Debreceni 21-es: Pöszmet Tibor, aki életpályamodellt is kínál a fiataloknak
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Pöszmet Tibortól, aki az egyetemi futball felvirágoztatásáért küzd.
Cívishír: Gratulálunk a Németh Angéla-díjhoz! Mivel érdemelte ki ilyen fiatalon?
Pöszmet Tibor: Most ugye a DEAC futballügyeit kitárgyalni ültünk egy asztalhoz, de nekem van egy másik „sapkám” is. Főállásban az egyetem sportirodájának vagyok a vezetője, az olimpiai bajnok gerelyhajítóról elnevezett díjjal konkrétan az egyetemi- és a szabadidősport területén végzett munkámat ismerték el. Bár kétségtelen, hogy a DEAC-os, szakosztályvezetői tevékenységem is hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem vezetői felterjesszenek az elismerésre.
Cívishír: A DEAC-os „matuzsálemek” között labdába rúgni komoly tudást igényel. Hogyan csinálta?
Pöszmet Tibor: Ma már nevezhetem szerencsének, hogy sérülés miatt fel kellett hagynom a sporttal, mert vélhetően magas szintre úgysem jutottam volna el, így legalább a tanulásra tettem fel mindent. Bekerültem a hallgatói önkormányzatba, ahol előbb egy kispályás csapatot alapítottunk, amellyel végigvertük az országot, csak a debreceni Buzánszky-kupát nem sikerült sose elhódítani. Egy műszaki sörsátorban, valamikor hajnalban született a gondolat, hogy nagypályás csapatot alapítsunk. Innen kerültem a DEAC-hoz, előbb informatikusként, aztán a technikai vezetői teendőkre kértek fel, majd amikor Katona Zoltán a kondiparkos elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a fociszakosztály vezetését, akkor kaptam meg én a lehetőséget.
Cívishír: Sokáig a debreceni fociban hatalmas űr tátongott a DVSC alatt, hiszen a város második számú csapata, az egyetemé valahol a megyei bajnokságban vegetált. A mostani DEAC betölti ezt az űrt?
Pöszmet Tibor: A rend kedvéért említsük meg, hogy előttem is volt már NB III-as csapata a DEAC-nak, Pajkos János irányításával. A mostani egy szerencsésebb projekt, ha úgy tetszik, hiszen most a csillagok is a lehető legjobban állnak össze. A TAO-rendszer adta lehetőségek és az egyetem vezetésének sport iránti elkötelezettsége együtt nagy dolgokat eredményez. Tessék szétnézni az egyetemi sporttelepen!
Cívishír: Éljen a TAO, de mit tesz hozzá mindehhez Pöszmet Tibor?
Pöszmet Tibor: Azt a szemléletet, tulajdonságot, amiért a Németh Angéla-díjat is kaptam. Működtetem a rendszert, ami összekapcsolja az ötéves focistánkat és az ötvenen túl még mindig aktív Rácsai doktort. Ma már a DEAC családjához tartoznak olyan korábbi DVSC-játékosok, mint Máté Peti, Nagy Zoli, Spitzmüller Pisti, Luis Ramos vagy Ibrahima Sidibe.
Cívishír: Szép és nemes gesztus, hogy a DEAC az NB III-as csapatban foglalkoztatja a DVSC-ből kiöregedő játékosokat, de üdvözítőbb lenne, ha saját nevelésű, fiatal labdarúgókra épülne a gárda. Bontogatja már a szárnyait az új generáció?
Pöszmet Tibor: Az NB III-as csapat alatt játszik a harmadosztályban az U19-es és az U17-es csapatunk, az U14-esek az NB II-es bajnokságban a dobogóért küzdenek. Néhány éven belül már a saját nevelésű játékosok lesznek többségben a felnőtt csapatban.
Cívishír: Az egyetemi futballélet csillaga most fényesen ragyog, akár úszhatna is a boldogság tengerében!
Pöszmet Tibor: Attól messze járok, mert állandó a belső feszültség bennem. Most az foglalkoztat, hogyan tudnánk a lehetőségeinket még sokkal jobban kihasználni például a képzés területén. Nagyon sok területen vannak lehetőségeink, amiket nagy felelősséggel kell kihasználnunk!
Cívishír: Okos a taktika, hogy aki nem fér be a Lokiba, jöhet a DEAC-ba?
Pöszmet Tibor: A DVSC jelentős utánpótlásbázissal bír, de az évente kikerülő, felnőtté váló mintegy 25-30 srác közül jó esetben egy kerül be az nagy csapatba. Négyen-öten elhelyezkednek máshol, esetleg Balmazújvárosban, a többiek pedig csapat nélkül maradnak. Ezt az űrt is szeretnénk betölteni.
Cívishír: Az egyetem focit és tanulást is kínál. Ki tudna ezzel versenyezni?
Pöszmet Tibor: Pontosan ez a célunk, ezt a nagy lehetőséget akarjuk meglovagolni. Aki a hatéves gyerekét idehozza a DEAC-ba, biztos lehet benne, hogy a sportolás mellett a lurkó egyfajta életpályamodellt is kap az évek során, azaz magába szívja a DEAC-os szellemet, a tanulási vágyat.
Cívishír: A rivális utánpótlásműhelyeknél mit szólnak a DEAC terjeszkedéséhez?
