Gyilkos a gyerekem. Mit rontottam el?
Milyen a jó anya? Mitől jó az anya? Elég-e a szeretet, amit adni képes? Jól adja-e, amit ad? Valóban arra van szüksége? Miért megy baltával a szüleinek a fiú, akit imádattal szerettek? Jól szerették? Miért öl embert? Hol az anyai szeretet határa? Mi kell ahhoz, hogy egy anya ne szeresse a gyerekét? Meddig tart a megbocsátás határa, hol keresztezi a bűn és az erkölcs egymást? Miért lesz valakiből gyilkos? Hogyan jut odáig, hogy kezet emeljen valakire egy imádott gyerek? Mitől inoghat meg a szülői szeretet? Meginoghat egyáltalán? Mennyi fájdalmat bír el egy anya? Meddig tudja cipelni a társadalom bélyegét? Meddig vállalható a bűn egy ártatlannak? Ártatlan-e az, aki gyilkost nevel? Ki a felelős egy gyilkosságért? Valóban csak az, aki kést emel? Mekkora ereje van egy anyának?
A kérdések csak sorjáznak belül, de a darab nem áll meg. A Páholy Lakásszínház ismét egy olyan darabot hozott Debrecenbe, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni: órákon át tartó katarzis, "életjobbító" darab, fontos kérdések. Egy kicsit mindenki értékrendje megrendült Pogány Judit: Pedig én jó anya voltam darabja közben-után. Amiről azt hittük, biztosan tudjuk, megingott az este végére. A színésznő másfél órán át járatta a nézővel a poklot, néha a mennyet, hatalmas ívekben élve át egy gyilkos anyjának hétköznapjait, kálváriáját, szülői léte minden boldogságát és boldogtalanságát.
Az utolsó magyar halálraítélt, Molnár Henrik László édesanyjának élete kicsit mindannyiunké, akik gyereket nevelünk. Ugyanezt kérdezgetjük időnként mi is magunktól: jól csinálom-e, eleget adok vajon, miért nem tudom úgy, mint más, miért nem olyan, mint más, miért olyan, mint más, mi a jó neki, ártok-e, segítek-e...
A hagyományos színházzal ellentétben ez a darab több órán át tartott: a színésznő a másfél órás monológ után (immár Pogány Juditként) még órákon át beszélgetett a közönséggel a darabról, az általa feszegetett kérdésekről, a darab születésének körülményeiről. Mert a Páholy tényleg nem hagyományos, a szó minden pozitív értelmében formabontó színház, mindenféle lila ködtől és művészieskedéstől mentes.
A darabot március 3-án és 4-én a Páholy Lakásszínház játszotta.
Gulyás-Czibere Anikó
