Ebben a kórházban mindenki szárnyalhat!

Az intézmény igazgatója, Déri János kitartó munkájának köszönhetően ma már évente több mint ezerhétszáz állatnak biztosítják az életben maradáshoz szükséges feltételeket. Elsődleges céljuk a vadon élő állatok gyógyítása, visszaengedése a természetbe.

Cívishír: Rengeteg állatuk van jelenleg. Követhető, hogy mennyi?
Déri János: Jelenleg 400 állat van a kórházban, körülbelül a fele állandó bentlakó. Ez azt jelenti, hogy olyan súlyos a jószág sérülése, hogy a természetben már nem tudna életben maradni. Vagy nincs lába, vagy sérült a szárnya, vagy nem tud vadászni. Madarakra vagyunk szakosodva, de minden hozzánk kerülő állatot ellátunk. Vannak egészen pici őzikéink is, melyeket egy kecske szoptat, de van itt gondozásra szoruló macska, sün, teknősbéka is.
2006 augusztusára készült el a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítással, az öko-teleházat és látványkórházat magába foglaló látogatóház nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel. A gyerekeknél a legnépszerűbb a sas formájú gyerekröptető kötélcsúszda. Emellett van több tenyészröpde, bagolyvár és gólyafalu is.

Cívishír: A fenntartáshoz szükséges anyagiakat és személyi állományt hogyan tudják biztosítani?
Déri János: A kórház éves költségvetésének kétharmada az adók egy százalékából jön össze, a többi támogatásokból és belépőkből. Semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk, működésünk teljes mértékben támogatóink jóindulatán múlik. Szerencsére nagyon sok szimpatizánsunk van, akik önkéntesként szívesen segítenek. Az önkéntesprogram fontos része a munkánknak, melynek fő célja a mentési és rehabilitálási ismeretek továbbadása. A látogatóinknak idegenvezetést is tartanak a fiatalok, nyomatékosítva az emberekben a madárvédelem fontosságát. Szemléletformáló táborokat is szervezünk. Tízen dolgozunk főállásban a nap 24 órájában. Én a kórház mellett lakom, sokszor éjjel 2-kor is műtök, ha arra van szükség. Most, július végén repülnek ki a kisgólyák a fészekből. Ilyenkor történik a legtöbb baleset, sokszor tizesével érkeznek olyan súlyos sérülésekkel, hogy azonnali beavatkozásra van szükség.

Cívishír: A látogatók egyik kedvence a látványkórház.
Déri János: A kiállítóteremben bemutatjuk azokat az állatokat, amelyek a környezetünkben megtalálhatóak. Az itt található kitömött állatokat már nem sikerült megmentenünk, de segítségükkel bemutatjuk azokat a veszélyeket, melyek mind az emberi jelenléttel függnek össze a természetben. Innen át jutunk el azon szobákig, ahol  gyógyítjuk és rehabilitáljuk a madarakat. Ez egy tanulási folyamat az állatok számára, ahol a vadon élést kell ismét elsajátítaniuk. A folyosókról megfigyelhetőek egy speciális ablakon keresztül. Így az állatok nem látnak minket, de mi minden rezdülésüket nyomon tudjuk követni. Ha ezeket a kórtermeket „sikeresen teljesítik", akkor a különböző funkciójú, kiképző röpdékbe kerülnek, és ha szerencsénk van, onnan a szabadba. Mikor felvetődött a látványműtő gondolata, sokan nem hittek bennünk. De mára ez az intézmény egyik leglátogatottabb része. A nézők üvegen keresztül figyelhetik az állat ellátását. A műtét minden mozzanata a szemük előtt zajlik. Bár ez  utóbbi elsőre talán kissé elrettentően hangzik, a tapasztalataink azt mutatják, a szokványosnak korántsem nevezhető élmény a szemléletformálás hatékony eszköze. 4-6 éves gyerekek is rezzenéstelen arccal néznek végig másfél órás műtéteket, és pontosan tudják, velünk izgulják végig, hogy mi történik. 

Cívishír: Ebben a teremben mentették meg azt a gólyát is, amelyben 8 golyót találtak?
Déri János: A Mályi Madármentő Állomás vezetője ment a sérült állatért, majd tőlük hozzánk került. Két golyót eltávolítottunk, 6 jelenleg is benne van, de egyik sem veszélyezteti az életét. Jelenleg a nagyröpdében van ízületi gyulladással az egyik szárnyában, tornáztatnunk kell. Reményeink szerint augusztus 20-án őt is el tudjuk engedni, mint a legtöbb sérült gólyát. Bűnszövetkezetben elkövetett állatkínzásért, orvvadászat miatt és természetkárosítás bűncselekmény elkövetése miatt feljelentést tettünk ismeretlen tettesek ellen. A  fehérgólya fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 ezer forint. A rendőrség nagy erőkkel  nyomoz, úgy tudjuk, már gyanakszanak is valakire. Az állatok lelövésén, a mérgezéseken túl a legnagyobb problémát a felsővezetékek okozzák. Az elektromos hálózatok madárbaráttá alakítása nagyon sok pénzbe kerül. A jószág rászáll a villanyoszlop fém keresztágára, hozzáér a lába, a szárnya a vezetékhez: ezzel zárja az áramkört. A gólya nagy szárnya miatt pedig  egyszerűen belegabalyodik. Sokszor találjuk meg őket a villanypóznán lógva. Több gólyának is műlábat készítettünk a környeztünkben található anyagokból, de van olyan sas, mely protézist kapott. A gólyákat sajnálom a legjobban, az ő haláluk igazán megvisel. Nagyon csúnya sérülések érik őket és sokszor menthetetlenek. Szerencsére felemelő pillanatok is akadnak! Ilyen volt, amikor egy komoly mérgezést követő, több éves rehabilitáció után szabadon engedhettük az egyik sast. A boldogságunk azonban nem tartott sokáig: egy hét múlva ismét a kórházban volt az állat, újbóli mérgezés áldozata lett.

Cívishír: Olykor úgy tűnik, az emberek érzékenyebbek, ha egy gólya sérül, mint ha egy ember.
Déri János: Az emberek változnak, és azt gondoljuk, ebben a mi munkánknak is szerepe van. Régebben sok volt a lőtt kuvik, erről most leszoktak. Az idén a gólyákat kezdték lőni, nem tudjuk, miért. Mikor a gazdasági helyzet javult, akkor került előtérbe a mérgezés. Nem látunk benne sajnos összefüggést és nem is tudunk felkészülni rá. A médiának nagy szerepe van a tények közlésében, a negatív tendenciát ez szokta visszafordítani. Egy-két elrettentő büntetés kellene. A Facebook-kommenteket elég elolvasni és a társadalom véleménye azonnal a szemünk előtt van.

Cívishír: A pihenés ismeretlen fogalom?
Déri János: Ez a munka soha nem áll meg. Nyáron senki sem mehet szabadságra.Télen kicsit kevesebb a dolgunk, de akkor az őszi-téli vándormadarakkal van probléma. Ilyenkor az állandó mérgezés fenyeget. Legtöbbször ilyenkor kerül sas hozzánk a rókáknak kihelyezett méreg elfogyasztása miatt. A kártevő rókát le kellene lőni, vagy csapdázni,de azt lustaságból nem teszik meg a vadászok és a gazdák, csak kihelyezik a mérget. Ennek az elszenvedője sok más ragadozó és köztük a sas, mert másodlagos mérgezés áldozata lesz. Sokszor meg tudjuk őket menteni. A gyógyszeres kezelés és gyomormosás szokott segíteni és a rengeteg törődés, amivel körül vesszük őket.

Fogarasi Renáta