Debreceni 21-es: Sándor Tamás, aki megfejti a horvát foci titkát
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Sándor Tamástól, minden idők legjobb DVSC-futballistájától, a Wyrfarkas basszusgitárosától.
Cívishír: Éppen tíz éve akasztottad szögre a cipőt. Megszenvedted?
Sándor Tamás: A visszavonulás egy sportoló életében sosem könnyű, hiszen egy teljes új életre kell berendezkedni, és véget ér az addigi napi rutin. Szerintem az átmenetet minden élsportoló megszenvedi, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Én azért már készültem a pályafutásom vége felé a civil életre, és csak a profi futballt hagytam abba 2008 decemberében, utána három évet még levezettem a megyei bajnokságban.
Cívishír: Nosztalgiázzunk! Mi az, ami még egy évtized után is nagyon hiányzik a focista életből?
Sándor Tamás: Majd hetvenévesen, ha megérem, nosztalgiázom, most még nincs itt az ideje. Egyébként sem az a típus vagyok, aki mereng a múltban, bár természetesen sok-sok szép élményt őrzök a pályafutásomból.
Cívishír: Ha valaki, akkor te máris nosztalgiázhatnál, hiszen ha nem bántja a szerénységedet, akkor mondjuk ki, hogy te voltál a legjobb, a legnagyobb a legtöbb Loki-szurkoló számára!
Sándor Tamás: Már csak azért sem szeretek a múltban kalandozni, mert amikor visszatérek a jelenbe, rádöbbenek, hogy a mai testemmel azt a teljesítmény meg sem tudnám közelíteni. Így aztán Bobby Charlton nagy poénjával vigasztalom magam. Amikor az angolok 2-1-re kikaptak Izlandtól a 2016-os Európa-bajnokságon, akkor megkérdezték tőle, hogy ők le tudták volna győzni Izlandot? Az öreg azt mondta, hogy 1-0-ra mindenképpen. Miért csak 1-0-ra? – kérdezték. Mire ő: Már a hetvenes éveink végét járjuk.
Cívishír: Nem mindegy, hogy negyven vagy hetven! Te még a negyvenesek táborát erősíted, de miért nem a DVSC edzőjeként? Sok drukker várja erre a választ!
Sándor Tamás: Beszéltünk az elnök úrral tavaly is, idén is azzal kapcsolatosan, hogy visszatérek a DVSC szakmai stábjába. Idén konkrétan arról volt szó, hogy átveszem a DVSC második csapatát, mindenben megegyeztünk, de nagy sajnálatomra nem sikerült egy egész keretnyi játékost a DVSC II. rendelkezésére bocsátani.
Cívishír: A Sényőt az NB III-ba vezetted, ott mi történt?
Sándor Tamás: Nem tudtunk megállapodni, maradjunk ennyiben, a részletekbe itt belemenni nem volna sportszerű.
Cívishír: A debreceni futballközegben általános vélemény, hogy a szabolcsi foci megyei szinten sokkal erősebb, mint a hajdú-bihari. Egyetértesz?
Sándor Tamás: Szerintem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei első osztályú bajnokság színvonala a Top 3-ban van országos szinten. Rengeteg debreceni fiatal játszik a különböző szabolcsi csapatokban, olyanok, akikből nem lettek profi labdarúgók, de megyei szinten kiváló játékosoknak számítanak.
Cívishír: Ki más tudna kreatív futballra tanítani, mint Sándor Tamás? Nagy pazarlás a magyar focinak, hogy munka nélkül vagy!
Sándor Tamás: Nem vagyok kopogtatós fajta, majd hívnak, ha kellek. Egyébként van más elfoglaltságom is, meg tudok élni, csak hát szeretek edzősködni, és remélem, akadnak még lehetőségeim ezen a pályán. Egyébként a mai futballban kevés már a kreativitás, tán nincs is nagy szükség rá. Taktika, fegyelmezettség, gyorsaság és erő kell.
Cívishír: Csakhogy a kreatív, látványos focira vevő a nép. Mit gondolsz, miért konganak az ürességtől a Nagyerdei Stadion lelátói?
