Franciaországba készül a hencidai Pisti
Hamarosan az ország egyik legnevesebb gimnáziumában érettségizik a 18 éves hencidai roma fiú, Ötvös Pisti, az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány ösztöndíjasa. Ha jól veszi ezt az akadályt, szabad útja lesz a legjobb magyar egyetemekre. A családjától való elszakadás volt az ára, hogy kinyíljon számára a világ - az Abcúg írt riportot az anyját 11 évesen elvesztő fiúról.
Ötvös Pisti a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, az ország egyik legjobb nevű középiskolájának egyetlen cigány tanulója. Pisti a Hajdú-Bihar megyei Hencidáról, egy szegregált általános iskolából került a Pannonhalmi Főapátságban működő bentlakásos iskolába, ahol idén érettségizik. Ha ez jól sikerül, megnyílhatnak előtte a legjobb magyar egyetemek.
“Innen már nem lehet elrontani” – gondolná bárki, Pisti számára azonban most következik élete eddigi legstresszesebb időszaka: hamarosan ugyanis kikerül abból a buborékból – fogalmaz -, ahol mindenki elfogadta, és ahol mindent megkapott ahhoz, hogy tanulhasson, és sikeres érettségit tehessen. Barátai, tanárai és gondoskodó osztályfőnöke segítik, amiben csak tudják.
Abban biztos Pisti, hogy a történelemmel és a franciával szeretne valamit kezdeni. Megbeszélte az iskola igazgatójával, Hardi Titusz atyával, hogy idén nem adja be magyar egyetemre a jelentkezését, hanem előbb Franciaországba, egy ottani egyetemre megy nyelvet tanulni. Már fel is vették a kapcsolatot egy kint élő, egykori bencés diákkal, ő fog segíteni neki a kinti boldogulásban.
A fiú szegény családból származik, 8 éves volt, mikor szülei elváltak, édesanyja új kapcsolatából született egy húga. Pisti 11 éves volt, amikor édesanyja meghalt, őt és húgát mostohaapja édesanyja vette magához, a "mostoha" nagyszülők nevelték tovább a fiút és testvérét.
A hencidai általánosban szinte mindenből ötös volt Pisti, itt figyelt fel rá az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány, melynek ösztöndjasa lett.
"Tanulni akartam. Nem akartam azt a sorsot kapni, mint a volt osztálytársaim. A legtöbben most közmunkásként dolgoznak, és akad olyan is közöttük, akinek már gyereke van. Egy-két általános iskolai osztálytársam pedig börtönben van. Szóval nem akartam ezt a sorsot. Én tanulni akartam, és jobb életet élni, mint a többiek otthon” - mondta a lapnak a fiú. A cikk itt olvasható.
