Elszabadult a pokol: buzizik az ördög

A magyar demokrácia most jutott el a mélypontjára. Innen már nincs alább, és borítékolható, hogy itt ragad meg, a béka segge alatt, mert ha egyszer egy gát átszakad, akkor ömlik a szenny. Odáig jutottunk, hogy a kormánypárti kereskedelmi televízióban lemelegezték az egyik ellenzéki párt elnökét. A moralitás itt megfeneklett, a minimális gátlás is felszívódott.

Az alkotmány módosítását ravasz csellel kibekkelő Jobbik elnöke a TV2 interjúalanya szerint kipróbálta, milyen az élet a farok másik végén.

Számomra az illető transzvesztita némber szava pontosan annyira hitelt érdemlő, mint egy pártszékházból szerkesztett sajtóorgánumé, de minden el- és beadható, ha a propagandagépezet malmai gyorsan őrölnek.

Márpedig veszettül őrölnek, és a lebuzizott felesége kétségbeesésében levelet ír a buzizók fölött teljhatalommal bíró ember feleségének, hogy hasson a férjére, és lehetőleg ne buzizzanak. Itt már a nők is elvesztették a józan ítélőképességüket.

Indifferens, hogy Vona Gábor meleg vagy heteroszexuális, és hogy milyen homoszexuális kalandokba keveredett régen, ha egyáltalán keveredett („Én kiverem neked, te kivered nekem, de semmi buzulás!”). Piszkos fantáziámmal egyébként is azt képzelem, hogy Magyarország legismertebb, Parlamentnek nevezett középületében, vagy annak egyes zugaiban, esetleg az adófizetők pénzéből fizetett képviselői lakásokban, messze a vidék zajától időnként brutális orgiákat rendeznek összpártilag. Például Vadai Ágnes olajozza Harrach Pétert egy kemény plenáris ülés után…

Az ügyben az a durva, hogy a szexuális identitást lejárató, demoralizáló eszközként használják.

Eddig a gentlemen’s agreement ezt kizárta, mától nincs ilyen. Nem minden a kormányunk és pártunk sara, mások lemelegezését a gigaliberális, melegségét felvállaló Ungár Klára kezdte meg a magyar közéletben, két fideszes nadrágjában turkálva. Amerikai mintára. Ott bevett szokás az ilyen geciség. Outingnak nevezik. Olyan intézményesült alázást kis hazánk még nem látott, mint amilyen a tengerentúlon nemrég lezajlott elnökválasztási kampány címén, és talán ez ihlette meg a Habony-műveket. Vagy Ungár Klára.

A nagy kérdés az, hogy ha valaki ideggyenge pillanataiban Ernst Röhmöt játszik, majd a masírozó gerillái verbálisan üldözik a melegeket és hirdetik a homofóbiát („Mocskos buzik!”), akkor annak a magánélete tabunak számít-e? Ha ő és a pártja bakancsostul belegázol mások magánéletébe – jelesül a melegekébe – akkor az övé miért lenne szent és sérthetetlen?

Ha csak maguk volnának a képmutató politikusok, akkor azt mondanám, ki vele! Minden napra egy outingot!

Legtöbb politikusunk azonban bármennyire is álszent a menő öltönyében, családi kötelékben él, nagy többségük még gyermeket is nevel. Mint Vona Gábor. A lebuzizással sérül a gyermek, a feleség, a szülő, a nagyszülő, de még a baráti társaság is. Akiknek speciel semmi közük a parlamenti szélhámossághoz. Mert ha a kérdésre azt a választ is kapjuk, hogy egy tőről metszett hipokratának márpedig nem szent a magánélete, a fiáé, az anyjáé, az asszonyáé mindenképpen az!

Ahogy egy meleg anyjának fáj, ha a fiát kórusban mocskosbuzizzák, egy hetero anyjának is fáj, ha a méhe gyümölcsét homoszexuálisnak bélyegzik.

Jó lenne ezt itt abbahagyni, de egyesek máris farkaséhséget kaptak a 2018-2022-es ciklustól. Elszabadult a pokol. Itt az ördög dönti el, ki a buzi, és ki nem az.

Cs. Bereczki Attila