Hirdetés

Mit üzentek a választók?

Mit üzentek a választók?

Civishir

2010.04.11. 23:14

Mit üzentek a választók?
A kép illusztráció...

Debrecen – Azt üzenték, hogy csináljátok ti. Azt üzenték, hogy azért nem olyan nagy baj, hogy vagytok. Azt üzenték, hogy húzzatok el, de nem annyira. Azt üzenték, hogy, na, jó napot. Azt üzenték, hogy nézzetek végre tükörbe.

Hirdetés

Amikor az ember leteszi valami (valaki) mellé a voksát, amikor megszavaz valamit, amikor rábólint valamire (valakire), amikor választ valamik (valakik) közül, amikor mellé (mögé) áll valaminek, amikor igent vagy nemet mond valamire (valakire), nos, akkor üzen. Sürgősen, fontosan, pontosan. A magyar szavazópolgárok ezt tették vasárnap: üzentek, politikusoknak, pártoknak egyaránt.

A Fidesznek azt üzenték, hogy csináljátok ti. Hogy a veszni látszó bizalomra még ti szolgátok rá leginkább, hogy jelenleg vagy ti tudjátok ezt az országot irányítani, vagy senki. Azt jelezték a választók, hogy elismerik: talán nektek vannak olyan tudású és becsületű háttérembereitek, akik képesek ezt a törött tükrű magyar masinát működtetni és generálozni. Mert ide szerelők kellenek, meg ezermesterek, nem bőbeszédű fényezők. A motorral van a legnagyobb baj, a kasztni bőven ráér. Halkan még azt is megüzenték a szavazók a Fidesznek, hogy figyelünk benneteket: a bizalom nem töretlen és végképp nem végtelen.

Az MSZP-nek azt üzenték, hogy húzzatok el, de nem annyira. Elegünk van belőletek, már nem hiszünk nektek, most nincs tovább szükség rátok – de azért egy kicsit igen. Nem azt mondtátok, amit csináltatok, és nem azt csináltátok, amit mondtatok, de mi mindent megbocsátunk. Ti mostantól ne döntsetek a sorsunk felől, mert nem bízunk bennetek, eljátszottátok az összes erkölcsi zsetont, buktátok a játékot. És ezért haragszunk, mert ez nem játék – de nem vagytok kitiltva a buliból. Suttogva azt mondták az MSZP-nek a voksolók, hogy azért ne tűnjetek el teljesen. Még maradjatok a látkép perifériáján, hátha most nézünk rossz irányba. Legyetek ott valahol, távol, de mégis közel.

A Jobbiknak azt üzenték, hogy azért nem olyan nagy baj, hogy vagytok, hogy léteztek. Sőt: legyetek és létezzetek, de nagyon vigyázzatok magatokra. Már - az amúgy több oldalról - biztató első látásra sem vagytok perfektek, nehogy az ismerkedés során aztán az is kiderüljön, hogy fütyije van a menyasszonynak. Mert most még tökös gyerekek vagytok, olyanok, akikre rá lehet bízni egy-két fontos elintéznivalót, olyanok, akik nem félősek. Azt üzenték az emberek a Jobbiknak, hogy kíváncsiak vagyunk rátok, mutassátok meg, mit tudtok, és hogy kik is vagytok valójában: a félelem vagy biztonság gárdistái?

Az LMP-nek azt üzenték, hogy, na, jó napot. Légy üdvözölve te kis ismeretlen zöld valami, te, aki más akarsz lenni. Nem hittük el, hogy mások vagytok, de kaptatok egy kis-nagy sanszot, hogy ezt bebizonyítsátok. A változatosság gyönyörködtet, és oly szürkének tűnik most az ég és a föld fala, hogy talán nem baj, ha festetek rá valamit. Valami kicsit, ne nagyot, mert lehet, hogy előbb-utóbb le kell meszelni. Jó fiúnak mutatjátok magatokat, udvarias és szellemes udvarlónak: a szigorú apa egyelőre megtűr benneteket a házban, a lánya kegyeiért még sokat kell tennetek – ez az üzenet, amit meg kell értenetek.

Az MDF-nek azt üzenték, hogy nézzetek végre tükörbe, és ne nézzetek minket hülyének. Középen állni egy politikai képződménynek akkor lehet, ha addig nem állt se a balon, se a jobbon. Így – nem. Hosszú haláltusátok volt, de az ítélet jogerős, a döntés végleges, a beavatkozás maradandó. Nagyon régi ismerősök vagytok, nagyon nagy túlélők, de most vége, nincs tovább. Az üzenet a szakításról szól, arról, hogy ki vagytok rúgva, nem kelletek senkiknek – pedig egykoron de sokan szerettek benneteket, de ti már nem azok vagytok, akiket szeretni lehet. Hiába tágas a múlt, ha beszűkült a jövő: az út, melyre léptetek, nem vezetett sehová. Menjetek, ahová akartok!

Az SZDSZ-nek nem üzent senki semmit: már szóra se érdemes.

Tóth Csaba Zsolt

Szóljon hozzá!

Hirdetés