Sándor Tamás: Nem hiszem, hogy a játék színvonala miatt. Ma már temérdeknyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van, a mi időnkben a focin túl csak a színház és a kocsma volt. Ma már ezer felé lehet menni. Valami fellendülés kellene. Ha a DVSC a bajnoki címért küzdene, megint többen lennének.
Cívishír: A labdarúgó-világbajnokság hozott számodra valami újat?
Sándor Tamás: Igazából semmi újat nem hozott, hiszen azt láthattuk, amit a Bajnokok Ligájában is az utóbbi években, tehát a gyengébb játékosokból álló csapat fegyelmezett, defenzív játékkal borsot tud törni a jobbik orra alá, és ezzel elég sokáig eljut. Az Atlético Madrid ennek az ékes példája. Érdekes módon a világbajnokságon már nemcsak a kisebb csapatok csinálták ezt, hanem a nagyok is, ha úgy látták jónak. A franciák például az elődöntőben, a belgák ellen a vezetés megszerzése után a saját tizenhatosuk előterében ölték a focit harminc percig.
Cívishír: Erre tart a modern foci?
Sándor Tamás: Kétségtelen, hogy egyre kevesebb csapat vállalja fel a nyílt sisakos támadást, és megszűnőben van a klasszikus középpályás játék. Egy harminc méteres sávban támad és védekezik a csapat, minimális kockázatot vállalva. Ez most a trendi.
Cívishír: Fejtsd meg nekünk a titkot! Mit csinálnak jobban a horvátok, mint mi? A horvát foci Modricokat, Mandzukicokat nevel ki, a magyar szinte senkit és semmit, legalábbis ehhez a szinthez képest. Mi az oka?
Sándor Tamás: A pályafutásom során Magyarországon és külföldön is játszottam együtt több horvát labdarúgóval, tapasztalatból mondom: teljesen más a mentalitásuk. Sosem adják fel, nagyon törtetőek, bármi áron véghez viszik az akaratukat. Ezért játszanak top bajnokságokban, ezért sikeres a válogatottjuk is. Nem a horvát foci neveli ki sztárokat, hanem maguk az egyének saját magukat. A tehetséges horvát fiatalok korán kikerülnek külföldre, ott pedig felépítik magukat. Ha egy magyar fiatal külföldre igazol, az első törésnél, nehézségnél feladja a küzdelmet, vagy lelombozódik. Tisztelet a kivételnek, de ez sajnos jellemző ránk. A horvát mentalitás teljesen más. De említhetném akár a szerbekét is.
Cívishír: A saját bőrödön, ráadásul apaként is megtapasztaltad a magyar utánpótlásképzést. Mi nem működik? Hol vannak az új Sándor Tamások?
Sándor Tamás: Az egyik Sándor Tamás most Debrecenben van állás nélkül, a másik pedig az NB III-as Dunaújvárosban focizik, de értem a kérdést, és higgye el nekem mindenki, hogy vannak tehetségek játékosok Debrecenben is. Ezt megtapasztaltam azon a négy edzésen, amit a DVSC II-nek vezettem, amikor még úgy tűnt, hogy én leszek az edző. A tehetségek megvannak a magyar fociban. Aztán az lesz belőlük, ami…
Cívishír: Azt csiripelik a madarak, hogy hamarosan örömapa leszel, a DVSC védője, Kinyik Ákos beköti a lányod fejét. Gratulálhatunk?
Sándor Tamás: Mindig azt mondogattam a lányomnak, hogy óvakodjon a futballistáktól és a rockzenészektől, de Ákos nagyon bátor volt az elején, aminek most már nagyon örülök, mert egy rendkívül kedves fiatalember, akit már évek óta ismerünk. Erős a gyanú, hogy ő jövő júliusban papíron is családtag lesz.
Cívishír: Érdekes, egyszerre a fiadat és vejedet is okíthatod a futball tudományára a vasárnapi ebéd közben. Elfogadják, mit papol a „nagy öreg”?
