Zöldség és halottas öltöny

S ijesztgeti a gyanútlan járókelőket legalább megpróbáltuk zászlócskákkal. Személyes emlékektől gyötörten engem mégis egy korábbi alkalom emléke riogat, akkor még kiskorú gyermekeim mindennapjaiban paranormális, bizonyos értelemben pszichés jelenségeket fedeztem fel már április 23-án; azóta érthető okokból lanyhább érdeklődéssel kísérem e jeles napot.

A 90-es évek közepén április 22., a Föld napja szerdára esett, és voltak, akik elébe mentek az eseménynek, és már szombaton, vagyis április 19-én csináltak egy előföldnapi bulit zenészekkel, színészekkel, környezetvédelmi miniszterrel és bohócokkal a budapesti Városligetben. A hatást fokozta, hogy a jeles naptól függetlenül, de ugyanott a főpolgármester-helyettes a főváros nevében átvette a frissen felújított, majdnem 100 éves körhintát. Álomszerű délelőtt volt.

A Vidámparkban a korszerűsítési húzások ellenére sem harapott sokat az idő vasfoga. Mintha mindig ilyen lett volna, pedig felszereltek egy csomó új játékszert, a kiszolgáló személyzet pedig bármelyik butikban vagy vendéglátóipari egységben megállta volna a helyét s gondolom, azóta sem változtak: barátságtalanok, állandóan meg vannak sértődve, vagy egyszerűen csak panoptikumi figurának adják ki magukat. A pesti srácok szerint mégis érdemesnek tűnt odalátogatni; a pénztárca még bírta a benzinárakat és úgy véltük, ha a nosztalgikus ligeti unaloműzés szerencsével párosul, olyan élményekben lehet részünk, mint amilyenre azon a szombaton számítottunk; föld napjás, ringlispílavatásos tavaszi délelőtt.

A Föld napja – Zöldebb Földet! elnevezésű rendezvény mögött a szórólap szerint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium állt, valamint olyan támogatók, mint a Fővárosi Gázművek Rt., a Fővárosi Csatornázási Művek Rt., a Fővárosi Kéményseprőipari Kft., a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. és még sokan mások. Mégis, amikor a színpad mellett a részletes program felől érdeklődtünk, csupán annyi volt a válasz, hogy keressék meg az emeszpéseket, azok bérelték ki a helyet!

Csodálkozásunkat látva a hostess külsejű hölgy gyorsan hozzátette, hogy na és a minisztérium, de akkor már észrevettük, hogy a színpad mellett felállított három pavilonocska közül az egyikre az van írva, hogy Baloldali Ifjúsági Társulás, ahol buzgó fiatalok álltak a javarészt kiskorúakból álló érdeklődők rendelkezésére. A nagyobbaknak környezetvédelmi totót kellett kitölteniük, a kisebbek pedig egy rendkívül hatásos játék részesei lehettek: papírgalacsint kaptak az egyik ifjú baloldalitól, és ezt kellett bedobniuk a pavilon oldalára szerelt szemetesbe, amúgy Michael Jordan módjára. A játék pedagógiai üzenete egyértelmű volt, a kis szemétkosarasok pedig BIT-zsebnaptárral, illetve egy laza kis propagandaanyaggal gazdagabban térhettek haza. A diszkrét kis kampányhoz ekkor még egy fúvószenekar adta a háttérzenét, akik a Strangers In The Night és a My Way című Frank Sinatra-örökzöldek mellett már Brian Adams Robin Hood-dalát is fújták, ám ők hamarosan eltűntek bérelt Ikarus buszukban, átadva helyüket a Rátkai Márton Zenei Műhelynek. A hippinek öltözött fiatal énekes-táncos társaság először arról dalolt, hogy micsoda borzalmak vannak a Földön, de a későbbiekben enyhült a mondanivaló, jött a Süsü, a sárkány és a Hair-blokk, majd a színpad mögött feltűnt Baja Ferenc, aki, mint a délelőtt fénypontja, azért jött, hogy gyerekfórumot tartson. A környezetvédelmi miniszter a helynek megfelelő öltözékben jelent meg, hintáslegényre vette a figurát: hónaljban vágó szövetnadrágot viselt metálzöld nadrágtartóval, meg a helyszínen 600 forintért megvásárolható Föld napja – Zöldebb Földet! feliratú pólót, tényleg csak a keménykalap hiányzott a fejéről.

