Béla és a rokonok

Tiszteletem az újítóknak és féltőknek, a bio bogyóknak, az akvapóniának és a csirkemell filének roston. Ha, miután bevégeztetett, nem csillagközi kapszulákban akarunk nyugodni, hanem az anyaföldben, valóban jó lesz csíráztatni, tejes dobozt lapítani, lefaragni valamit az átlag 46-os ökológiai lábnyomból és kihúzni néha a konnektorból azt a nyomorult telefontöltőt. Ahhoz, hogy békében érjük meg a saját halálunkat, és a gyerekeinket is úgy hagyjuk itt, tényleg és tudatosan terepet kell rendezni: agyban, bélflórában egyaránt. De azért lassan a testtel! Olyan dózisban ömlik ránk a környezettudatos világmegváltás, hogy egy felet nem lehet lépni a nulla kibocsátástól és a kefirben dagadt árpától, ami biztos jó, egye, akinek barátai a madarak, csak élnek itt egy páran, akik nem a SHAPE magazin recept rovatán szocializálódtak, ami akkor lát zsírt, ha Falusi Mariann ráül.

Azért kell megállni egy szóra, mert attól, hogy mi elkezdünk vászon szatyorral boltba járni és két pofára tömni a kölesgolyót, felnő még egy generáció napelem és madársaláta főzelék nélkül. Szóval, amíg él ember e belét lógató Földön, akinek az asztalára kerül olykor bableves füstölt oldalassal és fasírt, addig beszéljünk inkább valamiféle fokozatosságról. És a sertéshúsról. Ami – papíron – most nem divat. Lehet magyar, remeghet a frissességtől, vörös és méreg és világgá lehet vele kergetni egy fitnesztábort. Hogy valóban egészségtelen, elhiszem egy gasztroenterológusnak vagy egy szín parasztnak, de még véletlenül se riogasson átszellemült fejjel áttétes rákkal és vérzsírral az, aki nem megveti gulyást, de a fitt-fertőzött agyával még Malackát is kihagyja a Micimackó olvasásakor.

A disznó téma pont aktuális. Kérdést vet fel a tény, hogy miközben a piacon tekereg a hentes előtt a sor, minden drága a karajtól a csülökig. Amiből sok fogy, nem lehetne olcsó(bb)? Hogy lehetne! 10 éves csúcson vannak az európai árak: a darabolt termékek egy év alatt 9 százalékkal mentek fel. Persze a sorban állók alapvetően nem bélszínért jönnek. A részletek megismerésében a Burzán Kft. képviseletében Katona Csaba segített. Azt mondja, kizárólag az ár dominál. Mindenki a nemesebb húsokat venné, ha tehetné, de az ez irányú kereslet lecsökkent; sokan beérik a kevésbé sovány vagy épp formázatlan termékkel. Van olyan üzlet, ahol az igény kifejezetten a melléktermékekre irányul (nyesedék, szalonnafélék, húsos csont, belszervek, fül, köröm farok). A sertéshús kilónkénti ára a piacon 1 200 forint, de a kereskedők egyes tőkehúsok árát próbálják az ezer forintos lélektani határ alá szorítani – ilyen a tarja, az oldalas, esetleg a dagadó.

Mindaddig drága lesz a sertéshús, míg kevés a magyar disznó. Ki gondolná? Hogy az emu vagy a strucc kevés, hát oké, de pont a disznó? Pedig van ám Darányi Ignác által névszponzorált terv, azon belül kormányzati sertésstratégia, ami az állományduplázásra hajt – hogy 3 millióból 6 millió legyen. Lehet itt beszélni ágazati összefogásról, a külső és belső piacok visszanyerésének fontosságáról, ha a „piszok” EU agrárpolitikája a növénytermesztést favorizálja az állattenyésztés helyett. Abba nyomja a pénzt, a kis kondás meg dögöljön bele a sárba.

A Vidékfejlesztési Minisztérium disznós komatálja márciusban kerül a kormány elé. Majd eldöntik, kell-e az intézkedéscsomag, hogy kell-e a magyar, vagy jöjjön az olcsóbb állat – mondjuk Egyiptomból, ott úgyis csak dísz. Orbán Viktorról nem remélem, hogy szereti a disznót. Tudom. Lévai Anikó családja által végigevett (nagyon jó) szakácskönyvében olyan ételek vannak, mint kocsonya, disznósajt, orjaleves, abált szalonna. Így bízunk benne, az urát megihleti a téma.

Emlékezzen majd a töltött káposzta ízével a szájában arra is, hogy a miénk Béla, a kontinens legsúlyosabb sertése (560 kiló); gazdája, a kondorosi Szpisják István szerint bababőre van – miniszteri különdíjat is kaptak. Na, az olyan gasztro-fakíroknak, mint a vegák és a léböjkúrázók, Bélát ajánlanám (ha még él) különtanárnak. Csak az első 10 perc után fel ne falja őket mint konyhai hulladékot.

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu

Szíves elnézését kérem azoknak, akiket megtévesztettem a címmel, és az írás mégsem egy helyi celebről szólt.