Debreceni 21-es: Boros Ferenccel apaságról, magyarságról, a Lokiról

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Boros Ferenc testnevelő-kézilabdaedzőtől.

Eltűntél a debreceni kézilabdás életből, pedig több NB I-es játékost is kineveltél. Pontosan hányat is, kiket?
Több csapatnyit, hirtelen nem is tudnám összeszámolni. Neveket nem akarok mondani, mert képtelen lennék mindenkit felsorolni, és aki kimarad, az esetleg megsértődhet. A hölgyek érzékenységébe nem akarok belegázolni. Egy biztos: megesik, hogy az ellenfél soraiban több debreceni nevelésű játékos van, mint a DVSC-ben. Egy időben például nem volt olyan csapat az NB I-ben, ahol nem játszott debreceni nevelésű játékos.

A debreceni utánpótlás-nevelésben most mégsem számítanak rád. Mi ennek az oka?
Nem tudom, nem közölték. Öt éve rúgtak ki (a felnőtt csapat pályaedzője volt Varga József vezetőedző mellett – a szerk.), azóta nem beszéltem a klubvezetéssel. Illetve egyszer szóltak hozzám, nemrég hívtak, hogy cseréljünk el egy meccset az utánpótlásbajnokságban a koronavírus miatt. Az jut eszembe, hogy kirúgásunk előtt egy évvel egy hétig volt a vendégem Róth Kálmán, minden nap hajnalig csábított, hogy menjek Győrbe dolgozni, tárt karokkal fogadtak volna, de én nemet mondtam, mert nekem a DVSC volt a mindenem. Most is a DVSC a mindenem, csak ez az érzelem nem kölcsönös.

Róth Kálmán a győri sikerek egyik fő letéteményese, az ETO utánpótlás-igazgatója. Milyen ember? Mesélj róla!
A kézilabda az élete; szakértelme, képzettsége, elhivatottsága, kikezdhetetlen, éppen ezért megbocsátható az, hogy műszaki analfabéta. Csanád fiam egyszer véletlenül bekapcsolta az ülésfűtést az új Audijában, Kálmán pedig úgy járt huzamosabb ideig, nyáron sem vette észre, csak furcsállotta, hogy izzad a háta. Aztán egyszer a szervizben kérdezték meg tőle, hogy nyáron miért használja az ülésfűtést, ott esett le neki, hogy az Audiban ilyen is van.

Hajdúböszörményben van most szükség rád. Ki tudsz ott teljesedni?
Maximálisan, és meg sem tudnám unni, hiszen meglehetősen változatos a munka. Serdülő lánycsapattal kezdtem, majd dolgoztam fiúcsapattal is. Most éppen felnőtteket edzek, de ez a társaság is csak a nevében felnőtt: 18-20 évesek játszanak benne. A csapat több mint a fele egyetemista, akár DEAC is lehetnénk. 

Kivülállóként hogy látod a DVSC női kézilabdacsapatának szereplését?
A szisztematikus építkezést valahogy nem látom, annak azonban nagyon örülök, hogy három fiatal tehetség is a válogatott keret tagja. Sajnos nincs időm minden mérkőzésre eljutni, hiszen a tanári állásom, illetve a hajdúböszörményi edzői munka mellett még Tégláson is van egy gyerekcsapatom, a legtöbb nap este esem haza, és csak az internet által kerülök valamennyire képbe.

Mondj a kézilabda-válogatottjainkról jót és rosszat!
A lányok most nagyon sokat tanulhatnának a fiúktól, leginkább hozzáállásban. Tombolok akkor, amikor látom, hogy a női válogatottban egyesek időnként lányos sértődöttséggel kézilabdáznak. Ilyet nem tehet senki, aki felveszi a címeres mezt! Nagyon örülök a férfi válogatott sikereinek, rendkívül szimpatikus csapat, játékostul, edzőstül, mindenestül. Abban biztos vagyok, hogy a női válogatott kijut az olimpiára, azaz megnyeri a győri selejtezőt.

Focizzunk! Mindenki tudja rólad, hogy a DVSC futballcsapatának a lelkes híve is vagy. Vagy inkább ne is beszéljünk róla?
Kiakaszt a pályán nyújtott produkció, az NB II-es lét, de azt mondom, hogy ha ez a megtisztulás ára, akkor legyen – kinyögjük valahogy. Egyébként minden jó irányba megy, csak még a pályán nem, ott valahogy nem akar látszani a változás. A Szolnok elleni bajnoki közben gondolkoztam, mi vesz rá engem arra, hogy ezt nézem szombaton kora délután, amikor még egy kortyot sem ittam. Ehhez a focihoz ugyanis minimum félkóma kell. Természetesen a remény hal meg bennem utoljára, és remélem, mielőbb járhatunk újra meccsre.

A válogatottunk kárpótol?
Ugrált az egész család, amikor Szoboszlai bevágta Izlandnak a győztes gólt. Valami azt súgja, hogy a két hazai EB-mérkőzés – portugálok és a franciák elleni – közül egyet megfogunk. Én képesnek tartom ezt a csapatot arra, hogy újabb bravúrt érjen el.