Ezzel a külsővel valószínűleg nem zavarták volna ki a műteremből, amikor az 1978-as 100 Folk Celsius-lemezborító készült, de ez már részletkérdés, hiszen Baja pajtás számára most a kicsik voltak a fontosak, azok előtt meg fölösleges öltönyben mutatkozni. A laza miniszteri megjelenés persze megtette hatását, és a színpad előtt tolongani kezdett legalább 50 gyermek különféle tartozékaival, szülővel, nagyszülővel, tanító nénivel. (Szűkebb környezetemben ekkor még rángásos tüneteket nem észleltem). Az akció mellett megtudhattuk azt is, hogy mi a különbség a gyümölcsfa és a rendes fa között, hogy a komlói gyerekek úgy tehetnek a legtöbbet azért, hogy ne legyen szennyezett a levegő, ha fontos értéknek tartják, hogy kevesebbet közlekedjünk autóval, hogy sokáig éljen a szelektív hulladékgyűjtés, s hogy a társadalom nehezen fog megváltozni. Szó volt még a miniszter erdőben töltött gyermekkoráról, de aztán egy Nagy Bandó-kinézetű úr diszkréten megjegyezte, hogy kezdődik az ünnepség, miniszter úr, minek következtében Baja Ferenc egy frappánsan lezárt körmondat végén búcsút intett a sok-sok ajándékkal terhelt nézőseregnek, és elindult a körhinta irányába, átadva a terepet olyan nívós produkcióknak, mint DJ Maci vagy Rév Tamás zenés gyermekversei.

Kezdődött a régi ringlispíl felújítása kapcsán meghirdetett ünnepség, Baja Ferencnek pedig, ha már úgyis ott volt, hiba lett volna lemaradni az eseményről, noha az, hogy a hangulatos játékszer átadása összefolyt a környezetvédelmi dzsemborival, minden bizonnyal csupán a véletlennek volt köszönhető. Ekkorra már átöltözött, éppen ezért fogalmazódott meg bennem a kétely: képtelenség, hogy a Magyarország parlamenti képviselői közül egyedül Baja Ferenc ne kapjon ruhapénzt. Viseltes, rosszul szabott, olcsó anyagból készült zakón és nadrágon élcelődni ízléstelenség, kivéve egy esetben: ha az illető öltöny viselőjét számos polgártársammal együtt jómagam látom el az illető célra fordítandó javadalmazással.

Vékony, fekete zsákként lógott, szegényebb vidékeken még halottas öltönynek is csak vonakodva fogadták volna be; úgy véltem, Ferit ideje lenne kitiltani abból a turkálóból, ahol félévente kinyúlt pólókra tékozolja az apanázst. Ráadásul heveny gesztikulációja következtében a zakó gombja alatt, ágyéktájt kibuggyant lehetetlen mintájú kék nyakkendője, így az összhatás már enyhén Michael Jackson-os volt. Gyermekeimen ekkor tanulmányozhattam a teljes összeomlás első jeleit, pedig már a vége felé jártunk. A színpadon éppen Xantus Barbara erőlködött, hogy ugyan soroljanak már fel néhány musicalt, amiben ő szerepel, majd a látványos kudarc nyomán közös éneklésre szólította fel a közönséget, az engedelmes publikum pedig rázendített a Micimackóra

Az együtt éneklés örömét csupán egy erdészruhás férfi káromkodása zavarta meg, aki földre hullott mobiltelefonját porolta bőszen.

Szalmási Nimród