Debreceni fotóriporterek munkáit is megnézhetik

Megnyílt a 36. Magyar Sajtófotó Kiállítás a debreceni Kölcsey Központban, a mintegy 400 képet – melyek között két debreceni fotóriporter, Czeglédi Zsolt és Derencsényi István pályamunkája is feltűnik – július 22-ig tekinthetik meg a földszinti körfolyosón. 

 A június 14-i megnyitón Mazsu János tanácsnok, a debreceni közgyűlés kulturális bizottságának elnöke emlékeztett: jövőre 180 éve lesz, hogy a francia kormány a világnak ajándékozta a fotó közvetlen elődjének számító dagerrotípia elkészítésének módját. – Magyarországon egy évvel később már készítettek dagerrotípiát, 1844-ben pedig elkészült Petőfi Sándorról a híres felvétel. 1850 táján Debrecenben megjelent az első fényírda, a fotográfusokat pedig fényíróknak kezdték nevezni. Egy-két évtized alatt tucatnyi fényírdát alapítottak a városban, s a mesterség tisztes művelői közül kerültek ki azok, akik később művészekké váltak. A fotografálás ugyanis páratlanul önálló, kreatív művészeti ággá vált, hiszen a valóság egy szelete vált megragadhatóvá általa – mutatott rá köszöntőjében Mazsu János. 

Van-e mesterségbeli fejlődés vagy akár értékmentés a mai technikai fejlődés korában? – tette fel a kérdést, jelezve, a technológiai változások lassan évtizedenként változtatják meg a fotózás valamelyik fontos szegmensét. – Ami korábban mesterségnek számított, az ma vizuális információáradatként van jelen. A 3 éves unokám jobb technológiai körülmények között készít képet saját magáról, mint ahogyan pár évtizeddel ezelőtt a kiváló fotográfusok dolgozhattak. E kiállítás képeit elnézve azt kell mondanom – válaszolt előbbi kérdésére –, hogy a helyzet nem reménytelen. Bő négyszáz reménykeltő alkotást láttam, amelyek – folytatta – valóban az igazit mutatják a valóságon keresztül. S nagy büszkeség, hogy a korábbi neves debreceni fényírók, Szipálok, Hapákok, Vencselleik nyomdokain feltűnnek újak – mondta Czeglédi Zsoltra és Derencsényi Istvánra utalva, akik korábban is jelen voltak már nívós munkákkal e kiállításokon.

Sok-e a valóság?

Szigeti Tamás kurátor, a kiállítás rendezője, anekdotához nyúlt.

– Amikor Leonard Bernstein az egyik koncertje után a szálloda felvonójában meghallotta a háttérben szóló halk gépi muzsikát, a Für Elise-t vagy a Török indulót, azt mondta: sok a zene. Vajon miért gondolta ezt az ünnepelt karmester, akinek az élete volt a muzsika? Alighanem úgy érezte, hogy Beethoven, Mozart és a többi nagyszerű zeneszerző műveit méltó körülmények között kell meghallgatni, nem a földszinttől a hatodikig. Talán nem véletlenül jutott eszembe ez a történet a 36. Magyar Sajtófotó Kiállítás képeinek válogatása, rendezése közben. Hiszen nagyon nagy az anyag. Felmerülhet a kérdés, lehet, hogy sok a kép? Csakhogy ezek nem elsősorban műalkotások, hanem a hétköznapi valóság megörökített darabjai. Nagy részüket mi magunk is láthattuk már, hiszen sokan végignézték például az elmúlt évi vizes világbajnokságot, amelynek egy-egy pillanatát felidézik Illyés Tibor, Kovács Tamás vagy Derencsényi István felvételei. Egy-egy szelet a valóságból – fogalmazott megnyitóján a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztályának titkára.

Mint elhangzott, e kiállítások harminchatodik éve tárják elénk az előző év legemlékezetesebb, leglátványosabb, legfontosabb pillanatait, azért, hogy emlékeztessenek. Meg azért is, hogy egy kicsivel többet tudhassunk arról, milyen a körülöttünk lévő világ. – Végiggondolva mindezt nem lesz kérdés, hogy sok-e a kép, mint ahogy az sem, hogy sok-e a valóság – jegyezte meg Szigeti Tamás.

A debreceni kiállítást évente körülbelül 3 ezren tekintik meg.

RaL