Minél jobb egy plaza?
Megint van mit utálni, éljen! Plazaház épül a Péterfia és Hunyadi utcák sarkán. Kétharmad plaza, egyharmad ház. Vagy iroda. A mindegy-is-kié telek nagyon rég földgyaluért kiált. Fiatalabbak már azt is elfelejtették, mi állt itt egykor. Ránézésre most patkánytemető, amit az anyaplaza felőli utcafrontról klasszicista kapualjak határolnak. Se fal, se kapu, se alj, csak egy sor tégla és a díszes homlokzat – öregségi depresszióban. Vasas, módjukat vesztett román cigányoknál láttunk utoljára ilyet: vettek egy teszkós székelykaput, tömöret és magasat, azt kiállították a porta elejébe, hogy ne látsszék mögötte a hanyatló sátortábor, a lófejből főni feltett halászlé – se Audiról, se szekérről. Mert a történelembe áztatott kültakaró igenis mérték, akárhová jut a nép. Városon főleg.
Ha a jelenlegi – Debrecenhez, de még az ott praktizáló lángososhoz is méltatlan – állapot felszámolása tehát egy plaza építésével oldódik meg, ám legyen. Mi azzal a baj? Azaz mi kéne helyette? Amikor ideiglenes piac volt, hangosan húzták a kiskocsit a vénasszonyok, amikor sörkert lett, sörszag volt és ricsaj, amikor meg karácsonyra kipakolták az árusok a sanghaji jászolt, amihez egy kiköpött Michael Jordant adtak szerecsen királyként, akkor tobzódott a gagyi. Az a belvárosba nem való. Ugye. A terep focipályának kicsi, játszótérnek gázos, kínai áruház mindjárt lesz öt perc sétával beljebb – mostanság mindhárom létesítményre izgatott kereslet mutatkozik helyben. Igaz, lehetne még esetleg utazó cirkuszok számára is ideális a placc… – de hát az elefánt nagyságú elefánttrágyánál, most őszintén, nem jobb egy szagtalan, színtelen plaza?
Ha belegondolunk, tulajdonképpen nem maga az épület, nem is a kinézet, a szürke vonalak és ez a modern egyféleség (ami biztosan valamilyen építészeti irány; ezúton is tisztelet a témakör szakértőinek) bántja az utca és a minimálbér népét – aki a legkevésbé ugrik be a Zarába egy 4 ezer forintos alsógatyáért, vagy 3 csirkeszárnyra ezerért a KFC-be –, hanem bizony a funkció. Mert komolyan: a Méliusz Központ nem úgy néz ki, mint egy palza? Az egyetlen, ami kihúzza a fekáliából az az, hogy könyvtár (is). A tartalom. A nívó. Pedig külsőre semmivel sem szebb, mint egy szelet a Fórumból vagy egy félemelet a már meglévő plazából. Tehát ha a Péterfián könyvtár, fizikai labor, nyugdíjas tánckör épülne plaza helyett (ugyanilyen formában), akkor azzal nem lenne baj, ugye? Na, szóval itt egy szemernyi álszentséget látunk félig elásva, ég felé meredő, csupasz fenékkel.
Szokjuk meg: nincs már ruhagyár, Keravill, Ápisz és Röltex; a nagyváros a világmárkák jelenlététől is nagyváros. Akkor is, ha az üzletek többségében napi 0,5 vevő az átlag. Ha a hortobágyi gazdák árulnák fele áron az ürühúst a plazában, az lenne a jó, csak olyat még nem látott a világ. És a piaci érdek. A legeslegjobb persze akkor volna Debrecennek, ha a telekre klasszicista stílusban újra földszintes lakó- és kereskedőházak épülnének. (Csak semmi 4,5 méter fölé meredő attrakció, csak semmi társasházi jelleg, 13 négyzetdeciméteres erkély, kerítés rácsra felfuttatott műanyag muskátli). Ám sajnos nem terveznek mostanság ilyesfélét. Tán igény sincs rá, ki tudja, miért.
Az új plaza stílusával meg úgy vagyunk, mint a régiével. Van, akinek tetszik. Mi, debreceniek sokat kárálunk, de megszokásban nagyon jók vagyunk. Nekünk mindent el lehet adni. Felnövünk hozzá, megszeretjük. Máshol az ilyet hülyének hívják. Mi csak nevezzük konformizmusnak.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
