Kevés szeretgetni, szeretni kell!

Pszichológussal nem azért jó beszélgetni, mert végre valakinek egy órára át lehet tolni a saját életünket érintő kérdéseinket, azok valamennyi ráaggatott nyűgével és felelősségével. Valójában inkább egyeztetésre megyünk hozzá, hiszen a megoldás a leggyakrabban ott van bennünk, még ha mélyen is: minden kérdésre a válasz, döntéshelyzetben a nagy igenek, ahogy a nagy nemek – egyszerűen csak jól esik az okos kérdés, vagy a szó maga. Pszichológussal azért is jó beszélgetni, mert mindennapi tapasztalatai alapján olyan aktuálisan érvényes képet tud festeni akár emberi kapcsolatokról, akár hétköznapi dilemmákról, amik puszta ismerete (kimondása) a megoldás felé vezető úton tett jelentős lépés.

Rády Eszter vidéki lány. Nyírbátorból került Debrecenbe, egy pesti kitérő után pedig vissza ide. Mint mondja, nagyon büszke volt rá, hogy a Tóth Árpád Gimnáziumba járhat; miközben a Varga utcai lánykollégium 12 ágyas szobája megedzette, az unokabátyja bevezette a helyi társasági életbe, ahol aztán különös képességgel vérteződött fel: hamar kiszűrte a debreceni vidékieket. Úgy véli, míg a helyiek távolságtartók, a messziről jöttek – ahogy ő is annak tartja magát – túlontúl nyitottak, kedvesek. Eszter befogadókészsége a mindenre való kíváncsisággal párosult, így lehet, hogy mára rendszerszemléletű pszichológusként foglalkozik egyszerre gyerekekkel és felnőttekkel, kommunikációs fejlesztéssel, mese-, pár- és családterápiával, de szinte missziós céllal azon is munkálkodik, hogy a női generációk ismerjék, na meg értsék is egymást. Vegyük sorra ezt a sokszínűséget!

Nem várható el, hogy a másik intézze az életem vagy azt, hogy nekem jobb legyen!

Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni kell! Élő probléma, hogy kevesen tudják kifejezni az érzéseiket, még kevesebben szavakba önteni. Jó példa: 90 érzelem-kártyám van a kommunikációs fejlesztés során, a 14-18 évesek ezek közül jó, ha tízet használnak, amikor magukat kell jellemezniük. Részben azért, mert nagyon keveset olvasnak, nincsenek szavaik az érzelmek leírására.

A saját illúzióinkban létezünk

A párkapcsolatok nagy része ezen bukik el, másrészt a felelősségvállaláson: ne a másik intézze már, hogy nekem jobb legyen! Micsoda kifogás az, hogy régen a partnerem nem ilyen volt? Akkor milyen volt? Nem lehet, hogy nem vettem észre már akkor sem, hogy milyen valójában? Vagy: legyen a társam ilyen, ilyen és ilyen, de leginkább olyan, amit én a vágyfantáziáimban megélek. Vagyis: a saját illúzióinkban létezünk. Ugyanígy az intimitás hiánya is sarokpont: nem arról van szó, hogy te hozzám érsz, és én évek múlva is meg fogok gyulladni, hanem arról, hogy van-e érintés, ölelés, meghittség egy kapcsolatban, mert azt sokkal nehezebb visszahozni, mint magát a szexuális aktust, ha esetleg nincs.

Építsd fel magad! Ne sajnálkozz!

A sikerhez elsősorban elhatározás és nagyon pontos célmeghatározás kell, másrészt szeretni, és nem csak szeretgetni kell magunkat. Ez a fajta önismeret elsődleges: kívülről látva saját viselkedésünket lehet megítélni azt, hogyan tudunk egy-egy szituációban helytállni. Az önreflexió képessége fejleszthető: elég hozzá egy jó szándékú segítő, egy mentor, egy barát is, de az olyan barát legyen, aki valóban igényel engem, ahogy én is őt. Az én mentoraim (apai nagymamám, Galambos Judit, Bak Mária, Süveges Dezsőné, Huri Beáta) olyan asszonyok, akik képesek voltak kritikát adni, odafordulásukkal, szakmai igényességükkel és szeretetükkel példát mutatni.

Fontos hozzátenni – emeli ki Rády Eszter –, hogy a mindig panaszkodó emberrel elmélyült kapcsolatot lehetetlen kialakítani. Az önsajnálat olyan, mint a drog. Nem csoda, hogy a többségnek nincs is magára ötnél több pozitív szava. Persze Nem arról van szó, hogy bódult optimista állapotban kell létezni, de az önsajnálat fertőz, a „senki és semmi vagyok” életérzésre nem lehet építeni. Márpedig sikerek kizárólag a vanból lesznek: a vezetővé fejlődés feltétele például egyes veleszületett képességek, de végig kell menni az úton ahhoz, hogy a meglévő tehetség kibontakozzon, sőt, utána azt folyamatosan gondozni kell.

Hölgyek: türelem! Urak: nem minden a matéria!

Nyilvánvaló: a tehetségnek, egyáltalán a személyiségfejlődésnek egészséges tér kell, aminek elsődleges terepe a család, majd a közösség. Ugyanakkor mára egyre kevesebb a teljes család – míg régen egy egész falu nevelt egy gyereket, ma már a testvérek is gyakran távol vannak egymástól. Embernek lenni, együtt lenni azonban mégis, ma is, a megváltozott viszonyok ellenére is meg kell tanulni: ezt szolgálja a kortól független meseterápia, ami szelíd módszereivel megtanít képekben látni, kreativitást fejleszt, véd és motivál azáltal, hogy minden élethelyzet megtalálható bennük, megoldással együtt. A mesék a nőket a türelemre, kivárásra tanítják, a férfiakat pedig arra, hogy lássanak túl az anyagi javakon, a megfogható létezőn.  Ha van egy gebe lovam (vö. sovány kapcsolatom), de megetetem, megcsutakolom (törődök vele) akkor még paripa (virágzó kapcsolat) is válhat belőle.

És hogy ez a fajta őszinte odafordulás, a törődés a jó emberi kapcsolat alapja, arra épít az Eszter által szervezett Anyacsavargók közösség is, ami nők generációinak kínálja Debrecenben a hasznos együttlét lehetőségét. – Női közösség, nyitott kapcsolódási ponttal: sétálunk a Nagyerdőn, vagy közösen moziba megyünk – a nő életét meghatározza az anyjával való viszony, és ha esetleg nem volt/nincs módja a sajátjától kérdezni, tanulni, itt lehet.

Bereczki-Csák Helga