A debreceni orvos rémálma, hogy lekapcsol az internet

Különös szabadidős elfoglaltságot talált magának a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság alosztályvezető főorvosa. Ha ideje engedi, választ magának egy Forma1-es versenypályát, beül az autóba, és faragja az ezred- és századmásodperceket. Ha úgy van kedve, akkor a Hungaroringen köröz, de bármikor megteheti, hogy a híres monacói utcai pályán próbál új körrekordot futni, vagy éppen átruccan a tengerentúlra. Ráadásul ez a szórakozás nem is kerül sokba, elég, ha otthon bezárja a szobaajtót, kényelmesen elhelyezkedik a szimulátor előtt, és már indulhat is a harc az idővel. Cívishír-interjú Deményi Tamás országos bajnokkal.

Cívishír: Annyi minden mást csinálhatna a szabadidejében. Horgászhatna, túrázhatna, gyűjthetne bélyeget…
Deményi Tamás: A számítástechnika gyerekkorom óta érdekel, ráadásul beleszerettem a Forma 1-es autóversenyzésbe is. Először 1995-ben, 18 évesen, édesapámmal jutottam el a Magyar Nagydíjra, amit akkor Damon Hill nyert meg. Az első F1-es játékot Grand Prix 2 néven 1997-ben sikerült megvennem, és azóta tart ez a szerelem, bár ma már jóval kevesebb időt szánok a hobbimra, mint annak idején. 

Cívishír: Bő húsz év alatt elég sokat fejlődött ez az iparág…
Deményi Tamás: Ma már csak mosolygok azon, hogy az első játékokban még a számítógép billentyűzetével kellett irányítani az autókat. Utólag visszagondolva, nem is sok köze volt annak az autóvezetéshez. Aztán ahogy fejlődött a technika, egyre élethűebbek lettek a játékok, megjelentek először a joystickok, később a kontrollerek, majd a kormány és a pedál is. Ma meg már ott tartunk, hogy egy komplett szett, kormánnyal, pedállal, állvánnyal, mozgó üléssel, akár több millió forintba is kerülhet. Igaz, cserébe hasonló érzést kap az ember, mintha valóban egy versenyautóban ülne. Az első olyan fejlesztés, ami már komoly szintre emelte a szimulációt, rFactor néven 2005-ben jelent meg a piacon, és annak egy professzionálisabb változatát a Forma1-es csapatok is használták (rFactor Pro). Aerodinamikai elemeket teszteltek vele, az újonc pilóták azon tanulhatták meg, hogy az egyes pályákon melyik kanyarban hogy tapad az autó, milyen sebességi fokozatban érdemes kapcsolni. Mára pedig eljutottunk odáig, hogy a pályákat lézerszkennerek segítségével teljesen digitalizálják, megjelentek a VR-sisakok, amit ha felvesz az ember, szinte úgy érzi, mintha a pilótafülkében ülne, körbe tud nézni, használhatja a tükröket. Lassan filmszerű élménnyé válik az egész, talán még egy szélgéppel lehet fokozni a hatást. Nagyjából szerintem ez lehet a fejlődés vége, bár könnyen előfordulhat, hogy az idő rám cáfol majd.

Pillanatkép a 2013-as szenior bajnokságból (rFactor)

Cívishír: Otthon az egyik szobát feláldozta a hobbijának?
Deményi Tamás: Nálam ez hobbiként indult, és meg is maradt otthoni keretek között, mert ez azért egy viszonylag kötött infrastruktúrát igényel. A szoba egy részét alakítottam ki a szimulátornak. Nincs ugyan mozgó ülésem, de az állvány, a megfelelő monitor, a kormány, a versenyzői ülés, a pedálok és egy komolyabb PC, amelyen fut a szoftver, szükségesek ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjak versenyezni.

Cívishír: Munka mellett mennyi idő jut rá?
Deményi Tamás: Egyre kevesebb, hiszen más dolgokkal is foglalkozom, és ott van a család is. Amatőrként kezdtem, és az is maradtam. Ahhoz, hogy valaki igazán menő legyen ebben, naponta akár 4-5 órát is gyakorolnia kell. Az e-sport egyre népszerűbb és egyre profibbak a feltételek is. A legjobbak komoly szponzorokkal a hátuk mögött, sok pénzért versenyeznek. Azon a szinten ezt már nem lehet félvállról venni, teljes embert kíván, egyre inkább olyat, aki szinte csak azzal foglalkozik. Vannak világbajnokságok, ahol már magyarok is szerephez jutnak.

Cívishír: A számítógépes játékokra nagyon rá lehet csavarodni. Ha valami nem sikerül, képes az ember napokig újra és újra nekifutni a pályának. Sőt éjszaka is azon jár az agya, hogyan lehetne megbirkózni a kihívással. Ismerős az érzés?
Deményi Tamás: Hogyne! A kudarc és a siker is valós élmény. Az ember belerakja az energiát, a kvalifikációba mondjuk, beleöl 80 kört, több órát, aztán az első kanyarban kilökik a pályáról. Ilyenkor jön a frusztráció. A pszichológusok szerint a flow-élmény is ugyanolyan, mint amit például egy futó élhet át. Belső örömforrásként működik, ha sikerül elkapnod a rajtot, vagy ha jó eredményt érsz el a futamon. 

