Függő játszma
A megszokottnak nevezhető országgyűlési választások sem csapnak át népünnepélybe a stúdiók falain belül; az adatok beömlését a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel, előválasztási illetve exitpoll-mérési áleredményekkel és az eredeti politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével. Az meg a teljes izgalmi állapothoz vezethet csak, amikor előre bejelentett módon, szigorúan 23 óra után hozzák nyilvánosságra a nem végleges, de azért nagyon is valószínű végeredményt, vasárnap éjszakáján. Ezt a vergődést csak egyféleképpen lehet megtakarítani, méghozzá a kései műsorindítással, az esti hétórás kezdésről lemondva. Ilyesmire másfél hónapja csak az RTL Klub vállalkozott: náluk vígan lepergett az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslinggal, s csak este tíz után szálltak be az akkorra többé-kevésbé lefutott hírversenybe. Az európai választásokról szóló beszámolókról a nagy kereskedelmi adók most viszont végleg lemondtak, maradtak a megszokott csatornák; Hír Tv, Echo, ATV, aztán kevéssel 11 előtt a köztévé.
Itt aztán tényleg holtra fárasztották a közreműködőket, akik adatok híján reménytelen helyzetükben valami egész mást ontottak magukból. Az ATV például elég hosszan és következetesen exit poll gyanánt tárgyalt és értelmeztetett egy telefonos közvélemény-kutatást: a Hír Tv-n G. Fodor Gábor nyomatékosan felhívta figyelmünket a „zsibongás” szó kifejező szépségére; ugyanitt győződhettünk meg arról milyen kevés politológussal is van felszerelve kicsiny országunk, hiszen Boros Tamás kilenc körül eltűnt Kőbányáról, hogy aztán egy óra múlva a Hír Tv stúdiójában duettezzen tovább. Mellesleg az ATV-n komoly pozitívumként emlegették, hogy a baloldalon többféle hang beszélt – ráadásul a java részük papír nélkül; a Méltányosság Intézet megbízottja pedig a köztévék számára maratoni elemzést végezve „egyfajta vereségérzetet” vélt leolvasni Szanyi Tibor arcvonásairól; ami annyira nem lehetett bonyolult, hiszen az 5. helyen szereplő Gurmai Zita már fél tíz körül élő egyenesben száguldott ki a Jókai utcából, értésünkre adva, hogy ma itt neki nem osztottak lapot. S közben persze a hősies előőrsként nyilatkozatra vállalkozó néhány politikus is kitett magáért, fantáziadúsan és imponáló kreativitással tovább ragozva Kovács László 2002-es választási bon mot-ját. A nagylelkű Kónya Péter például fideszes klasszikusokra testálta a megfogalmazás intellektuális érdemét, az LMP főhadiszállásáról inkább csak pityergős arcokra fókuszált a figyelem; míg az egyik nyugodt lélekkel se elemzőnek, se politikusnak nem mondható közszereplő a Showder Klub viccmestereit megirigyelve akképp elménckedett, hogy Bajnai Gordon korábban libát libára, most viszont hibát hibára halmozott.
Az európai választások egyik nagyszerű vívmánya, hogy az egyébként ugyancsak jobbára hagyomány, a dinamikus egy helyben topogás, a függő játszma nem fordul át villámgyorsan lefutott játszmába. Az megvan még ugye, hogy ilyenkor azután a tévécsatornák szorgos robotosaié, elsősorban a sportkommentátori gárdáké a főszerep, hiszen ők még a hetedik szabad országgyűlési választásokon is képesek voltak verseny gyanánt értelmezni önmaguk és a tévénézők számára a százalékok elősorolását. „Óriási versenyfutás lesz a győzelemért” – mondták például a köztévén egy pesti választókerület részeredményét ismertetvén, váltig ragaszkodva a képzethez, hogy még mindig mérkőzés, sőt „viaskodás” folyik és nem csupán a már rég leadott szavazatok összeszámlálása.
Az európai választási eljárásról szóló szabályok ettől megkíméltek bennünket; gyöngyszemek persze így is akadtak („Budapest a legnagyobb város „– halljuk például a Hír Tv egyik bejelentkezésekor), Pálffy Ilona szikár, de egyértelmű, percre pontos eredményhirdetése után viszont a vigasztalan este ekkora már menetrend szerint a sajtótájékoztatók zónájába érkezik. Pontosabban a pártelnök, mögötte a győztes/vert hadak alakzatba tömörülve mondanak megváltó köszönetet és néhány mondatos gyorselemzést; itt köszönjük meg Tőkés Lászlónak, hogy kántori tudományát bemutatva önjelölt nótafaként megmentette a Fideszt az emlékezetes áprilisi disszonáns kavalkádtól. A stúdiókba visszatérve újabb elemzések következtek, ki miért nem viselt nyakkendőt, ki a vesztes, ki a győztes, vidék/város/főváros, alacsony részvétel, tegyük gyorsan hozzá. S amikor a fáradt tévénéző már majdnem eltette magát a hétfőnek, a kísértet órájában, mikor a szellemek szellemjárni kezdenek, megjelent utolsó helyszíni kapcsolásként a Jókai utca kihalt pódiumán Mesterházy Attila, egy immáron tényleg szellempárttá vált formáció lemondását felajánló levitézlett vezetője, s beismerte az elképzelhetetlent. A brüsszeli parlament mindössze két szocialista képviselővel gazdagszik, még a listán harmadik kis Gúr sem siet már beléje…
Szalmási Nimród