Sándor Tamás: Otthon én nem hozom fel a focit, vannak nálam szakavatottabbak, jobban hozzáértők, akik ezt megteszik, mint a feleségem és a kislányom. Sajnos ritkán vagyunk együtt teljes létszámban, de amikor összejövünk, óhatatlanul szóba kerül a foci, és olyankor én nem a mindentudó apát vagy apóst játszom. Én nem vagyok az edzője sem Tamás fiamnak, sem pedig Ákosnak. Mi csak beszélgetünk.
Cívishír: Áruld el, mit mondtál legutóbb, amikor a lányod kedvese, a leendő vejed két gólt lőtt egy NB I-es meccsen, de az egyiket a saját kapujába?
Sándor Tamás: Úriemberként mind a két gólhoz gratuláltam Ákosnak. Komolyra váltva: szerintem a DVSC nagyot húzott vele, hogy visszahozták. Képzett hátvéd, aki jól olvassa a játékot, ritka az ilyen a középső védő a mezőnyben.
Cívishír: Vonjunk mérleget a labdarúgó-pályafutásodból! Van hiányérzeted, vagy teljes elégedettséggel summázod azt a két évtizedet?
Sándor Tamás: Ha arra gondolok, hogy már gyerekkoromban gondok voltak a gerincemmel, és a szívemmel is akadtak problémák, de az év játékosának választottak Magyarországon, kijutottam az olimpiára, külföldön is játszottam, nyertem három bajnoki címet a szeretett városom csapatával, akkor maximálisan elégedett vagyok. Ennél többet ebből a testből senki nem hozott volna ki.
Cívishír: Zene! Ha a futballtudásodat 10-esre értékelem, akkor hányasra tudsz gitározni a Wyrfarkasban?
Sándor Tamás: Jaj, már a kérdést fájt! Az a baj, annyira nem értek a zenéhez, hogy minősíteni sem tudom magam. Szerintem az 1-es is erős lenne, bár a kezdetekhez képest sokat fejlődtem. Az a fontos, hogy élvezzük a zenélést, és bárcsak több fellépésünk lenne!
Osztályozd Dombi Tibit! Hányasra tud dobolni?
Sándor Tamás: A futballtudásához képest minimum 5-ös, de inkább 6-os. Egyikünk sem vájtfülű, de a Wyrfarkasban vannak profi zenészek is, akik feljavítják a mi gyengeségeinket, így szerintem egész hallgatható a zenénk. Különösen úgy, hogy Tibi is, én is sokat fejlődtünk.
Cívishír: Rovatunk állandó kérdései közül az egyik: kik a legjobb fejek Debrecenben?
Sándor Tamás: A családom összes tagja a szülőktől a gyerekekig, továbbá Dombi Tibi, Fejes Tamás és Belényesi Zoli.
Bárhová mentél játszani, mindig hazatértél. Mi a legjobb Debrecenben?
Sándor Tamás: Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy miként lehetne ezt ütősen megfogalmazni, de csak arra jutottam, hogy szavakkal nem is lehet kifejezni, érezni kell. Debrecen mindent jelent, a családot, az otthont, az életet. Mindegy, mi történik velem, de az Debrecenben történjék!
Cívishír: Állítsd össze minden idők legjobb Lokiját!
Sándor Tamás: A kapuban Mező Jóska vagy Horváth Béla, a jobbhátvéd nem lehet más, mint Bernáth Csabi, mert tősgyökeres debreceni és a mai napig nagyon jóban vagyunk (bocs, Börni!), az egyik belső védő Komlósi Ádám, akinek nagy szerepe volt az első bajnoki cím megszerzésében, a másik középső hátvéd legyen Kinyik Ákos, mert hazabeszélek, és hátha kapok tőle valami szép ajándékot! A balbekk nyilván Szatmári Csabi, akivel szintén jó kapcsolatot ápolok, bár megjegyzem, hogy Selymes Tibi is nagy erőssége volt a DVSC-nek ezen a poszton. A középpályán jobbról balra: Dombi Tibor, Ronald Habi, Madar Csaba, Böőr Zoltán. Elöl: Kerekes Zsombor és Igor Bogdanovics.
Cívishír: Állj! Sándor Tamás kimaradt!
Sándor Tamás: Én vagyok az edző!
Cs. Bereczki Attila
