Aki pocsolyába lépett
A Pocsolyába léptem eddig egy híres blues dal címe volt, most már egy könyvé is. Mindkettőt Boros György írta.
Azt mindenki tudja, hogy zenész vagy, az írással viszont sokakat megleptél.
Édesanyám falta a könyveket, így amellett, hogy kiskamaszként minden szokásosat elkövettem, amit ilyen idős fiú elkövet, ha hazamentem, mindig egy könyv volt nyitva a szobámban. A Verne-összestől egészen a nők szexuálpatológiájáig mindent elolvastam. Latinovis Ködszurkálójától egészen Kafkáig, Norman mailerig, Capote-ig, Updike-től Szilvásiig, Berkesiig, Moldováig bármi jöhetett. Mondhatom, nem unatkoztam. Mindig nagy íróvá, nagy zenésszé, és nem utolsósorban nagy színésszé szerettem volna avanzsálni. Aztán az ÉLET megkönyörült rajtam, s hogy-hogy nem, egyik percről a máikra bluest játszottam Méhesi Zoltánnal és Ölveti Lászlóval, statisztáltam a színházban, és Tóth-Labonc Attilával a MegMinden című sikeres magazint szerkesztettem Zech Gáborral együtt.
Író, zenész kipipálva. És a színészet ?
Alighogy leszereltem, egyből egy próbafolyamatban találtam magam. Hajdú Steve, Fésüs Nelly akkor még Ady-diákok voltak. Egy kimerítő próba után rendesen a színészek klubjában töltöttük az időt. Épp a Tartuffe-öt elemeztük, amikor egy máig ismert zenész félrehívott, és elmondta, hogy engem az úgynevezett III/III-as ügyosztály figyeltet. Se köpni, se nyelni nem tudtam, és hiába kértem, hogy áruljon el ennél többet, csak annyit mondott, vigyázz. Akkor döntöttem el, hogy disszidálok. Amikor készültem elhagyni az országot, Vizi Tamással akadtam össze a pesti gyorson. Hamvas Béla 33 esszéje aznap jelent meg, s ezt útravalóként kaptam tőle.
Milyen volt a szabad élet ?
Mámorító, hiszen egy bezárt, cenzúrázott országot hagytam el a 80-as évek végén. Utcazenéltünk, koncerteztünk Ölveti Laciékkal. Egyszer az amszterdami éjszakában Eric Clapton szeretett volna meghallgatni bennünket, de hat húromból nagyjából három elszakadt, így neki végül is nem játszottunk. Egyszer egy szállodában szállásoltak el Mick Taylorral, a Rolling Stones korábbi gitárosával. De találkoztunk Menyhárt Jenővel, az Európa Kiadó énekesével is; stúdióztunk is párszor. Amszterdamban minden úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Odaérkezésünk után egy hónappal élő adásban riportoztunk-zenéltünk... Minden benne van a könyvemben.
Amikor visszatértél Debrecenbe, jött az igazi színház.
Lengyel György, a Csokonai Színház akkori igazgatójának marasztalására ügyelő státuszban dolgoztam-tanultam, Jámbor Dzsózi rendezésében a Gyalog-galopp óriási élmény volt, játszottam is benne. Majd' 10 évet lehúztam ott, s amikor eljöttem, mérhetetlen ürességet éreztem.
A betegséged mennyire alakította át az életed? Egyedül le tudod csavarni a fogkrémes tubust?
A sztrók-betegek rehabilitációja alkalmaz egy vissza az életbe-, ergo tanulási folyamatot, Így a fogpaszta kupakját le, majd vissza csavarom, és ezek a tömény apróságok a mindennapi életben valójában fel sem tűnő dolgok. Egy éve Méhesi Zoli zenész barátom küldött egy e-mailt, amiben új szenzáció volt a sztrók-betegeknek. Hasonló korú embereken őssejtbeadását végeztek. Öt hét alatt ezeknek a férfiaknak a motorikus mozgása beindult, kiszálltak a kerekesszékből, és gyógyultan mentek haza. Az a probléma, hogy ez csak Kaliforniában hozzáférhető, a Stanford klinikán. Készülök egy újabb könyvvel a Storke-pókerrel (All in), remélem, hogy a kettő hoz annyit a konyhára, amiből kifutja a repülőút.
Nem bántad meg, hogy odaadtad a Pocsolyába léptem című dalod Takáts Tamásnak?
Nem én adtam oda. Ölveti úr eldicsekedett Tamásnak, hogy a számot én írtam. Takáts Tominak megtetszett, és játszani kezdte. Nekem akkor sokkal fontosabb dolgom volt, Mónika befűzése. Aki 25 éve a feleségem. Beláthatjuk, az nem egyszerűbb, mint leírni 4/4 blueskört, amiben elkeserged, ami a szívedet nyomja.
Mit csinálsz most?
Épp ma tárgyaltam a legnagyobb könyvterjesztőkkel. Szeretném, ha június 8-án a könyvemet, blues zenével, méltón tudnám bemutatni.
-váradi-