Pöszmet Tibor: Erről még nem beszélgettünk, de szerintem az ország második legnagyobb városában van akkora piac és potenciál, hogy akár tíz egyesületet is elbírna. Nagy ez a játszótér, mindenki elfér benne. Főleg ha egymást ki tudjuk egészíteni és segíteni, ami elsősorban a labdarúgók érdekeit szolgálja!
Cívishír: Anomáliának tűnik kívülről, hogy az egyetem két klubja, a DEAC és a pallagi akadémia riválisa egymásnak. Mit gondol?
Pöszmet Tibor: A különböző tornákon összecsapunk, de két külön kávéház vagyunk, legalábbis papíron. Pallagon elitképzés zajlik, mi pedig tömegbázist jelentünk, ami minőségi képzéssel is párosul, mégpedig egy korábban kidolgozott, de igazából nem működő debreceni futballkoncepció szerint.
Cívishír: Konkrétan mit ígér egy fiatalnak a DEAC?
Pöszmet Tibor: Az NB I-et természetesen nem tudjuk garantálni, de azt gondolom, azt senki sem. Az úgynevezett tömegbázisba is lehet minőségi munkát csempészni. Mi azt ígérjük, hogy a sportolás mellett tanulni is lehet, csak hajlandóság kérdése.
Cívishír: A DEAC-ban egy év alatt kiváló kapust neveltek. Mi a titok?
Pöszmet Tibor: Csúri Bence egy tökéletes alany. Cserekapusként igazoltuk a Szajol kispadjáról, Téglási Gabiék pedig röpke egy év alatt kiváló kapust neveltek belőle, talán mondhatjuk, hogy ma az NB III-as mezőny egyik legjobb hálóőre. Ez persze a magyar futball színvonalára nézve nem túl hízelgő, de mi legalább elmondhatjuk, hogy van egy saját nevelésű kapusunk.
Cívishír: Beszélhetünk DEAC-os stílusról? Milyen feltételekkel lehet valakiből edző?
Pöszmet Tibor: A gyors gondolkodásra és labdatartásra épülő játék jelenti a DEAC-os futballfilozófiát. Ezt a szakmai vezetők dolgozták ki, a kisebb korosztályoknál Benczik Zsolt, a nagyobbaknál Sáfár László, és az ő útmutatásuk alapján dolgozik a többi edző.
Cívishír: A Megye I-es DASE is a DEAC gyereke. Tegyük tisztába ezt, mert sokan nem tudják a városban!
Pöszmet Tibor: A DASE versenyeztetése azért vált szükségessé, mert annyi játékosunk van, hogy egy csapatba nem férnek be, ugyanabban a bajnokságban azonban nem indíthat két csapatot egy klub. Ezért élesztettük újra a DASE-t, amely csak papíron külön klub, egyébként ugyanabban a gatyában játszik mindenki.
Cívishír: A Katona László vezette Megye II-es csapat megnyerte a bajnokságot. Jövőre DASE-DEAC párharc lesz a Megye I-ben?
Pöszmet Tibor: Nagyon remélem, hogy igen, ami azt jelentené, hogy az NB III-as csapat kiharcolja a bentmaradást. Ősztől tehát két Megye I-es és egy NB III-as csapattal tervezünk részt venni a magyar futballéletben.
Cívishír: A Debreceni Egyetemnél aligha kell jobb szponzor. Irigylésre méltó minden DEAC-os helyzete?
Pöszmet Tibor: Az egyetem a beruházások önerejét biztosítja, ami rendkívüli. A Dóczy utcai sporttelepen különleges építkezések valósultak meg az utóbbi években, irigylésre méltó az infrastrukturális helyzetünk. Igaz, a pályáink százszázalékos kihasználtsággal működnek.
Cívishír: Egy hónap, és kezdődik a labdarúgó-világbajnokság. Lázban égsz már?
Pöszmet Tibor: Megmondom őszintén, egyelőre az NB III-as és a megyei bajnokságok jobban foglalkoztatnak, de természetesen, ha ezek véget érnek, rátérünk majd a vb-re is!
Cívishír: Ronaldo vagy Messi?
Pöszmet Tibor: Atletico Madrid-drukkerként semmiféle szurkolói vonzalmam sincs egyikükkel szemben sem, de mindkettőjük zsenialitását ugyanúgy csodálom, mert teljesen más stílusban tudják megvalósítani. Lehet őket nem szeretni, de az kétségtelen, hogy nélkülük sokkal szegényebb (és nemcsak aranylabdákkal) lenne a mai labdarúgás.
Cívishír: Sörrel, borral, pálinkával? Számodra melyikkel a legjobb a meccsnézés, és milyen körben?
Pöszmet Tibor: A mérkőzésnézéshez nálam a tökéletes körítés egy fröccsözés a barátokkal, majd a „kötelező értékelés”.
Cívishír: Összességében mit vársz az oroszországi világbajnokságtól?
Pöszmet Tibor: Bízom benne, hogy látványos, nyílt mérkőzéseket a magyar mezőnyben oly gyakori „ne kapjunk gólt” mentalitás helyett. És biztos vagyok benne, hogy rengeteg meglepetésre számíthatunk, amik még szebbé teszik ezt a csodálatos sportot!
Cívishír: Kötelező tippelni: ki lesz a világbajnok?
Pöszmet Tibor: Ebben nem vagyok túl jó, de ha mindenképpen fogadnom kellene, akkor keretük erőssége és a sokféle típusú játékos miatt a franciákra tennék.
Cs. Bereczki Attila
