Koronavírus: több magyar is felszállt a milánói járatra Debrecenben

Ahhoz képest, hogy az országos tisztfőorvos február 24-én bejelentette, hétfőtől a debreceni repülőtéren is mérik a Milánóból közvetlenül érkező utasok testhőmérsékletét, a kíváncsi látogató a kora délutáni órákban még semmi olyat nem tapasztalt az utasterminál mindenki által elérhető fogadórészén, ami eltért volna a megszokottól. Azt gyorsan megtudtuk persze, hogy maga a vizsgálat természetesen nem ezen a helyen történik, hanem valahol ott, ahol a gépről leszálló utasok a terminálhoz érkeznek. Hogy hol, milyen módon és pontosan mi történik, ha valakit gyanúsnak találnak, arról a reptéren információhoz jutni képtelenség. Minden titkok tudója a Nemzeti Népegészségügyi Központ, tőlük viszont hiába vártunk választ.

[Beillesztett cikk: Repülővel senki sem érkezett lázasan Debrecenbe Olaszországból]

Az országos tisztifőorvosra visszatérve, Müller Cecília hétfőn azt mondta, Magyarország vírusmentességének megőrizése érdekében az észak-olaszországi járvány miatt új eljárásrendet alakítanak ki a nemzetközi ajánlások alapján. Tekintve, hogy éppen február 24-én kora délután indult egy gép Debrecenből Milánóba, néhány óra múlva pedig érkezik egy a lombard fővárosból, rövid reptéri terepszemlére indultam: mit érezhet ebből az átlagos honpolgár?

[Beillesztett cikk: Egy magyar is elkapta a koronavírust!]

A Homokkerti felüljárón már annyira dolgoztak bennem a koronavírus kapcsán látott külföldi felvételek és a hollywoodi filmélmények, hogy azon sem lepődtem volna meg, amennyiben a honvédség éppen barikádokat emel a reptéri úton. A célobjektumhoz érve enyhe csalódottsággal vettem tudomásul, hogy egy törpenövésű katonai rendészt sem vezényeltek a helyszínre. Útközben megbeszéltem magammal, hogy milyen dumával jussak be abban az esetben, ha csak érvényes repülőjegy birtokában engednének be. Így egyenesen az önérzetemet sértette, hogy senki nem kérdezett semmit. Egy gombnyomással parkolószelvényt kértem a sorompónál, majd nyílegyesen áthajtottam és leparkoltam.

Eszükben sincs itthon maradni

Az utasterminálba igyekezve néhány kint beszélgető taxison és az épület előtt cigizgető hátizsákos külföldin kívül semmi izgalmasat sem láttam. De az az igazság, hogy odabent sem: a check-in pultok közül csak a milánói járaté üzemelt, a fogadótérben alig néhányan üldögéltek fülhallgatósan vagy egymással diskurálva. A reptéren dolgozó rendőrök közül egy járőrpár hamarosan feltűnt az italautomatáknál, ugyanakkor a koronavírus kapcsán figyelmeztető táblát, brosúrát nem sikerült felfedeznem – még a honlapon és a közösségi médiában sem… A délelőtt bejelentett testhőmérséklet-ellenőrzés híre is új volt mind annak a szakács srácnak, mind a csőszerelő csapatnak is, akikkel beszédbe elegyedtem.

[Beillesztett cikk: Koronavírus: Debrecenben is mérik az utasok lázát]

Előbbi a párjával érkezett, de csak a fiú repült Milánóba, aki a svájci-olasz határhoz közeli kedvelt síparadicsomban, St. Moritzban dolgozik. Mint mondta, egyáltalán nem aggódik a koronavírus miatt, szerinte a járvány túlreagált a valódi veszélyéhez képest. Ő múlt pénteken érkezett haza, Milánóban már akkor is átesett hőmérésen. Azért – tette hozzá – elővigyázatosabb lesz a szokásosnál, így tartózkodik a szükségesnél több időt eltölteni zsúfolt helyeken.

Egy ötfős, borsodi és hajdú-bihari férfiakból álló társaságnál már volt szájmaszk. Eddig nem használták, túlzásnak tűnt, de most inkább felveszik.

A csapat szintén Svájcba tartott Milánó érintésével, valamennyien egy gyógyszergyár építésén dolgoznak az alpesi országban csőszerelőként. Kéthetente járnak haza, a múlt pénteken komoly biztonsági intézkedéseket láttak a milánói repülőtéren, ahol az ázsiai utasokkal különösen szigorúak. Viszont – jegyezték meg – az olaszok csak a befelé érkezőket ellenőrzik, az országot elhagyókat már nem. A csapatot Milánóban a cégük által küldött kocsi várta, azzal utaztak tovább. Kiderült az is, hogy bár folyamatosan olvassák a koronavírusról szóló híradásokat, a vészharangok kongatását fenntartással kezelik, saját maguk miatt pedig különösebben nem aggódnak. A betegség kapcsán például inkább az foglalkoztatja őket, hogy mennyivel nehezebb lesz két hét múlva hazajutniuk vagy okoz-e fennakadást a járvány a munkavégzésükben.

Ratalics László