Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére! Ötéves a Magyar Gárda!
Ötéves születésnapját ünnepli a szervezet, mely legálisan nem létezik, tudniillik a bíróság három éve jogerősen betiltotta, feloszlatta, de attól, hogy valami jogilag nincs, masírozni még tud. A Magyar Gárda mozgalom de facto tovább él, hogy éppen milyen néven futnak a sejtek, azt még egy derék jobbikos sem tudja megmondani hirtelen felindulásból, de nem is ez a lényeg, farmerdzsekiben, stoplis cipőben, otthonkában, strandpapucsban ugyanúgy lehet „nemzetet védeni”, mint lájbiban. Egyébként nem a ruha teszi az embert. A Vona Gábor által meghirdetett nagy népi mozgalom, mely se nem nagy, se nem népi, most a földalatti tevékenységet folytat, az illegalitás kéjes érzésével.
Öt évvel ezelőtt első ránézésre vidéki néptánccsoportnak tűntek a fiúk, de a menetelés, a bakancs sehogyan sem illett a képbe. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére! Vagy mi? A militarista jelleg azokat is eltántorította, aki nem igazán a hardcore bolsevik-neoliberális szubkultúra tagjai, hanem „csak” magyarok, és az nekik fontos. A mai harmincasokat pedig végképp nem lehet megnyerni a nagy menetelős „nemzetmentéshez”, közülük sokan kenőpénz árán úszták meg a katonaságot, vagy ha besorozták őket, akkor az maga volt a pokol masszív alkoholizmussal vegyítve, mintha nem lehetne inni civilben, őrmesterek látványa nélkül is. A katonásdi vagy a military szimuláció, az alaki rend, a mozgalmi köszöntés egyszerűen nem menő, infantilis, túlhaladt rajta az idő, mint a faxgépen.
Ha az ötödik születésnapon számot kell adni, akkor egyre biztosan lehet koccintani: sikerült csont nélkül legitimizálni az MSZMP-t. A fasisztaveszéllyel való riogatás még azokat is Gyurcsányék mellett tartotta, akiknek már régen tele volt a tökük Gyurcsánnyal. Ahogy a gárdisták megjelentek, sokan ernyőt nyitottak a barna eső elleni védekezésül. Brüsszeltől Washingtonig kiabálták, hogy a fasizmusban nem ismernek tréfát, ott pedig elhittek mindent, mert a fasisztaveszélyt, kérem alássan, illik komolyan venni. Fasizmus idején pedig nincs idő átmentett vagyonról, hatalomról filozofálni, mert a fasizmus jó játék, amit csírájában semmiképpen sem szabad elfojtani, mert akkor nem marad közös téma társalgásra.
A gárda öt éve alatt nem változott semmi. A cigány továbbra is lopja a fát, a biciklit, a tyúkot, a magyar pedig az adót, az autót, a gumipapucsot, tisztelet a kivételnek! A rendőrség a jogértelmezési vitáktól összezavarodva már nem tudja, hogy merre van a cigánysor, és mi rasszista, antiszemita vagy xenofób. Amíkor a gárdisták Hadházon masíroztak, éjszaka a főutcán lopták a tyúkot...
Egy születésnaposról illik jót is mondani. A Magyar Gárda egyetlen bájos alakjaként Müller Nikit ismertük meg, akit örökre a szívünkbe zártunk, csakúgy, mint a melegekkel füvező (vagy füvesekkel melegedő?) Király Andrást és a vákuumos pénisznövelővel pózoló Szávay Istvánt, akik legalább annyira színes és érdekes figurái voltak a gárdisták mögött álló politikai formációnak, mint a leszbipornót is nyomó szőkeség, akinek valamilyen furcsa ötlettől vezérelve csendőrködni támadt kedve, de „bűnös” múltja miatt heves tiltakozásunk ellenére is lemondatták. Pedig Mária Magdaléna is bűnös asszonyból lett az apostolok apostola.
Cs. Bereczki Attila
Müller Niki akcióban, szigorúan felnőtteknek!
