Megrázó eseteken keresztül tanítják a fiatalokat Debrecenben

A közlekedési balesetek mindössze 0,01 százaléka vezető vissza műszaki hibára, az összes többi emberi mulasztás következménye, vagyis kizárólag az ember felelős a balesetek megelőzéséért – hangsúlyozta a „Törés-pont” elnevezésű, fiataloknak szóló előadásában Suba István százados. A megyei rendőr-főkapitányság kiemelt főeladója hosszú évek óta dolgozik a közlekedésrendészet területén, az ő és kollégái erőfeszítésének eredményeként egyre több középiskoláshoz jut el a sokkoló, egyben gondolatébresztő foglalkozás. A Törés-pont lényege, hogy olyan rendőrök, mentők, tűzoltók, bírók beszélnek közlekedési balesetekről, akik először érkeztek egy-egy tragikus helyszínre, küzdöttek a túlélőkért, ítélkeztek a büntetőeljárásban.

A program az angliai Staffordshire megyében indult 2006-ban, ahol két évvel korábban 464-en vesztették életüket az utakon, a balesetek 40 százaléka 16-25 éveseket érintett. Két évvel a hatásvadász előadásokat követően felére csökkent a halálos balesetek száma a fiatalok körében, míg a környező megyékben csak mérsékelt csökkenés volt tapasztalható. A jó gyakorlatot előbb a németek vették át, majd tőlük Suba Istvánék. 

Október 16-án a Debreceni Járásbíróságon a Fazekas Mihály Gimnázium diákjai jelentették a hallgatóságot, míg az előadók egy-egy olyan szomorú haláleset körülményeit idézték fel, amelyek főszereplői fiatalon vesztették életüket, kerültek rács mögé rossz döntések sorozata miatt. A cél: tanulni mások hibáiból.

Suba István – aki a megyei balesetmegelőzési bizottság titkára is – egy 2009-es, két húszas éveiben járó fiatal halálával és egyikük tizenéves húgának maradandó sérülésével járó ütközésről beszélt. Elől ült a pár, hátul a lány, késésben voltak, ezért nyomta a gázt a fiú, amikor mintegy 120 kilométeres sebességgel kisodróttak a viszonylag keskeny, hepehupás Hosszúpályi úton (Debrecen közelében) és fának csapódtak. A vezetőülésben a fiatalember, mellette a barátnője menthetetlennek bizonyult.

A százados általánosságban az „aranyóra” és a „platina tízperc” fontosságát hangsúlyozta.

– Az életben maradás esélyei jelentősen romlanak, ha a sérült 60 percen belül nem kerül kórházba. Míg súlyos, életveszélyes sérülteknél minden egyes orvosi segítség nélkül eltelő perc 10 százalékkal rontja a túlélés esélyét – magyarázta a két fogalmat. Megjegyezte: a segélyszámokra érkező sok-sok értelmetlen hívás a szó szoros értelmében emberi életekbe kerülhet.

Légy észnél!

Horváth István, a debreceni mentőállomás munkatársa saját szavai szerint sok embert látott meghalni. A mentőápoló helikopteres szolgálatot is teljesített a kilencvenes évektől kezdve, éppen most vonul nyugdíjba. Amellett, hogy kiemelte az újraélesztések és a gyermekszületések élményét, egy 2007-es debreceni tragádiáról is megemlékezett.

A Wesselényi utcán borult fel autóval egy 15 éves helyi fiú több fiatalkorú utassal. A tinédzser édesapja egy ügyfelének Opeljét vitte el egy baráti buli hatására, és bár intették, hogy volán mögé üljön, nem sikerült visszatartani. Egy kanyarban kisodróttak, hirdetőoszlopnak csapódtak, a fiú kirepült (nem volt bekötve) a felboruló jármű pedig rázuhant. Horváth Istvánék járókelők segítségével még a tűzoltók megérkezése előtt lemelték az autót a gyerekről, de az összes belső szerve súlyosan megsérült – nem lehetett megmenteni.

Mindig legyen a társaságban valaki, aki képes megfékezni a meggondolatlanságra készülő társait! Ezek a fiatalok előzetesen a város más pontjain is nagy sebességgel előzgettek járműveket, mintha nem is létezne záróvonal.

Elégtétel? Nem…

Tóth Ildikó, a Hajdúböszörményi Járásbíróság elnöke 26 éve ítélkezik közlekedési büntetőügyekben. Ő sújtotta 1 év 8 hónap letöltendő szabadságvesztéssel azt a 19 éves fiút, aki 80 kilométeres sebességgel gázolt halálra két kisfiút a Faraktár utcán (az édesanyjukkal keltek volna át az úttesten). A tragédia sokakba beleégett Debrecenben, a helyszínen gyakran látni friss virágot, mécseseket. A bíró visszaemlékezése szerint az interneten kommentelők enyhének találták az ítéletet, míg szakmai berkekben éppen túl szigorúnak.

– Nagyon sok gyászolót láttam már a tárgyalóteremben elégtételért jönni. De egy-egy halálesetet nem lehetséges jóvátenni büntetéssel. A vádlottak nagy többsége nem bűnöző, az ítélet következményeinél gyakran jobban kínozza a lelkiismeret. Volt olyan apa, aki miatt meghalt a fia. Ő azt mondta, bármilyen büntetést szabok ki, nem lehet rosszabb annál, minthogy nem látja felnőni imádott gyermekét

– idézte fel Tóth Ildikó.

RaL