Nyelvében meghal a nemzet

Számtalanszor sopánkodtunk már e hasábokon is a magyarok katasztrofális nyelvtudásáról; a legutóbbi adatok szerint honfitársainknak mindössze 37 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet, ezzel tartósan sereghajtók vagyunk az Európai Unióban. Elegendő csak a térségbeli országokkal összehasonlítani magunkat; a cseheknél 69, az osztrákoknál 78 százalékos az arány, míg Szlovákiában 85, Szlovéniában 92 százalék. Ennek tükrében különösen döbbenetes adatok láttak napvilágot a napokban; a nyelvvizsga hiányában diploma nélkül maradt mintegy ötvenezer fiatalnak csak mintegy negyede jelentkezett eddig a diplomamentő programra, és közülük is mindössze 5500-an jutottak el a támogatási szerződés megkötéséig; aztán hogy ebből hányan tesznek sikeres vizsgát, az egyelőre a jövő titka.

Az előzményekről annyit, hogy Magyarországon a felsőfokú képzés elvégzése után nem elég a sikeres záróvizsga, a diploma átvételének feltétele egy államilag elismert nyelvvizsga abszolválása. A szakminisztérium adatai alapján mintegy ötvenezren várnak a diplomájukra a hiányzó nyelvvizsga miatt. A diplomamentő programot tavaly jelentették be, amelyre mintegy hárommilliárd forintot különített el a tárca, s a meghirdetett ingyenes nyelvtanfolyamok– bizonyos alapfokú nyelvismeretet feltételezve – új lehetőséget kínálnak az érintetteknek. Regisztráltak is vagy 35 ezren, de ennek csak harmada, mintegy tizenkétezer fő jelentkezett a konkrét képzésre.

Aztán sorjázni kezdtek a turáni átkok, mert a szintfelmérőkön sokukról kiderült, hogy nem ismerik annyira az illető nyelvet, mint amilyen szintre jelentkeztek. Sőt az alapfokkal is baj van – a megjelent versenyzők fele a teszten nem érte el a minimális tudásszintet sem, így nem tudtak beiratkozni. A programra szánt keretösszegnek eddig csak a felét használták fel, tehát még közel másfél milliárd forint lenne arra, hogy a most csatlakozó fiatalok megtanuljanak középszinten egy idegen nyelvet és végre átvegyék diplomájukat. Az adatok szerint a 2013-as tanévzáráskor több felsőoktatási intézményben az oklevelek harmada a nyelvvizsga hiánya miatt ragadt be, de volt olyan oktatási központ is (Nyíregyházi Főiskola), ahol a végzősök 45 százaléka nem vehette kezébe a végzettséget igazoló okiratot (pedig horribile dictu: tudomásunk szerint Debrecenben a középfokú lovári avagy az esszperantó nyelvvizsga megléte is elegendő lenne, egyik sem igényel akkora agymunkát, mint mondjuk németből megfelelni; az adatok így csak még elborzasztóbbak).

Az áldatlan helyzet jövőbeni elkerülésének céljából az idén elkészült felsőoktatási stratégiába bekerült, hogy a felsőoktatási felvételi követelményeinek már eleve tartalmazniuk kell a középfokú nyelvtudást igazoló papírt – igaz, ez várhatóan csak később lesz érvényben. Mindenesetre elgondolkodtató képet látunk kirajzolódni a jövendő értelmiség szellemi állapotáról. Ha valaki elég eszes ahhoz, hogy egy legalább három évig tartó, sok vizsgával és szellemi terheléssel járó felsőfokú iskolát elvégezzen, akkor miért nem tud vagy akar egy idegen nyelvet legalább középfokon megtanulni? (tegyük hozzá, az intézményeknek is megvan a maguk sara: – tisztelet a kivételnek – negyvenfős csoportlétszám mellett huszonöt fős tantermekben, négy órába blokkosítva kora esti időpontokban semmit sem lehet megtanítani/tanulni, és akkor most élő példát mondtunk) Ha valaki komolyan veszi a hivatását, akkor hogyan tudja majd elolvasni a szakterületéhez kapcsolódó idegen nyelvű publikációkat? Ugye, a magyar értelmiség nem a Google-fordítóra bízza ismereteinek bővítését? És egyébként feltehetjük adófizetői oldalról is a kérdést a térítésmentes képzésen részt vevő hallgatók kapcsán: valóban olyan gazdag-e Magyarország, hogy évente sok ezer ember kidobhatja az ablakon legalább hároméves oktatásának költségeit, mert nem képes letenni egy nyelvvizsgát, így aztán nem tudnak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni?

A helyzet azért is különösen érthetetlen, mert az élet egyre több területén ömlenek ránk az angol szavak, a különféle közösségi csatornák és a számítógépes-világhálós játékok is többnyire ezt használják (zenéről és filmekről nem is beszélve) így az új, globális közös nyelv megtanulása nem tűnik teljesíthetetlen feladatnak. Igénytelen az új generáció vagy csak lusta? Netán máshol a hiba? Akadnak olyanok, akik azt mondják: túl könnyű bejutni az egyes egyetemekre-főiskolákra, végig is lehet bukdácsolni az éveket, sőt a záróvizsga is abszolválható különféle trükkökkel, de a végén a nyelvvizsga az igazi szűrő, amely megmutatja, hogy ki érdemes a diplomára és ki nem. A választ nem igazán tudjuk, de azt kockázat nélkül kijelenthetjük: ha ilyen lesz a jövő magyar értelmisége, bajban leszünk.

SzN