Mesterházysirató
A stílus maga az ember, állította kereken kettőszázhatvan évvel ezelőtt Buffon gróf akadémiai székfoglaló beszédében, s a mondás igazságtartalmát azóta még a Népszavában sem cáfolták. A nem éppen Orbán-barát osztrák Der Standardban ugyanis megjelent egy terjedelmes interjú Mesterházy Attila, szocialista pártelnök és listavezetővel, ha már péntek 13.
A gyanútlan olvasó számára az rögvest szembeötlő, hogy az arcszőrzetétől megvált, de gyámság alá helyezett pártvezér még mindig nem ért semmit, vagy nem akar érteni, vagy úgy tesz, mint aki nem akar érteni. Nyilatkozata szerint ugyanis majd minden jó lesz, ha a szocialisták nyerik meg a választásokat, hovatovább az sincs kizárva, hogy kétharmados lesz a győzelem(!) Mindössze a bizonytalanokat kell meggyőzni ehhez. A dolog amúgy rendjén való, egy pártelnök legyen optimista, sugározzon erőt és elszántságot, adjon esélyt a változásnak.
A tényszerű elképzelések hiányában viszont nehéz eldönteni, mire alapozza Mesterházy azt, hogy ha megint ők jönnek vissza, minden jobb lesz, hiszen ahhoz, hogy mindenkinek hirtelen jobb dolga legyen, valami előre nem látható fordulatnak kellene bekövetkeznie. Esetleg kiderülne, hogy Angyalföld alatt Európa legnagyobb gáz- és olajmezeje rejlik; minden felnőtt állampolgár kapna havi egymilliót, eltörölnék az adókat, ingyenes lenne a közlekedés, özönlenének a brit, német, francia, svéd és holland vendégmunkások; atomfegyverünk ugyan nem lenne, de mosolyogva érzékeltetnénk, hogy talán mégis van, vagy lehetne, ha akarnánk. S mindezt úgy érné el a lelkes csapat, hogy az egyéni körzetekben nem lesz teljes ellenzéki összefogás, viszont az MSZP és az Együtt közös versenyzői elég erősek lesznek ahhoz, hogy az egyéni körzetekben végigpüföljék a konkurens indulókat.
Stílusosan, innen az épülő jégpálya mellől súgnám meg: nem lesz elég. Túl azon, hogy a teljes apparátus megette a bajai álvideót, s emiatt érzem fájó hiányát a kedvenc piros fejű, folyamatábrás szóvivőmnek; felmerül a realitásérzék komorabb hiánya is, hiszen a kedves választó azt látja, hogy egy kampányt sem tudnak sikerrel végighajtani; kormányzóképességről pedig még csak nem is beszéltünk. Mesterházy a párton belül most olyan, mint a lejárt lottónyeremény, avagy mint az arcszőrzetétől szintén megfosztott Sámson; erejét és tekintélyt vesztett önjáró lett, se lenyelni se kiköpni nem tudják – bevállalták, kirúgni már késő meg ciki – és érik a beismerés; a 2014-es választás tétje nem az, hogy ki nyer 2014-ben, hanem hogy 2018-ban a sok lúzer közül ki lesz a legerősebb párt az ellenzéki oldalon. Amihez az egykori kádköves, Gyurcsánynak is lesz némi köze, még akkor is, ha ő is sikerrel szalámizza saját szavazótáborát; ld. ásotthalmi incidens vagy az olyan népszerű programelem, mint az imazsámoly elmozdítása a klérus alól.
Azt még meg sem bolygattuk, hogy a Jókai utca lakója Orbánnal szemben miként teljesítene, mert egyszerűen még a komolyan vehetőségig sem jutott el. Amennyiben pedig ez így marad – márpedig semmisem utal az ellenkezőjére – akkor az körvonalazza 2014 utáni mozgásterüket is. Nyilvánvalóan bejutnak a Parlamentbe, a vigaszágon talán még néhányan mások is, de ezt a sikert a hajukra kenhetik; vélhetően 2014 után is egymást fogják anyázni, eszközökben sem válogatva. Viszont ők lesznek a baloldal, mindhalálig.
Szalmási Nimród