Egyetemi üzenet március 15-ről: terjesszük ki kapcsolatainkat!
– Ne ellenségeskedjünk másokkal; minél több néppel kapcsolatban kell lennünk, mert ez megmenthet bennünket attól, hogy szekértáborokban éljünk. Az elvünk a kollektivitás, a barátság – jelentette ki Szilvássy Zoltán rektor az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából az egyetem aulájában március 14-én rendezett ünnepségen.
Az eseményre érkezőket az aula előtti területen autentikus környezet, az 1848-as kávéházak hangulatát idéző teaház várta. Ez, követve a hagyományokat, éppen úgy hozzátartozott a márciusi nemzeti ünnepünkről való megemlékezéshez, mint az ünnepi köszöntők és a műsor után az egyetemi díjak és elismerések átadása.
Térjünk azonban vissza Szilvássy Zoltán beszédéhez. A rektor felidézte a korabeli, évtizedekkel ezelőtti március 15-ék hangulatát, amikor mindig valami csodálatos, magyar dologra, az új kezdetére emlékeztek. Majd jöttek a politikai áramlatok ünnepei, de elviselték azokat, mert ahhoz erőt adott a március 15. sugallta hazaszeretet, hazafiság. Ezután az elmúlt évszázadok távlatát idézte Szilvássy Zoltán; a 176 évvel ezelőtti események időtávját mérte fel, majd ezt összevetette a Debreceni Egyetem 486 évével. Kitért arra, hogy a debreceni diákok sohasem a jó magaviseletükről, visszafogottságukról voltak híresek, sokkal inkább mozgalmas életükről, a renitens és önmagukért kiálló viselkedésükről, akik nem vetették meg a földi jókat sem. Elmondta azt is, hogy a 176 évvel ezelőtti eseményekben is részt vettek, az 1956-os forradalomból kezdeményezőkként is kivették részüket. Visszatérve 1848 márciusára: megtudtuk a rektortól, hogy a debreceni diákság nevében a pesti 12 pont analógiájára helyben 8 pontot hirdettek. Ezek között szerepelt, hogy maguk választhassák meg szenior oktatójukat és a kontrát, ami a demokráciát hirdette, de harcolni is szerettek volna, ami abban a formában, ahogy eltervezték, nem következett be.
– Felvetődik a kérdés, hogy hol vagyunk, mi a jövőképünk, nemzettudatunk? A mai kor látszólag békésebb, mint az akkori. 176 évvel ezelőtt nyugatról jött a zsarnokság, ami ellen fellázadtak. A harmadik világháború talán már zajlik, a világ több pontján egymásnak feszülnek az erők. Sok a háborús gócpont. Ha van egy hegemón hatalom, és mellette felnőnek más hatalmak, az konfliktushoz vezet. Ilyen esemény a történelemben eddig 16-szor volt, és 14-szer vezetett háborúhoz. Hol vagyunk ebben az átfogó rendszerben? Kommunikációs buborék vesz körül bennünket, ami a tisztánlátásunkat megzavarja. A történelmünkben tisztánlátást szeretnénk. Egy formálódó eurázsiai szuperkontinens szívében élünk, különböző gazdasági áramlatok kereszteződésében. Az elvünk a kollektivitás, a barátság legyen.
Az ünnepség másik szónoka Csont István, a hallgatói önkormányzat elnöke európai történelmi keretbe helyezte az 1848-1849-es magyarországi eseményeket. Hangsúlyozta, az akkor szerte a kontinensünkön lezajlott forradalmak közös célja közjogi reformok elérése volt. A március 15-én Pest-Budán kitört forradalom nagyjai ügyesen használták az utcai felvonulók erejét, az áprilisi törvényeket pedig a nép pontjai inspirálták. A honvéd zászlóaljat 200 ezer újonccal augusztusban hozták létre, hiszen voltak előjelei a fegyveres harcnak, a szabadságharcunknak. Hangsúlyozta, nem a magyarok akartak háborút, mi a békét akartuk fenntartani. A magyarok ellenálltak, amíg lehetett, majd az osztrák és az orosz együttes erők legyőzték a magyarokat. – Olyat tett népünk a forradalom és a szabadságharc alatt, amire méltán lehetünk büszkék – jelentette ki Csont István.
– CH –
