Sajtószabadságosdi helyett
Hogy milyen a debreceni sajtó, elmondta öltönyben-kokárdában szerdán az alpolgármester: sokszínű. Hogy valóban milyen a debreceni sajtó, belülről nézve ettől valamivel árnyaltabb. Van, ahol egyre kopottabb, máshol méregzöld, itt-ott citrusféle, lilát is látni – köddel együtt. De semmiképp sem véres. Ma ennek örüljünk. És örüljenek neki azok is, akikről szól.
Magunkat nem dicsérjük, a többieket most szidják mások; ünnep van. Szeretni a szív dolga, de a tisztelet, ha csak egy napra is, kijár.
Sajtószabadságos ömlengés helyett inkább egy fontos dolog mellett emelünk szót cívishírestül. Olyan veszett nehéz idők járnak, amiben az anyagi leépülésen túl az egyén ép belsőjét is ki-kikezdi a nyomor. A ninccsel meg lehet barátkozni, a reménytelenséggel soha. A pattogás, a szüléslevezetés, a kaparászás, az elemezgetés, a kombinálás és a vakaródzás mellett a médiának feladata volna az is, hogy alkalmanként csak leüljön egy székre. (Zászlólengetés és egy-egy politikai sajtótájékoztatón való részvétel helyett például szívből ajánljuk). A széken ülve kisvártatva rá lehet jönni – ha kellőképp elcsendesedik a világ –, hogy néha nem kell beszámolni semmiről. Nem kell leírni egy betűt sem. Segíteni, jelen lenni, hatni, alkotni és gyarapítani úgy is lehet.
Ha olykor el is marad a siker, a Cívishírnél büszkék vagyunk rá, hogy sosem feledkezünk meg azokról, akik számára szégyen és fájdalom lenne, ha leírnák a nevüket. Helyette felvesszük a telefont, és kérünk valamit. Másnak. Mert megtehetjük.
Ha van szabadság, a miénk az.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