Cívishír: A valódi versenyen sok függ attól, hogy milyen az autó…
Deményi Tamás: Mi viszont, pontosan azért, hogy az emberi kvalitások döntsenek, általában egyenautókkal versenyzünk. Más a festés, de a menettulajdonságok egyformák. Nem a lóerőkülönbség számít, hanem a tudás, a kitartás, a precizitás, a következetesség. Ezek a tulajdonságok egyébként a valós életben is kamatoztathatók. Nem azt mondom, hogy aki szimulátor előtt kiválóan vezet, az utcai sofőrként is ugyanolyan jó lesz, de azért sokat hozzátesz a vezetési tudáshoz.

A jelenlegi legjobb F1-es program: F1 2019 - klasszikus autókkal is mehetünk benne: 1991-es McLaren Honda (Senna)

Cívishír: Egy igazi F1-es autót kipróbálna?
Deményi Tamás: Nem lenne ellenemre. Akinek van rá egymillió forintja, megteheti. De ez is elsülhet akár rosszul is. Eszembe jut például annak a viszonylag híres autós műsorvezetőnek az esete, aki kipróbálhatott egy igazi Forma-1-es Renault gépsárkányt. Három kör után kiintették a bokszba, mert nem tudott tempót menni, teljesen kihűltek a gumiabroncsai, ezért vissza kellett rájuk helyezni a melegítőpaplanokat.

Cívishír: A szimulátor szinte mindenben a valós élményt nyújtja. Miben lenne mégis más?
Deményi Tamás: Teljesen, mert egy valamit nem lehet egyelőre szimulálni. Azok az erőhatások, amelyek egy igazi versenyen érik a pilótákat, csak ott, az aszfalton tapasztalhatók meg. Kanyarban, fékezésnél 4-5 G-s terhelést kapnak a versenyzők, ezt egyetlen játék sem képes visszaadni. Többek között ezért hatalmas teljesítmény, amit az F1-es pilóták nyújtanak. Ilyen óriási erőhatás mellett képesek nagyon precízen teljesíteni egy kilencven perces versenyen, amelyen végig teljes koncentrációra van szükség. Többek között ezért sem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy könnyű Hamiltonnak meg Vettelnek, mert övék a legjobb autó, így aki abba beül, az fog nyerni. Ez viszont nem igaz, a jó autót csak egy valóban kiváló pilóta tudja győzelemre vezetni.

Cívishír: Évekkel ezelőtt megnyert egy országos bajnokságot. Az azért már valami…
Deményi Tamás: Huszonöt éves kor felett már a szenior kategóriában lehetett indulni, én akkor már 35 voltam. Hét-nyolc futamgyőzelmet szereztem, több dobogós helyezésem is volt még, így az enyém lett a bajnoki trófea. Ez volt a legnagyobb sikerem, azóta csak kisebb versenyeken indultam, legutóbb tavaly a Szent Ligában, amely tulajdonképpen egy erdélyi magyarokból verbuválódott bajnokság. Végül azt is megnyernem, bár a hajrá nagyon szoros volt.

Cívishír: Országos bajnokként akár komolyabb álmokat is szövögethetett volna…
Deményi Tamás: Nagy nemzetközi versenyekhez, világbajnoksághoz én kevés vagyok. Egyrészt nincs időm naponta több órát edzeni, másrészt tisztában vagyok a képességeimmel, a határaimmal. Nem rúgnék labdába egy olyan erős mezőnyben, sőt, még a részvételt sem igen tudnám kiharcolni. Az öregfiúk bajnokságában még lehet, hogy elindulok, ennyi a maximum.

Cívishír: Elképzelem, ahogy zajlik egy ilyen futam. Otthon ül a képernyő előtt, és egyszer csak lekapcsol az internet…
Deményi Tamás: Jártam már így! Borzasztó érzés, frusztráltság, álmatlan éjszaka. Pár éve volt egy bajnokság (Magyarország Legjobb Szimulátorosa 2008), amire meghívást kapott a teljes hazai mezőny. Úgy lehetett nevezni, hogy az ember elküldte a legjobb körét. Utána maradt 80 versenyző, aki felléphetett a szerverre. Három pályán kellett kvalifikációs időt menni, majd az eredmények alapján kialakult egy felső és egy alsó liga. Sikerült bejutnom a felső ligába, ahol éppen a magyar pálya volt a harmadik verseny.

A második rajtkockáról indultam, átvettem a vezetést is, amikor elment a net.

El lehet képzelni, mit éltem át. Végül hatodik lettem összesítésben, de ha akkor nem esek ki, akár még az első helyet is megcsíphettem volna. Ez a mai napig gyakran eszembe jut és emlékeztet arra, hogy mindig alázattal álljak hozzá a versenyzéshez, ami végeredményben egy technikai sport. És ha ennek a kvintesszenciáját szeretném megragadni, akkor talán azt mondanám, hogy meg kell tanulni feldolgozni azt a kudarcot, amelynek oka teljesen kívül esik rajtunk, ettől nem leszünk kevesebbek, ilyen az élet.

Takács Tibor

Monaco, klasszikus 1-esek: