővebb rotációval dolgozhatott.

Nagy iramban kezdődött a találkozó, a DEAC pontjait a meccs kezdetén szokásos módon Tóth Ádám szállította. A negyed derekáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám ekkor a Szolnok ritmust tudott váltani, sorozatban három kosarukra nem érkezett válasz, így Kovács Adrián időt is kért (16-9). A folytatásban Drenovac duplájával és Moody hármasával zárkóztak a vendégek, ám a védekezés továbbra is hagyott némi kívánni valót maga után, így a játékrész végéig öt pontot megtartott előnyéből az Olajbányász.

A második tíz perc kezdetén gyors kosárváltások után mindkét oldalon pontatlanná váltak a támadások, ám ezt követően Hines harcolt ki sportszerűtlen hibát, a bedobott büntetők utáni extra támadást pedig Tóth fejezte be eredményesen, így egyre zárkózott a DEAC (25-24). Nem hagyta lendületbe jönni a debrecenieket a vendéglátó, Warner és Pongó révén egy 8-2-s futással újra megléptek, sőt Cakarun büntetői után három perccel a nagyszünet előtt kétszámjegyűre hízott a differencia.

A félidő hajrájában is a Szolnok akarata érvényesült, ráadásul az utolsó másodpercben Badzim egy dudaszós hármast is értékesített, így 46-29-el zárult a játékrész.

Ami a fordulás után következett maga volt a rémálom, rögtön két hárompontossal indított az Olajbányász, mely után húsz felé kúszott a különbség. A Szolnok agresszív védekezése ellen nem volt ellenszer, ráadásul a dobásaik is rendre beestek, a DEAC játéka pedig teljesen szétesett. A győztes kiléte hamar eldőlt, de a vendéglátók biztos vezetésük tudatában sem kegyelmeztek, s a negyed utolsó percében már negyven ponttal is vezettek, melyre Moore hármasa csak szépségtapasz volt (75-38). Az utolsó negyed már csak formalitás volt, a játék intenzitása érezhetően lelassult, a vezetőedzők pedig gondolva a negyedik mérkőzésre az addig kevesebbet játszókat szerepeltették. Az utolsó etapot a Debreceni egyetem legalább becsületből döntetlenre hozta, ám az már borítékolható, hogy ha bármi célja van még Polyákéknak az elődöntőben, akkor gyökeres változásokra lesz szükség, elsősorban hozzáállásban.

Mesterszemmel

Kovács Adrián: Fásultan kosárlabdáztunk, nem hittünk azokban a dolgokban, amikből az előző mérkőzéseken sikeresek tudtunk lenni, semmit sem mutattunk azokból az előre megbeszélt játékelemekből, amik korábban működtek. A hozzáállásunk ma nem volt elfogadható, elnézést kérek a szurkolóinktól, a következőn találkozón biztosan nem lesz ilyen.