Negyven is elmúltál, mire apa lettél. Lehet fogni ezt a sok munkára, a karrierre, vagy ekkorra nőtt be a fejed lágya?
Sok mindenre lehetne fogni, csak semmi értelme, mert egyik sem lenne igaz. Az igazság az, hogy akkor találtam meg azt az embert, akivel vállaltam a családalapítást. Egyébként is egy házasságot terveztem az életemben, azért is húztam az időt, nehogy beleszaladjak egy válásba, mint ahogyan szinte mindegyik barátom. Vagy úgy is mondhatjuk, negyven után nőtt be a fejem lágya, azaz ekkor tudtam elfogadni mást is magam mellett.

Éppen a Házasság hetében beszélgetünk. Neked miért fontos a házasság? Fontos a papír?
A gyerekeim édesanyját nem mutathatom be egy idegennek úgy, hogy a barátnőm. A nőt, akit társadul fogadsz, tiszteld meg annyira, hogy feleségül veszed! Illetve előbb megkéred a kezét, mert ez a sorrend, és majd ő megtisztel azzal, hogy feleségül megy hozzád. Az én világomban ez a rend.

Csanád, Kincső, Lelle – a gyerekeid neve sokat elárul rólad!
Mindig is fontos volt számomra a nemzeti öntudat, mert az teszi magyarrá a magyart és nemzetté a népet. A házam frontját kovácsoltvasból készül Nagy-Magyarország térkép díszíti, mellette van a címer és az év 365 napján lobog a házamon a magyar zászló. Tavaly június óta egy Trianon-emlékmű is kint van, én faragtam fából. De a kemencém ajtaján is Nagy-Magyarország van, az oldalára pedig a feleségem magyar népmesei motívumokat rajzolt. Ebben a szellemiségben neveltek minket a szüleim, akik nyugdíjas pedagógusok, édesapám fafaragó népi iparművész, nekünk minden berendezés magyaros jelleget viselt otthon.

Az ország fele – vagy talán még nagyobb része is – különösebb nemzeti elkötelezettség nélkül éli az életét. Feltételezem, hogy ez zavar.
Sajnálom az ilyen embereket. Tájékozatlanság, rossz szellemiség lehet az oka. Ebben az internetes világban ráadásul az ilyen internacionalisták még inkább elmerülnek a fake news mocsarában, hiszen megfelelő történelmi ismeretek hiányában nem tudják eldönteni, mi igaz, és mi nem. A Facebookon minden ellen lehet lázadni, mindent lehet tagadni, a nemzeti identitást is.

Bár Bocskaikertben találtad meg a családi nyugalmat, tősgyökeres debreceni vagy. Neked mi a legjobb Debrecenben?
A legjobb és a legélhetőbb nagy falu az országban. Hiába a második legnagyobb város, nem tudok száz métert sétálni az utcán úgy, hogy ne jöjjön szembe ismerős. Folyamatosan épül-szépül a város, edzőként sokakkal találkozom az országban, mindenki áradozik Debrecenről. 

Mi a legrosszabb Debrecen?
Most leginkább az, hogy NB II-ben van a Loki.

Ha Róth Kálmán sem tudott elcsábítani, van az a pénz, amiért elhagynád Debrecent?
Sosem volt ilyen szándékom. Szeretem Debrecent, csak a közlekedéstől megőrülök. Meg tudnék veszni, amikor a városban autózom.

Sör, bor vagy pálinka?
Bor és pálinka. Fehérből is vörösből is száraz, pálinkából házi. Abból is a legjobb az apám körtepálinkája. 

Csülökpörkölt vagy cézársaláta?
Hülye a kérdés! Illetve nem kérdés: csülök!

Tankcsapda vagy Modern Talking?
Nyilván Tankcsapda. Újabban egyébként Nemzeti Hangot hallgatok. Mindenkinek szeretettel ajánlom, megyénkbeli rockzenekarról van szó. A gyerekeim is tudják kívülről a szövegeit.

Ajánlj olvasnivalót is!
Nyirő Józsefnek Az én népem című megrendítő regénye volt rám a legnagyobb nagy hatással. Hátha lesz egyszer időm ismét olvasgatni, és akkor majd újra sorra veszem az összes nagy magyar írót.

Romantikus vígjáték vagy keserédes dráma?
Egyik sem. A tévében szinte csak sportot nézek, és ha még jut időm, akkor természet- és dokumentumfilmeket. Tudok nevetni egy-egy jó vígjátékon, de az nagyon ritka alkalom. A Gyilkos elmékhez hasonló, gagyi amerikai sorozatokkal engem kíméljenek!

Az apaság vagy az edzői, pedagógiai munka nehezebb?
Apának lenni a legkönnyebb állapot a világon, hiszen mást sem kell tenni, csak szeretni, a szeretettel pedig mindig minden jó irányban halad, és a vége mindennek csak jó lehet. Pedagógusnak lenni manapság nagyon nehéz, mert egyre kevésbé vevők a fiatalok a következetességre, a fegyelemre. Rengetegen küzdenek önértékelési zavarokkal, ami sok vitára ad okot, és kevés eszköz van a pedagógusnak a kezében. Nem tudom, hová vezet ez.

Cs. Bereczki Attila